12 dühös szinkronhang

Az 1957-ben Pannónia Filmstúdióra átkeresztelt vállalat az évek folyamán a műfaj sajátosságai miatt egyre inkább szakmai találkozóhellyé vált. Fórummá, ahol a fővárosi színészektől a vidéki színészekig mindenki megfordult.
Ebben az évben, a Pannónia Filmstúdióban már 20 szinkronizált film készült, köztük olyanok, mint a Halhatatlan garnizon vagy A negyvenegyedik. 1959-ben már az új technikával készült a többi között a Emilia Galotti, a Szent Johanna, az Emberi sors, a Nyomorultak és a 12 dühös ember. Ez utóbbinak Morassy László volt a hangmérnöke.

„Micsoda gyönyörűség volt ezzel az új technikával dolgozni! - mesélte. A 12 dühös ember már ezzel a berendezéssel készült. Három héten keresztül dolgoztunk, három hétig minden éjszaka! Meg kellett várnunk színház után a színészeket, mert a tizenkettőnek ott kellett lennie. Szó nélkül dolgozott mindenki, egy panasz nem hagyta el senkinek a száját. Szinte beköltöztünk éjszakánként a műterembe. Akkoriban több mint egy hét kellett egy komolyabb film dialógfelvételére, az óránkénti átlag 6-8 tekercs volt. A jól-rosszul felvett dialógusok Zöld Zsófia és Paál Géza ollója alá kerültek. Lelkes gyártásvezetői gárda segítette a munkát; Terbócz Tamásné (Stella) és Zorkóczy Erzsébet (Cica) próbálták a színészeket meggyőzni, hogy szinkronizálni érdemes, így ők jöttek is, Básti Lajostól Somogyvári Rudolfig szinte mindenki.

Szinkronika alapján