FlashForward magyarul, nemcsak rajongóknak

Az AXN rekord gyorsasággal hozta el nekünk Amerika legújabb kedvencét, amelyben a Földön mindenki elájul 2 perc 17 másodpercig. Ezen idő alatt pedig bepillantást nyerünk a jövőnkbe, pontosabban egyetlen napunkba erre az időintervallumra. A sorozat alapötlete amellett, hogy megpróbálja kideríteni, mi állhat ezen „jövőemlékek” hátterében, olyan kérdéseket vet fel, hogy a jövőnk kőbe van-e vésve, vagy változtathatunk-e rajta?
Mivel kicsiny országunk lakói szerencsére igénylik azt, hogy ezek az amerikai figurák a mi nyelvünkön beszéljenek, így létfontosságú volt az AXN csatornának, hogy a sorozat minőségének megfelelő magyar változatot mutathasson be. Örömmel tájékoztatjuk az olvasókat, hogy nem okoztak csalódást!


A „FlashForward – A jövő emlékei” című sorozat remek magyar verziónak lehet boldog tulajdonosa. A munkálatok az SDI műtermeiben folynak, méghozzá heti rendszerességgel. Amikor ott jártunk, épp az előző héten Amerikában már képernyőn lévő részt rögzítették Orosz Ildikó szinkronrendező felügyelete mellett.


Miután megkaptam az útba igazítást, a négyes stúdió felé vettem az irányt. A hangmérnöki szobában megnyugodva tapasztaltam, hogy minden készen áll a színvonalas munka elkészítéséhez. Erről nem kisebb név gondoskodott, mint a már említett Orosz Ildikó és a hangmérnök, Bederna László. Neki köszönhetjük azt is, hogy Joseph Fiennes Széles Tamást kapta meg hangjául, aki az abszolút telitalálat mintapéldája.


Már a munkálatok megkezdése előtt befutottam a szinkronstúdióba, nehogy lemaradjak Laklóth Aladárról, akinek csupán néhány tekercse volt. „Nézze, beszélnünk kell” – mondta Lloyd Simcoe, akinek a megformálóját idehaza leginkább talán „A Karib-tenger kalózai” egyik mellékszerepéből ismert Jack Davenport alakítja. Laklóth, ahogy tőle várhatja az ember, a lehető legnagyobb profizmussal hozta a kissé érzelmes beszélgetésben a figuráját.


A legnagyobb fejtörést a rendezőnek egy olyan mondat okozta, amelyet, ha megtartottak volna abban a formájában, előbb hangzott volna el a válasz, mint maga a kérdés. Majd egy képen kívüli mondatnak is mennie kellett a jó ügy érdekében.


8:24-re érkezett a következő színész, Kőszegi Ákos. Az ő feladata megszólaltatni a főnök, Stenford Wedeck ügynököt. A szerepet játszi könnyedséggel szállítja a talán az egyik legjobban hangoló színészünk. Ebben a részben nem éppen keménységéről híres a figura, de benne van az aggódás és minden olyan szintű vagányság, ami egy ilyen kaliberű szerephez kell. Neki 6 tekercse volt csak ebben az epizódban.


Nem sokkal később befutott Pál Tamás is, akit még az ő részének felvétele előtt kaptunk el néhány szóra. Miről szól szerinted a sorozat – szegeztük neki a kérdést. „Mindig a pillanatnyi döntések alapján alakulnak a dolgok. Azt gondolom felesleges azon gondolkodni, hogy mi lesz akkor, ha ezt teszem, vagy azt teszem. Szerintem mindenki próbáljon helyesen dönteni, aztán kiderül utólag, úgyis hogy jól döntött-e, vagy nem.” – nyilatkozta a színész-énekes a reggelije elfogyasztása közben. Kérdésünkre azt is elárulta, hogy nagyon szeretné, ha Demetri figurája hosszú távra maradhatna a sorozatban.


Majd megérkezett a gyönyörű Gabrielle Union éppen aktuális hangja. Őt Peller Anna hangolja, tehát rá vár a feladat, hogy hozzá menjen Pál Tamás, Demetri figurájához. Együtt voltak bent, és így is vették fel a rájuk eső részeket.


Az előző éjszaka késő estig dolgozó Széles Tamás a kiírtnál jóval korábban érkezett meg, így adta magát a dolog, hogy kifaggassuk őt is a sorozat alaptémáját pedzegető szálakról: „Én ezt egy társadalmi tükörnek látom, ami nekem leginkább arról szól, hogy az embereknek lövésük nincs arról, hogy milyen az életük, hogyan kellene élniük, merre kéne menniük. Tehát nekem leginkább erről a posztmodern talajvesztettségről szól.” – kezdett bele a népszerű színész, majd hozzátette - „A Lost-tal, mintha egy ilyen új típus jött volna be, félig katasztrófa, de ugyanakkor lelkizős. És ez a mozifilmeknél is megfigyelhető. Jönnek az érzelmek, jönnek a gondolatok, de közben nincsen semmiféle struktúra, amibe az ember bele tudna illeszkedni. Nekem erről szól, hogy keresi az ember a helyét a világban.”


Befutott Seszták Szabolcs is, akiről azt kell tudni, hogy mindig, minden körülmények között képes megnevettetni kollégáit, és akit nem lehet „lelőni”. Ez érződik a hangján, és a játékán is.


„Nagyon szeretek valami miatt fekete figurákat szinkronizálni. Jellegében más játékot igényel. Orosz Ildikó is nagyon sokfajta figurára hív, és ez jól esik, mert a bolond hülyegyerektől kezdve a komolyabb figuráig sok mindent megmutathatok. Köszi neked is Oroszka! [nevet]] Gough figurája nem egy bonyolult és nagyon visszafogottan játszik… ebben a harsány világban ez is jó… ennek ellenére a hangulat mindig nagyon jó.”


Egy jelenetben van egy partnere is, akit a Vészhelyzetből már jól ismert Alex Kingston alakít. Ezúttal Tóth Éva helyett Rátonyi Hajni hangján fog megszólalni a színésznő, aki nem csak egy epizódra érkezett.


Ha azt hinnénk, hogy Pál Tamás – Széles Tamás – Seszták Szabolcs – Rátonyi Hajni mellé még nem fér be más az egyik legnagyobb stúdió mikrofonja elé, akkor ki kell mindenkit ábrándítanunk. Megérkezett a tényleg csak 2-3 tekercses Lionel Luthor, azaz Megyeri János is.


A zárójelenetet követően Seszták Szabolcs is végez a rá váró feladattal. Majd szépen lassan Pál Tamás, és végül a Mark-ot megszólaltató Széles Tamás is.


A szünet alatt érkezik meg Csondor Kata, aki rögtön lehuppan a kanapéra, és pihen egy kicsit, amíg visszaér a rendező. Időközben befut az ő apját szinkronizáló, sokak által igencsak kedvelt színész is, Tarján Péter (A színfalak mögött, Az elnök emberei). Kicsit beszélgetnek a sündiszpókról, és arról, hogy mindenki a saját pótjának a kovácsa. Majd bemennek, és Kata az Odaát, illetve a Futótűz című sorozatokból ismert Genevieve Cortesse-nek kölcsönzi a hangját a FlashForwardban, míg Tarján művész úr a jelenben, az aggódó apa szerepében pompázhat.


Időközben egy érdekes beszélgetés alakul ki a sorozatról a rendező és Tarján Péter között. „Jaj, ne beszéljünk a sorozat titkáról, mert nézni fogom és ezt is beszerzem, mint a Monk-ot”. Aztán a csevely annyiban maradt, hogy ez méltón tekinthető a Lost – Eltűntek utódjának, hiszen az alapsémája ugyanolyan érdekes, és a stílusa is sokban hasonló.


Kis késéssel megérkezett Hamvas Dániel is, aki az ifjú újfiú, Mike szerepére érkezett. Mindhárman gyorsan végeztek, hiszen viszonylag kevés szerepük volt. Aztán jött egy rövid ebédszünet.


Csuha Bori, Markék bébiszitterének kölcsönözte hangját. A hangja szintén egy fiatal szépség, aki üdén beragyogta a stúdiót.


Megérkezett közben a Bryce-t hangoló Haumann Máté is. Felvették közös jeleneteiket, majd Bori balra el, Illyés Mari jobbra be. Felvette gyorsan a „Köszönöm” szócskát a kínai hölgy szerepében. Majd végeztek, és Izsóf Vilmoson volt a teher, hogy orosz rulettre csábítsa a három srácot. Félelmetes volt őt közelről látni dolgozni, pláne egy ilyen szerepben.


A nap utolsó fontos személyisége a Raynaud-ot hangoló Varga Gábor volt, akit sokan az egyik legtehetségesebb férfihangnak tartanak. Ezúttal a tipikus jófiú hangnak egy nem túl sokat beszélő, de akkor mindenkit jól összezavaró gonoszt kellett megszólaltatnia. Mondanom sem kell, hogy mennyire meggyőző volt.


Varga Gábor volt az utolsó, aki ezen a napon hangolt ebben a sorozatban. Utána már csak a tömeg felvételek záró órája következett, és kiderült, hogy az egyik hang a tömegből, szintén nagy FlashForward rajongó, csak ő inkább majd egyben akarja megnézni a szériát az évad végén.


Az AXN-nek és az SDI-nek köszönhetően személyesen megtapasztalhattuk, hogy hogyan telik egy új, friss, és nagyon menő sorozat szinkronizálása.


Mindenkitől elköszöntem, majd pedig az egyre szebb időbe, és a korai napfénybe vetettem magam, és azon tűnődtem, vajon mit teszünk majd 2010. április 29-én....