Főoldal

















Horror, thriller

(Unknown, 110', 2011)


Amióta először hallottam róla az elvárásom nagyjából olyan Elrabolva (Taken) szerű film szintjén lebegett, némi Bourne-filmekre jellemző beütéssel. Bár ezúttal ehhez a recepthez nem ártott segítségül hívni egy európai klasszikust, valami Taxi címűt, csakhogy az akció rajongóknak is csürrenjen-cseppenjen valami izgalom. Nos, ez mit sem változott, és szerencsére a film ennek megfelelően nem is okozott csalódást. Végig mozgásban tartotta a cselekmény, és voltak annyira jók -a nem mindig túl meglepő- fordulatai, hogy a néző figyelmét egy pillanatig se hagyják elkóborolni. Mégegyszer, messziről nem tökéletes, de mivel ez nem is akciófilm, így elég korrekt, bár elég tipikus is egyben.


SIKOLY
(Scream, 105', 1996)


Amikor az ember tizennyolc alatti mindig azokra a műfajokra vágyik és azt szeretné látni, amiket nem szabad még. Aztán ahogy cserepedik a poronty más szemszögből kezdi látni a dolgokat. És mire "beér" tán túl is lép magán a műfajon. Persze ahhoz nem árt, ha maga a műfaj is elkövet számtalan hibát és megannyi rémes folytatást. Viszont a most következő kibeszélőnk alanya nem csak velem kedveltette meg egy életre a tinihorror műfaját, hanem egyben fel is támasztotta azt. A '90-es évek egyik legkülönlegesebb horror filmjét a Dawson és a haverok megálmodója Kevin Williamson írta, és a horror nagyágyú Wes Craven rendezte. Közös munkájuk gyümölcse pedig jó sok éven át az egyetlen horror film volt, amit nem bírtam egyedül a sötétben megnézni. Nagyon sokáig.


SIKOLY 2.
(Scream 2, 115', 1997)


Mindenki készen áll a folytatásra? Remélem is, mert ma este nem kisebb filmmel jövünk, mint a kultikus Sikoly második részével. Ugye az első rész minden rossz fiúja halott, így Sid visszatérhet nyugodt életéhez. Igaz, már minden barátját kinyírták. Az első részt csak hárman élték túl - akik mindig. De vajon ki és miért akar hősnőnk életére törni? És bár ez a kérdés foglalkoztat végig, mégis azt hiszem, hogy a második rész belesett a folytatások általános hibáiba és olyan ritkán ócska befejezést rittyentett, ami elveszi a néző pozitív szájízét a végén. Márha volt olyan egyáltalán.


SIKOLY 3.
(Scream 3, 114', 2000)


A rész, ami már csak a pénzről szól. A folytatás, ami jó hosszú időre jégre tette a franchise-t. És a film, amely ugyan továbbra is sikeres tudott lenni, de már olyan pocsék, hogy mindenki igykeszik elfelejteni. Azt hiszem ez a rész, amit a legkevesebbszer láttam a Sikoly filmek közül, de ez az, amit először néztem meg nappal és azon kaptam magam, hogy egy csekélyke félelemérzet sincs bennem. Vagyis itt valami nagyon félre siklott. A lecke pedig tizenegy évvel később lett csak feladva és kijavítva.






Ez a film egyszerűen zseniális. Mégpedig azért mert az első képkocájától az utolsóig klasszikus értelembe vett Halloween-i rémmese. Mintha a világ leghülyébb halálait átültetnék a Halloween-szabályrendszerébe és a kettő elegye egy fenomenális sztorit kerekeített ide nekünk. Volt itt minden, mint a búcsúban kezdve a helyi legendáktól egészen a másvilági lényekig. Öt különálló történet töltötte ki a játékidőt, amelyek bizonyos pontokon összeértek és így rajzoltak ki egy tudatos alakzatot. Mely szerint, aki nem szereti a Halloween-t, jó ember nem lehet. És ha valamit megtanultam ebből a filmből akkor az egészen biztosan az, hogy minden szabályát be kell tartani az ünnepnek, különben a szellemvilág megharagszik ránk.


KézRémületet mindenkinek! Ritkán irunk horrorról, de ez az éjszaka erről szól. Najó, nem pontosan erről, de nem mehetünk el mellette szó nélkül. Úgy értem rémtörténetek nélkül. Amikor azon tűnődtem, hogy melyik film, pláne melyik klasszikus lenne a legjobb erre az enyhén vérfagyasztó éjszakára rögtön Wes Craven klasszikusa jutott az eszembe. Ezt ugyanis mindenki szereti, és annyira hátborzongató, hogy nehéz utána megszólalni.

Ám az este nem lenne Halloween-i, ha csak egy rémtörténettel riogatnánk olvasóinkat. Ennek köszönhetően megtekintettem a második epizódot is, mely még rémísztőbb, mint az első, bár nem annyira jó darab. Itt már Wes Craven átadta a stafétát, és sajnos ez a minőségen is meglátszik. Közel sem annyira élvezhető darab, mint a franchise első gyermeke. Ellenben a Rémálmokra jellemző stílusjegyek ezen is felfedezhetőek.

Van valami félelmetes a klasszikusokban. Persze csakis a szó legjobb értelmében. És van félelmetes abban is, ha remakelni támad kedve hálivúdnak egyet belőlük. Ám ez már korántsem olyan pozitív. Kevés az igazán jól sikerült remake, és bármennyire is furcsa a mai filmesek közül csak nagyon kevesen értenek az igazán jó horrorfilmek készítéséhez. Hogy ez miért meglepő? Mert szeretném hinni, hogy az aki ma ebben a műfajban mer alkotni az legalább egy kicsit azokon nőtt fel, mint mi. Ezzel szemben egyik pocsékabb, mint a másik. Ez meg valami felturbózott határeset egy kissé még érthetetlen, de kötelező folytatást sejtető végpillanattal. Kérem szépen ettől még az Elm utcában sem támadna senkinek rémálma.

Az EW minden idők 19. legjobb zombis filmjének titulálta idén. Kérem szépen, álmodhatna film ennél jobb ajánlólevélről? Kötve hiszem. Meg is néztem septiben méghozzá a jó öreg magyarhanggal ezt a pár éves darabot. És valóban. Engem teljes mértékben lenyűgözött, mert egyszerűen hihetetlenül egyszerű volt. Már-már annyira mesterien bánt a feszültségkeltés eszközeivel, mint annak idején az a klasszikus rádiójáték. Érzésem szerint abból is merítkezett végig, de akárki akármit mond egyszerűen az egész még fél évtizeddel később is működő dolog. Ilyen egyszerű megvenni a nézőt.

Azt mondják ez egy folytatás. Nos az előzményt kétség kizáróan nem láttam, így érdekes volt beleugrani. A tapasztalatom pedig, hogy nem is kell ehhez az előzmény. Jó időnként nem jönne rosszul a háttérismeret, hogy ne érezzem magam annyira hülyének a film világában, de azért minden szükséges információt megkapunk, amire csak szükségünk lehet. Önálló filmként jó, de nem nyűgözött le különösebben, pedig itt végre nem Alkonyatos tökölés megy. Igen, ez egy vámpíros film és azt keresi a 2010-es Halloween-hetünkön, hogy "félelmetes" és valahol a horror műfajába sorolható.

A cím alapján kapásból horrorra tippeltem volna. Aztán megláttam a stúdiót (Lionsgate) és elkezdtem bizakodni. És nagyon úgy tűnik, hogy ennél a stúdiónál időnként hajlamosak nagyonis izgalmas és jó filmeket összehozni. Bár ebben az ég világon semmilyen újság sincs. Ami viszont igen, hogy remekül ötvözték a posztapokaliptikus filmek világát a True Blood egyik alaphelyzetével és olyan végeredményt tudtak összehozni belőle, amelyet legszívesebben sorozat formájában is elnéznék - vagy legalábbis vevő lennék egy folytatásra is. Másfelől lesz nekünk posztapokaliptikus világ hamarosan az AMC jóvoltából.

Wes Cravennek volt egykoron egy olyan filmje, amely alapjára ezt csinálták. Állítólag. Minden tiszteletem, de szerintem Wes Craven ennél kismilliószortam jobb még másnaposan, rókázás közben is. Ez a film szinte sehol sem volt jó, nem működött az eleje, nem működött a vége, de még a közepén is egy sokkoló jelenetet kell "csúcspontnak" kineveznünk. Nem mintha azzal baj lenne, de ez olyan, mint a szex. Ha túlkorán érünk el a csúcsra, akkor az egész barkácsolós kör szar.

Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék