Aki megette Sztálint

„A magyar szinkroneljárás helyes úton halad. - adta hírül 1949 október 21-én a Színház és mozi című szaklap a Nagyszerű új filmek magyarul című írásában. Az író szerint: Döntő jelentőségű újítás ez, hiszen így a szovjet filmek valósággal magyar filmekké várnak. A Hunnia Filmgyárban állandó szinkron-társulatot szerveznek."
"Ez az állandó együttes végezné a további munka zömét. Egyes szerepekre, ha szükséges, a szerepnek megfelelő hangú színészeket szerződtetnek. A most következő munkáknál megvalósítják azt a Szovjetunióban jól bevált szokást, hogy a színészek szerepük szövegét az eddigi gyakorlattól eltérően ne olvassák, hanem tanulják meg. Így a művészi teljesítmény kimélyül.”

A műsorterv legkiemelkedőbb eseménye Vladimír Petrov rendező minden eddigit felülmúló alkotása, a Sztálingrádi csata volt. A világtörténelem legnagyobb hadtörténeti és politikai eseményének művészi feldolgozása hatalmas munkának ígérkezett. A jelenetek során a világ sorsát irányító számos politikus jelent meg a filmen. Maga Sztálin generalisszimusz, Molotov, Zsdánov, a nagy Bolsevik Párt többi vezetői, a szovjet vezérkar tagjai. S, megjelenik a filmben Roosevelt, Churchill és Hitler is. Az első és talán legnagyobb probléma volt, hogy melyik magyar színésznek jusson a megtisztelő feladat, hogy magyar nyelven megelevenítse Sztálin generalisszimusz hangját.

A közelgő díszbemutató miatt a szinkronizálási munka rendkívül sürgős volt. Mozgósították az akkori színésztársadalom valamennyi férfitagját. Már túl voltak a felvételeken, amikor a vágás során történt valami, ami majdnem óriási botrányt kavart: Az egyik vágó Rokoszovszkij marsall szónoklatának hang- és képszalagát sehogyan sem tudta szinkronba hozni. Sok keserves kísérletezés után gondolt egy nagyot, és az ominózus jelenetet egyszerűen kivágta a filmből, és - hogy tettének nyoma se maradjon - elásta a kertben. Gondolta, talán észre sem veszik, hogy hiányzik. A muszteren, amikor a filmet a stáb visszanézte, egyből kiderült, hogy Rokoszovszkij marsall szónoklata hiányzik a csatából. Óriási hisztéria tört ki. Az egész stúdió napokon keresztül kereste az elveszett filmtekercset, miközben föntről állandóan telefonáltak, hogy áll a film. Újhelyi József, az akkori igazgató persze nem merte elárulni, mi történt.

Jóval az események előtt odaszokott a stúdióhoz egy kutya, amely a Szinkron nevet kapta. Mindenki szerette, csak az igazgató. Ő többször megpróbálta eltávolítani a stúdió területéről. Szegény Szinkron bizonyára érezte, hogy igazolnia kell léte fontosságát, mert a tekercskeresés pánikjában egyszer csak megjelent, a szájában a tekercs végével, és vígan ügetve vonszolta maga után az egész jelenetet. Így, megmentette a szinkron becsületét, és Rokoszovszkij marsall dinamikusan szónokolhatott a díszbemutatón. Szinkron ezután megkapta a „letelepedési engedélyt" az igazgatótól.

Szinkronika alapján