Nem zavar, hogy nem a színház miatt ismernek

Audrey Tautou-t, Juliette Binoche-t, Meg Ryant és Dr. Cuddyt magyarul megszólaltató színésznőnek nem csak hangja, de neve is egész biztosan ott cseng legtöbbünk fülében.
Györgyi Annával - akit egy internetes szavazáson beválasztottak aközé az öt színésznő közé, akikért érdemes Budapesten színházba járni - az októberben bemutatásra került monodrámájának próbája előtt találkoztam. A Magyarszinkron.hu "Hónap Hangja" szavazásán a Szellemekkel suttogó című sorozattal győztes lett.
Vannak olyan színművészek, akiket valahonnan mindenki ismer. Mert szembetűnő tehetségük mellett nem lehet csak úgy elmenni; az embernek muszáj megjegyeznie a nevet, az arcot, vagy éppen a hangot. Györgyi Anna is ezek közé a művészek közé tartozik. Van, akinek szívébe a tündéri Amelie vagy a tekintélyt parancsoló Lisa Cuddy szinkronjával lopta be magát. Másoknak a Veszedelmes viszonyok színpadi adaptációjának kegyetlen Merteuil megformálása jut eszébe róla. Nem is említve azt a nem kevés filmet, amelyben szerepelt – mostanában tűzte műsorára az egyik csatorna példának okáért A boldogság színét -, vagy Irént, a Duna Televízió házi sorozatának kemény pénztárosnőjét.


Hibátlan játékát, drámai és komikus alakításait, nem utolsó sorban kedves hangját, nem lehet nem megszeretni.


- Számtalan jelentős főszereppel büszkélkedhet az Anna Kareninától a Szentivánéji álmon át egészen a Veszedelmes viszonyokig. Egy ilyen gazdag és sokszínű színházi pálya mellett nehéz elfogadni, hogy sokan mégis inkább a Doktor House vagy Juliette Buinoche szinkronizálása miatt ismerik?


- Őszintén megvallva, régebben meglehetősen bántott ez a dolog. Bár játszom színházban és néha filmekben is feltűnök, mivel nem vagyok huzamosabb ideig szem előtt, nem szerepelek újságok címlapjain vagy a televízióban, az emberek nem ismernek Ez a része nem is zavart, az viszont igen, hogy mindenki a szinkron alapján azonosít. Aztán egyszer egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy nem érti miért izgatom magam azon, hogy a hangom miatt ismernek. „Ez azt jelenti, hogy valamit kimagaslóan jól csinálsz. Hogy ez épp a szinkron, azon nem morogni kell, hanem büszkének lenni rá.”


Valóban igaza van. Ma már egyáltalán nem baj, ha az embereknek nem az Anna Karenina vagy a Csehov-darabok jutnak eszükbe, hanem az, hogy én voltam Sissi magyar hangja…
Amikor harmadévesek lettünk a Főiskolán, gyakorlatra mentünk a Pannóniába. Ugyanúgy egy mondatokkal kezdtem, mint bárki más. Mentem reggel nyolcra vagy épp éjjel tizenegyre, előfordult, hogy pizsamában és kabátban egy tekercsért. Végig kellett járni a szamárlétrát. De engem mindig is nagyon érdekelt, mert remek színésznőket szinkronizálhatok, és sokat lehet tanulni belőle. Nem mondom, hogy nincsenek rossz színészek vagy kutyaütő filmek, de a nagy részét örömből csinálom; azért, mert szeretem. Egészen más munka, mint a színház.


Ma, amit kevésbé szeretek benne az az, hogy nagyon nagy tempót diktálnak: nincs arra idő, hogy megnézd a filmet, hogy próbáljunk, vagy épp ebédszünetet tartsunk. Rajtad van a füles, és azonnal mondanod kell a szövegedet. Most ilyen szempont alapján működik, de idővel talán ez is változni fog Viszont szerencsére még mindig vannak igényes szinkronrendezők, akik megkövetelik, hogy jól dolgozzunk.


- Érdekes módon az Anna Kareninát színpadon is eljátszotta és szinkronban is Ön kölcsönözte a hangját Tolsztoj hősnőjének. Táplálkozott az egyik a másikból?


- A színházi változat egészen más volt, mint a film, egészen más dramaturgiával. Amikor játszottuk, természetesen emlékeztem, hogy korábban már szinkronizáltam. De számomra az amerikai feldolgozás egy kicsit képeskönyv ízűre sikerült. Szeretem Sophie Marceau-t, mégis ez a produkció valahogy kevésbé lopta be magát a szívembe tőle.


- Mostanában debütál hazánkban a Szellemekkel suttogó következő évada. Önnek mi a véleménye magáról a sorozatról? Illetve arról, hogy miért lehet sikeres ma egy ilyen kicsit szentimentális alkotás?


- Azért, mert misztikus és nem azzal a világgal foglalkozik, amelyben élünk. Mindenkit érdekel, hogy mi van ezen kívül vagy van-e egyáltalán valami. A médium, amelyet késő esténként sugároznak, a témának egy még sötétebb változata, ahol a főszereplőt is egy sokkal markánsabb arcú, jó színésznő, Patricia Arquette formálja meg. A szellemekkel suttogó viszont kicsit mesejátékszerű, főként Jenifer Love Hewitt játéka miatt.


Én alapvetően szeretem a hasonló misztikus filmeket. Ebben a sorozatban is vannak nagyon izgalmas részek.


- Egy másik, műfajteremtő „paranormális” produkció, az X-Akták kilenc szériájának két évadában Ön szólaltatta meg magyarul Scully ügynököt, azaz Gilian Andersont. A rajongók közül többen tiltakoztak a váltás ellen.


- Amikor átkerült egy másik csatornához az X-Akták, felhívott Juhász Anna, szinkronrendező - akit nagyon kedvelek -, hogy Rékasi Károly maradna, de szeretnék, ha én szinkronizálnám Scullyt. Kérdeztem is, hogy nem lesz-e abból bonyodalom, ha nem Náray Erikát kérik fel. Minden esetre én külön felhívtam őt, hogy nehogy azt gondolja, hogy én túrtam ki a sorozatból. Ahogy készítettük az epizódokat, olvastam olyan bántó megnyilatkozásokat, hogy „hogy jövök én ehhez, mit képzelek ilyen hanggal…” Teljesen meg tudom érteni őket, mert nem színészi kvalitásbeli különbségről van szó, hanem egyszerűen csak a megszokásról. Számomra is furcsa és nem is értek vele egyet, ha például Roger Moore nem Láng József hangján szólal meg. Nem lehet megzavarni a nézőket. Gillian Anderson és Erika is egy ilyen összeszokott páros. De végül visszakerült hozzá az ügynöknő szerepe.


- Az Ön hangja is sok színésznőjével forrt egybe. Példának okáért Audrey Tautou-éval, akit az Amelie csodálatos életéből ismerhettünk meg. Milyennek látja őt? Ki tudott törni az elbűvölő Amelie szerepköréből?


- Szeretem azt a kicsit elrajzolt, szürreális világot, amelyet Jean-Pierre Jeunet teremt a filmjeibe, ahogy az Amelie csodálatos életével is tette.
Elég becsapós volt, amikor először találkoztam Mohácsi Emilnél az Amelie-vel, mert annak ellenére, hogy főszerepem van benne, kevés tekercset kaptam. De rögtön megtetszett és megfogott ez a kicsi, törékeny nő, a nagy, őzike szemeivel és bájos sugárzásával.
Ahogy egyre elismertebb, mindig kicsit más feladattal bízzák meg; a Hosszú jegyessségben Mathilde-ként például kiválóan alakítja a sánta lányt szerepét. A legutóbb készített Coco Chanel viszont szerintem nem jó. Olyan, mintha végig félreinstruálták volna: annyira visszafogták, hogy a játéka színtelen és szürke lett, holott ő egy nagyon jó színésznő, aki Juliette Binoche és a mostanában népszerű Marion Cotillard mellett egy igazi francia unikum a gyönyörű mosolyával együtt.


- Juliette Binoche-t szinkron szempontjából milyennek tartja?


- Őt nagyon jó szinkronizálni. A játéka szabályosan viszi magával az embert. Az angol beteg kapcsán találkoztam vele először, amelyért Oscar-díjat is kapott. De ő szinte mindenben lenyűgöző a Csokoládétól Párizsig, amely az egyik legjobb filmje. Bár utoljára pont egy olyan izraeli koprodukciós alkotásban láttam, amely annyira művészire sikeredett, hogy teljesen érthetetlen volt számomra ő is és a mozi is.
Juliett Binoche egészen rendkívüli kisugárzással bír, amelytől szerintem ma az egyik legizgalmasabb színésznő.


- A Futottak még…című sorozatban egy komikus, kicsit esetlen lányt szinkronizál. Önhöz mennyire áll közel ez a vígjáték és az általa képviselt humor?


- Ezt a sorozatot tényleg öröm csinálni, mert igazán szórakoztató az angol humor utánozhatatlanságával. Rengeteget nevettünk felvétel közben Kerekes Józseffel, aki a Hivatalból ismert Rucky Gervais magyar hangja. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert mellette repül az idő. A Futottak még… statisztákról szól, akikkel mindig történik valami, és minden részbe beletesznek egy híres sztárt is. Épp valamelyik nap beszélgettünk róla, mert az egyik epizódban Kate Winslet szerepelt, akitől megkérdezték, hogy mit szól ahhoz, hogy már többször jelölték Oscar-díjra és még mindig nem kapta meg. Erre ő viccesen azt válaszolta, hogy figyeljék meg, ha egyszer elvállal egy holokausztról szóló filmet, biztosan bezsebeli az Oscart… És ez valóban így is történt, mert idén a Felolvasóért megkapta.


- Ön a magyar hangja a Doktor House határozott kórház-igazgatónőjének, Dr. Cuddynak. Milyennek tartja a karakterét és a sorozatot?


- A Doktor House-ból több részt is láttam. Remekül megírt, szellemes forgatókönyvvel és tehetséges színészekkel dolgoznak, kiemelve a szarkasztikus humorú, zseniális Hugh Laurie-t. Őszintén szólva, először nem igazán szerettem Cuddyt, mert az első részek alapján olyan karcosnak, túlzottan „őrmesteresnek” tűnt. De aztán teljesen jó irányba vitték el a karakterét ezzel az érző szívű nő szerepkörrel, aki jól tudja leplezi az érzelmeit és a hibáit. Számomra pont ettől érdekes feladat. Kifejezetten szeretem szinkronizálni. Szerettem Szakácsi Sándorral is, aki egy egészen más értelmezést adott House figurájának, és Kulka Jánossal is, aki szintén teljesen különböző fénytörésben mutatja ugyanazt a színészt.


- Az életrajzában olvasható egy meglepő adat, mely szerint Ön a Budapesti Bábszínházban is tevékenykedett.


- Nem vagyok bábszínész, csak egy fizetési megoldás miatt tüntették fel munkáltatómként. Ez úgy történt, hogy miután eljöttem a Madách Színházból, szabadúszó lettem. Néhány évre az Arany János Színházhoz szerződtem. Utána meglehetősen sok helyre kaptam meghívást, és én azt választottam, hogy az akkor még el sem készült Nagymező utcai Tivoli Színházhoz megyek, amelynek Meczner János igazgatása alatt külön társulata lett volna. Meczner János vezette akkoriban is a Bábszínházat, így a munkálatok alatt onnan kaptuk a fizetésünket. Az elkészült Tivoli végül a tervek ellenére nem önálló színház, hanem a Budapesti Kamara egyik stúdiója lett.
Ezt követően Szolnokra kerültem, majd egy évre a Bárkához. Végül majd tíz évig voltam az Új Színház társulatának tagja, ahonnan idén jöttem el. Nem tekintem a mostanit egy végleges állapotnak, mert szeretek társulatban létezni, csupán átmeneti időszaknak. Aztán remélhetőleg valahova majdcsak leszerződöm.


- Milyen előadásokban láthatjuk az elkövetkező évadban?


- Most zajlanak az Annie, Anna, Annabella című dráma próbái, amelyet szintén Meczner János rendez és a Pinceszínházban október közepétől tekinthető meg. Utána Székesfehérváron Klütainmnésztra szerepét játszom az Elektrában. Majd a Centrál Színházban egy háromszereplős darabot is csinálunk az évad végén.


- Ebből az igazán színes és sokféle szerepet felölelő színi pályából mely darabokat kedveli leginkább?


- Amikor tizennyolc évesként elkezdtem a Főiskolát, az első órán a beszédtanárom, Sztankay István némiképp pesszimista hangulatban azt mondta, hogy több évtizede csinálja már, de egy kezén meg tudja számolni, hogy mi az, amiért érdemes volt. Én olyan rég még nem vagyok a szakmában: idén lesz húsz éve, hogy végeztem egy nagyszerű osztályban László Zsolttal, Schnell Ádámmal, Bertók Lajossal, Horváth Lajos Ottóval, Kautzky Armanddal, Kelemen Józseffel és Kökényessy Ágival együtt.


Voltak darabok, amelyeket nagyon szerettem: az indulásomat Az üvegcipővel, a Csehov szerelmeit Kulka Jánossal. Ruszt Józseffel vittünk színpadara egy barokk operát, a Pikkó hertzeg és Jutka Perzsit. Közel állt hozzám az Anna Karelina, a Hermelin, a Közeleg az idő Vidnyánszky Attila rendezésében. Azt kell, hogy mondjam, nekem nagyon szerencsés a pályám.

- A Csehov szerelmeiben három szereplőt kellett játszania.

- Ebben az Arnold Wesker-monodrámában, amelyen jelenleg dolgozunk, is hármat fogok: egy takarítónőt, egy francia fordítót és egy írónőt.



- Van olyan szerep, amelyet mindig is szeretett volna életre kelteni?

- Igazi nagy szerepálmom volt, és valahogy mindig kerülgetett, Goldonitől a Mirandolina. Kétszer majdnem el is játszottam Győrben és az Új Színházban. De végül nem úgy alakult. Így mennek el az ember mellett dolgok… De ma már nincsenek vágyaim; örülök mindennek, amit elém sodor az élet.

- A Duna Tv sajátgyártású sorozata, az Állomás már második évadát kezdi meg. Mennyire hasonlít a légköre Szőke András Bakkermanjáéhoz?

- Nyáron forgattunk tizennégy részt, amelyeket szeptembertől kezd el vetíteni a Duna Televízió. Nagyon megfeszített munka volt, de ugyanakkor jó is, mert olyanokkal dolgozhattam együtt, akiket szeretek. Mint Csuja Imre aki az egyik kedvenc színészem, Börcsök Enikő vagy Telekes Péter.
Szőkét azért kedvelem, mert sokat lehet improvizálni nála. Az Állomás esetében is külön kérték és elvárták, hogy ne csak azt csináljuk, ami le van írva. Ettől mindkettő sokkal lazább és szabadabb lesz. Szeretek Andrással dolgozni. A Zsigulit forgattuk együtt, illetve eredetileg benne lettem volna a Hasutasokban is, de akkor kisbabát vártam. A legutóbbi Bakkermanban egy push-up melltartós, brutális kocsmárosnőt alakítok. De egyáltalán nem baj, hogy ő ezt látja bennem. Látszólag távol áll tőlem ez a világ, de én tényleg szeretek velük „ökörködni”.

Az a jó, ha sokféle dolgot csinálhatok; nem szeretném, ha beskatulyáznának - de szerencsére erre nem is volt példa. Az egész alkatomban éppen az a szerencsés, hogy jól alakítható.

- Kit ajánlana következő interjúalanynak?

- Csuja Imrét.


Be Bo