Anyatigris a rajzfilmekről

Kétgyerekes anyaként, rendszeresen értesülök a kicsiknek szánt rajzfilmek, gyerekműsorok egy részéről. Éppen ezért, folyamatos nosztalgiával gondolok a „megboldogult” gyerekkorom műsoraira! Talán nem is vagyok egyedül.
A Minimaxból már kinőttünk, amit sajnálok, hiszen néhány éve még akadtak köztük olyanok, amikhez nemcsak a fiaim kedvéért ültem le. „Franklin, a teknős” története bájos, kedves, bár néha elég egyértelmű tanmese volt. Seszták Szabolcs a címszereplő, de az összes többi állathang is kitűnő volt. „A varázslatos iskolabusz” sok érdekes információra tanított meg kicsit és nagyot, a szinkronban szinte az akkor ismert összes gyerekszereplőt fel lehet ismerni, akik a tőlük megszokott színvonalon teljesítettek. Este nyolc után átveszi aztán a helyét az Animax, egy anime csatorna. Korábban a japán rajzfilm egyet jelentett a magas színvonallal, ez nem tudom, hol és mikor, illetve miért változott meg? Fura, zaklatott, meglehetősen ijesztő történetek kerülnek elénk. A magyar hangok azonban, itt is megütik a mértéket.

A Walt Disney név számomra mindig egyet jelentett a minőség garanciájával. Éppen ezért a Disney Channel bevezetésének nagyon megörültem, reméltem, hogy kiüti a nagyfiam által addig kedvelt csatornát. Ez nagyjából be is jött, de az örömöm hamar elmúlt, mikor megláttam, hogy milyen sorozatokkal is „kedveskednek” a gyanútlan nézőknek. A „Hannah Montana” még a jobbak közül való, bár gondolom, elsősorban lányoknak szánták. Mivel ezeket a gyerekműsorokat inkább már csak hallgatom, eléggé meglepődtem, amikor Bogdányi Titanilla varázsolni kezdett. Akkor derült ki, hogy ez már egy másik sorozat, a „Waverly Hely varázslói”. A két sorozat között több szinkronhang átfedés is van. Ezzel nagyjából fel is soroltam a kívánalmaknak megfelelő sorozatokat kivitelezés és szinkron szempontjából is. A többieket jobb szeretném feledni.

A Boomerang viszonylag újkeletű csatorna nálunk, van rajta néhány leporolt klasszikus, mint a Frédi és Béni, a Flúgos futam vagy a Tapsi hapsi. Ezeket egyébként újraszinkronizálták, ami nagy kár, mert az én fülemben örökké az évtizedekkel ezelőtt hallott eredeti hangok fognak csengeni, még akkor is, ha a jelenlegiekkel sincs semmi baj. De sajnos ide is átkerültek olyan – máshonnan - kikopott rajzfilmek mint a Dexter laboratóriuma, a Johnny Bravo vagy a Scooby-doo. Bár a folyton evő, hatalmas beszélő kutyás sorozatot a kisebbik fiam kedveli!

A Cartoon Network-ön többnyire nemcsak, hogy borzalmasan rossz, hanem egyenesen ártalmas műsorok futnak. Ha kívülről hallgatom, nagyjából csak állandó, magas hangon való, idegesítő sipítozást hallok vagy erőszakos, pattogós üvöltözést. Pedig színészeink közül jóhénány kiválóság szerepel bennük. Többek között Szombathy Gyula, Orosz Helga, Moser Károly szólal meg néha olyan eltorzított formában, ami már káros az egészségre. Az egyetlen elviselhető sorozat a Ben 10 volt, többek között a kiváló Szersén Gyula nagypapa szerepével.

A jó hír az, hogy a gyerekeim mostanában alig néznek tévét, a rossz hír viszont, hogy a tévé helyét átvette a számítógép. Az internetnek „hála” elkezdhettük a legelejétől a Pokémon sorozatot. Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen „agyzsugorító” rajzfilmnek lehet-e jó a szinkronja. Most úgy a 10. évadnál járunk, és Kiss Erika Jesse-je (Rakéta csapat) kivételével gyakorlatilag az összes hang lecserélődött. A gyerekszereplők felnőttek, az Asht megszólaltató Szvetlov Balázs mostanában vámpírkörökben mozog, de a felnőttek is mások lettek.
A magam részéről ha lehet, maradnék az olyan klasszikusoknál mint a Vizipók-csodapók vagy A magyar népmesék, ahol Szabó Gyula mély, karakteres orgánuma volt a narrátor. De még a moziban futó Toy Storyt vagy a Madagaszkárt én is szívesen megnézem, nem utolsósorban a kitűnő magyar hangok miatt.

Anyatigris