Főoldal

















Képregényadaptáció

Immáron több, mint 30 órája kavarognak bennem a gondolatok és érzések és egyszerűen képtelen vagyok megfejteni mit is láttam. Ilyen velem még nem volt. Legalábbis nem emlékszem rá. Tudtam, hogy nem létezik, hogy jó legyen, és mivel a trailerek és Snyder tehetsége nálam a béka ülepe alá süllyesztette az elvárásaim nem is tudtam csalódni a filmben. Gyűlölni akartam, de végül utálnom sem sikerült. Legalábbis nem annyira, mint illene.


(John Carter, 105', 2011)

Ahhoz képest, hogy ennek az évnek úgy vágtunk neki, hogy ez lesz az év, amikor Taylor Kitsch megváltja a mozikasszák világát... Először bemutatták a John Carter-t, amely 250 milliós becsült költségvetéssel bírt. Ebből Amerikában 78 milliót termelt vissza, míg a világ többi része még további 200 milliót tett be a közösbe. Akárhogy is nézzük a Disney orbitálisan nagyot bukott ezzel a mozival, de valahol nem tudok csodálkozni rajta. És ez még csak nem is Andrew Stanton (Némó nyomában) rendező hibája, hanem a stúdióé. Legalábbis én szeretnék ebben a verzióban élni, mert azt egyszerűen nem tudom elhinni, hogy veterán Pixar alkotók egy John Carter sztorival képesek legyenek bebukni. Tegyük még azért azt is hozzá, hogy az anyagi bukás nem feltétlenül egyenlő a film minőségbeli bukásával is.


Amerika kapitány: Az első bosszúálló
(Captain America: The First Avenger, 125', 2011)


Maradjunk a kaptafánál. Azaz Marvel. Különösebben nem rajongok ezekért a hősökért, de azt el kell ismernem, hogy amit az elmúlt évtizedben ez a cég művelt az simán több, mint fantasztikus. Felélesztett egy halott műfajt és olyan zseniálisan kidolgozott tervekkel építgette hősei mozis karrierjét, hogy nagyon csodálkoznunk sem kell azon, hogy ezúttal sem hibáztak túl nagyot. Az Amerika kapitány pontosan az, amit az ember elvár tőle.


(X-Men: First Class, 132', 2011)


Nehéz megmondani, hogy volt-e egy olyan perc is, amikor vártam volna ezt a mozit. Jó, persze, nyílván érdekelt. Valamennyire. De ahogy közeledett a bemutató -akárcsak most Pókember- egyre hidegebben hagy. Ez gondolom jelent valamit. És talán ennek köszönhetően tartom csupán "korrekt" filmnek jó helyett. Sok minden nem tetszett benne, és talán a negatív szájíz most kicsit erősebben tette meg hatását. Nem lesz negatív a véleményem, csak megjegyzem, hogy sok minden nem tetszett, és ezek kellettek ahhoz, hogy nálam Az elsők a gyengébb képregényfilmek kategóriájába nyerjenek besorolást.


(Thor, 110', 2011)


Thor az általam is kevésbé ismert és kedvelt Marvel hősök közé tartozik. Ugyanakkor rengeteg olyan pozitívum szólt a mozi mellett, amik miatt akár kedvelem a figurát, akár nem, kihagyhatatlan a számomra. Annyit vártam el tőle, hogy a Thort nem ismerők számára is maximális bevezetőt nyújtson a figura eredetébe (mint tette ezt a stúdió a Vasembernél), és hogy közben egyszerre legyen "komolyan vehető" és könnyed. Előbbi kicsit túl nagy elvárás volt, utóbbi részét viszont maximálisan elvégezte.


 

Egy töredelmes vallomással tartozom a kedves olvasónak. Pont azt a hibát követtem el a film megtekintése előtt, amitől minden közeli és távoli ismerősöm próbálom megóvni: komoly elvárásokkal ültem le a film elé. Nem szabad, mert minél jobban rákészül az ember valamire, annál hangosabbat csattanhat. És a hollywoodi főpatak panelrobbantó (magyarul mainstream blockbuster), vagy annak szánt filmjei esetén manapság sűrűbben koppanunk, mint egy lövészklub golyófogó lemeze…


Indításnak gyorsan leszögezem, hogy nulla előzetes ismerettel indultam neki a filmnek, kihasználva a lehetőséget amit ezúton is köszönök. A képregény világgal csak áttételes, felületes ismeretekkel rendelkezem, a kapitány (aki ha magyar lenne, százados néven futna) karakteréről kevés konkrétumot tudtam, a pajszát leszámítva. „Szűzen” ültem be a mozira és nem bántam meg. Egy kellemes, szórakoztató, jól  felépített, túlzásoktól mentes szuperhős születésművet láttam.


Minden, amit eddig tudni akartál a hamarosan mozikba kerülő Amerika kapitány: Az első bosszúálló filmről, de eddig még senkitől sem kaptál választ rájuk! Chris Evans, a film sztárja, valamint az alkotók és a többi szereplő is nyilatkozik, no meg lerántjuk a leplet a magyarhangok névsoráról is. Érdemes tehát a "legkisfiúsabb szuperhős" nyomába erednetek!


A Universal Pictures és a DreamWorks Pictures
az Imagine Entertainment és a Platinum Studios produkciójában
bemutatja
JON FAVREAU
filmjét


(Green Lantern: Emerald Knights, 81', 2011)


"Fényes nappal, sötét éjjel, a gonosz nem menekülhet." - csendült fel többször is az ismert szlogene a Zöld lámpások rendjének. Ha ezt a filmet valamihez hasonlítani kellene, akkor a Gotham lovagjához tenném, hiszen olyan 6 különálló - de egy háttérsztorival összefűzött- eredettörténetet kapunk, amely egy 1998-ban futott képregénysorozaton alapszik. Ha még nem ismered a legkedveltebb Zöld lámpások eredettörténetét - persze kivéve Hal Jordanét, mert róla még 2009-ben A kezdet című sztoriban regéltek-, akkor azért, de ha már ismered, akkor pedig azért érdemes megnézned a DC Comics népszerű történetein alapuló Warner mesét.  Nyúzereknek kötelező.


(The Green Hornet, 116', 2011) 


Szeretem Seth Rogen filmjeit. Oké, ez eddig nem valami jó kritika. Elkezdem mégegyszer. Rogen baromi vicces, ennek a filmnek pedig minden esélye megvolt arra, hogy még jobb legyen. Valahol félúton valami viszont talán félre siklott. Mondom ezt én, a nagy szuperhős fan, Rogen-rajongó. De nem ez a legrosszabb az egészben, hanem az hogy még be is jött. Bár rohadt hosszúnak éreztem, és nálam leginkáb ezért nem lesz kedvenc.


BATMAN: KEZDŐDIK!
- Miért zuhanunk a mélybe?
- Hogy megtanuljunk kimászni belőle.







A most következő filmről nem lehet úgy írni, hogy ne árulnánk el valami -a történet szempontjából roppant- fontos momentemuot. Így a következő sorokat azon olvasóinknak ajánljuk, akik már látták a filmet és szívesen beszélnének róla!

(Scott Pilgrim vs. the World, 110', 2010)


Kíváncsi voltam a képregényre, amit végül mégsem vettem meg. Gondoltam a képregényeknél csak a filmeket szeretem jobban, így biztos jó lesz kivárni. Jól is tettem. A történetet most inkább hagyjuk, foglalkozzunk inkább csak a zenével, meg nézzük csak a látványt elvégre az mindenért kárpótol. Értem ezalatt a karakterek egyszerűségét és a történet bugyutaságát. Olcsó vigasz lehet ezek után, hogy itt-ott felcsendül egy-egy poén, de igazából max a cameózó sztárok tudtak mosolyt csalni az arcomra. És nekik se ment valami könnyen. Pedig...



Rólam köztudott, hogy DC-Univerzum párti vagyok, de a Marvel-től speciel szeretem az X-men szereplőket. Farkas meg az abszolút kedvencek között van ott. Bevallom minden ilyen eredettörténettől félni szoktam, de csak akkor, ha egy olyan történetnek az egyik szereplőjéről van szó, aki nem egyedül "teszi a dolgát". Ez az X-men bármely szereplőjére hatványozottan igaz, hiszen mindnek megvan a maga háttértörténete de ők pont azzal hódítják meg a nézőt, hogy csapatban dolgoznak. Valahogy igyekeztek olyanná kialakítani a filmet, de a Farkas nem emiatt lett egy jól sikerült "kezdő sztori".



Ebből kurva jó filmet is lehetett volna csinálni. Sőt, tudjátok mit? Kellett is volna. Mind a figurába, mind a történetében ennél sokkal jobb lehetőségek voltak, pedig még a megvalósítása is tetszetős volt, ráadásul a vadnyugaton játszódik, igazi régivágású, modern történet. Igazából nem volt ez túl rossz, csak épp kicsit súlytalan. Ott lebegett óriási potenciállal, zseniális karakterrel a középpontjában és mindebből csak egy tipikus bosszú-történetet tudott kisajtolni magából.

Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék