Hangsegítséggel szolgálók, beszélgetés Haffner Anikóval

Haffner Anikó 1973. december 23-án született.

Bizonyára többek számára ismerősen cseng ez a kedves, mosolygós, derűt sugárzó orgánum, aki sokak számára szerez örömöt. Beszélgetésünkből sok minden kiderül.

Kérem, pár mondatban meséljen nekünk magáról – gyermekkoráról, családjáról, jelenlegi életéről!

 

Debreceni lány vagyok, nagyon jó tanuló voltam, és elég korán a színészet felé fordult az érdeklődésem. Hét éves koromtól színjátszó, rádiós szakkörök foglalták el a délutánjaimat, majd az Ady Endre Gimnázium irodalom-dráma tagozata következett, ahol a gimnáziumi képzés mellett színészmesterséget, beszédtechnikát, drámaelméletet, éneket és táncot is tanultunk. A Színház-és Filmművészeti Egyetemre másodjára sikerült a felvételim, a közbeeső évet a Csokonai Színházban töltöttem. Szinetár Miklós osztályában szereztem diplomát, és a Madách Színházhoz szerződtem. Vendégként felléptem a debreceni Csokonai Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház, a soproni Petőfi Színház, a Budaörsi Játékszín, a tatabányai Jászai Mari Színház és a budapesti Karinthy Színház színpadán.

A férjemmel több, mint tíz éve élünk együtt, hat éve született az első kisfiam, Bálint, majd 3 év múlva Dávid. Születésük óta ők a főszereplői az életünknek.

 

Kedvenc tevékenységeiről, időtöltéseiről, kedvteléseiről mondana néhány szót?

 

Nagyon szeretek tanulni, új dolgokat, kultúrákat megismerni. A fiúk születése óta másoddiplomát szereztem az ELTE andragógia (felnőttoktatás tudománya) szakán, tréner szakképesítést a Műszaki Egyetem és a Magyar Pszichológiai Társaság szervezésében, angol középfokú nyelvvizsgát tettem, most éppen olasz nyelvvizsgára készülök.

A pozitív pszichológia, gyermeklélektan is érdekel, de a szakirodalmon kívül szívesen olvasok szépirodalmat is. Ez évtől a Zempléni Múzsa társadalomtudományi és kulturális folyóirat olvasószerkesztője lettem.

A feltöltődést a sport és a gyerekekkel töltött idő, kirándulások adják. Nemrég próbáltam ki a bodyart mozgásforma deepwork irányzatát, ami a jóga-elemek mellett cardio-mozgást is tartalmaz, fizikailag, és mentálisan is erősít, igyekszem a heti három edzést beépíteni a mindennapjaimba. A gyerekeknél is fontosnak tartom a mozgást, sportolnak is, és sokat kirándulunk-túrázunk.

 

Mikor kezdett szinkronizálni?

 

A gimnázium elvégzése utáni évben, amikor még nem vettek fel a főiskolára, a Csokonai Színházban dolgoztam. Ekkor indult el Debrecenben egy szinkronstúdió, ahová hangokat kerestek, és természetesen én is elmentem a meghallgatásra. Rengeteg gyerekszereplőnek kölcsönöztem a hangom, például a Zazie a metrón című film kislányának. Másodéves főiskolás voltam, amikor Nikodém Zsigmond a kislány Drew Barrymore-nak keresett hangot, így kezdtem el Budapesten is szinkronizálni. Szinkronizáltam Romy Schneidert, Scarlett Johanssont, szívesen emlékszem vissza a Napfivér, Holdnővér c. Zefirelli filmre, vagy az Egy asszony meg a lánya c. filmre, ha a klasszikusokra gondolok. De szeretem a sorozatokat is, és különösen szívesen dolgozom gyerekeknek készülő filmekben.

 

Sokan követjük figyelemmel a Titkok Hídja spanyol sorozatot. Emiliát remekül szinkronizálja!! Szereti ezt a szerepet?

 

Igen, általában a sorozatot is jónak, igényesnek gondolom, Emilia pedig okos, érzékeny, jószívű karakter. Az édesapja művelt, és a tudását neki is átadja, ahogy a fiának is, büszke, emancipált, erős nővé formálva. A saját érdekein, érzelmein felülemelkedve képes örülni más boldogságának, sikerének, ami tiszteletreméltó tulajdonság.

 

Ha tehetné, a filmben adná más szereplő magyarhangját?

 

Nem szoktam azon gondolkodni, hogy milyen lenne másik szereplőt megformálni. Megtisztelő, ha a rendező rám gondol egy szerep kapcsán, és annak a feladatnak igyekszem megfelelni.

 

Amikor filmbeli édesapja, Raimundo megvakul, Ön kiválóan alakítja a gondoskodó, mégis bátorító szerepeket! Vajon egy kicsit közelebb érzi magát a látássérültekhez a filmnek köszönhetően?

 

Rengeteget lehet tanulni egy-egy szerepből, és igen, érzelmileg is lehet fejlődni, más emberek reakcióit, viselkedés-mintáit megfigyelve. Ahogyan a színész magánéletében átélt események is beépülnek később a szerepformálásba. Sajnos apukám már nincs közöttünk, de súlyos betegsége idején a kemo- és sugárterápia alatt mellette voltam. Ezek az élmények biztos, hogy beépülnek a személyiségbe, és egy hasonló szituáció felidézheti az akkori érzéseket.

 

A sorozatot éppen a legizgalmasabb résznél függesztették fel, sok nyitott kérdéssel.

Lehet tudni, mikor lesz folytatás? A következő részeket már szinkronizálják, vagy még várni kell a további részek megvásárlására?

 

Minket is váratlanul ért a sorozat szüneteltetése, biztos információm nincs a folytatásról, de mi is várjuk, és reméljük, hogy minél hamarabb újrakezdhetjük.

 

A sorozat szinkronizálása közben munkatársaival szövődtek barátságok?

 

Elég feszített tempóban dolgozunk, így munka közben kevés a lehetőségünk barátkozni, de már ismertük egymást más munkák kapcsán, Posta Viktorral például a színházból, így elég közvetlen a viszony munka közben.

 

Kapott már olyan szerepet, amit kevésbé kedvelt?

 

Inkább azt mondanám, hogy volt olyan, ami nem állt hozzám igazán közel, de az a feladatunk, hogy ilyenkor is legjobb tudásunk szerint próbáljunk alkalmazkodni a figurához. Ritkán gondolnak rám negatív figura megszólaltatása kapcsán, így néha üdítő tud lenni, ha mégis megformálhatok egy legalább kicsit gonosz szereplőt.

 

Az érzelmi megnyilvánulásokat, gondolom, nem mindig könnyű visszaadni. Mi segíthet ebben?

 

Az érzelmi azonosulás, empátia, aminek a figyelem az alapja. De azt hiszem, az ember csak olyan érzelmi megnyilvánulást tud hitelesen visszaadni, amelynek átélésére ő maga is képes. Ezért a színész minden élményéből tanul, megfigyeli saját magát, és elraktározza a tapasztalatait öntudatlanul is, hogy előhívható legyen egy későbbi munka során.

 

Milyen egy jó szinkronhang?

 

Ha én ezt tudnám, biztosan sokkal több munkám lenne. Na de komolyan: szerintem nincs erre egyértelmű válasz. Mert jó szinkronhang az is, akinek jellegzetes, felismerhető hangja van, hiszen ezért szeretjük, de az is, aki képes a hangjával teljesen a karakterhez alkalmazkodni, és meglepődünk, ha megtudjuk, hogy ezt a hangot is, és azt a nagyon másfélét is ő csinálta, hiszen képlékeny, rugalmas, sokféleképpen használható. Talán az, aki hiteles, aki a munkájával hozzá tud adni valamit az általa megformált szerephez, és aki nyitott az instrukciókra, mer kipróbálni más utakat is a megszokottakon túl.

 

Köszönöm a tartalmas, érdekes beszélgetést olvasóink nevében is!

 

Árvay Mária