Főoldal

















Supernatural (Odaát)
(2005-????)

Kezdem azt érezni, hogy a harc jó és gonosz között soha sem fog véget érni. És talán így van ez rendjén. Nem igazán tudnék elképzelni egy olyan világot, amelyikben nincsenek már tizenkét éve velem a Winchester fivérek, és nem rójuk Amerika legendás útjait démonokra vadászva, és embereket megmentve. A kötelék pedig nem csak a testvérek, hanem a nézők és a sorozat között is csak egyre erősebbé vállik, miközben a rajongók lelkesedése soha nem látott mértékeket ölt. Egyszerűen nem tudnak hibázni az összképet tekintve a veterán alkotók.


Egy sorozat, ami olyan, mint a jó bor. A korral nemesedik és minden eddiginél nagyobb volumenu szezonnal volt képes elkápráztatni nézőit. A szokásos három részes finálé pedig valódi jutalom falatka volt a Jeremy Carver korszak végén. De tényleg eljött a világ vége?


Nincs még egy olyan sorozat a világon, mint a Supernatural. Legalábbis számomra. Több, mint tíz évvel ezelőtt indult a széria, és az idei szezonnak úgy vágtunk neki, hogy a java még hátra van. A premier pedig minimum egészen ígéretesre sikeredett, főleg azokkal a gyönyörű kikacsintásokkal, amelyekkel magukról beszéltek. Mind a három szál izgalmasnak ígérkezik és bizony idén bármi megtörténhet.


Kevés olyan sorozat van, mint a Supernatural. Én azon viszonylag szerencsések közé tartozom, akik 10 éve kezdték a sorozatbizniszt és az egyik első választásom a hazánkban is oly méltán népszerű Odaát volt. A kezdeti döcögős nézettségi időket a stabil, “soha nem fog véget érni” megnyugtató érzése váltotta fel pár évvel később, most pedig ott tartunk, hogy a mélypontokat követően immáron évek óta ismét szárnyal a széria. A kérdés, ami minden rajongóban és nézőben egyaránt megfogalmazódik nem más, mint hogy vajon van-e még tétje a dolgoknak?


Tíz évet az úton tölteni nem mindennapi élmény. De megéri. Már csak azért is, mert egy ilyen kaland nem adatik meg minden nap. Minden egyes percéért hálás vagyok ennek a kalandnak, még azokért is, amik után olyan hangosan sírtam, hogy már fájt. Kevés olyan jó döntést hoztam sorozatnézős korszakom hajnalán, mint beülni a Supernatural mind a mai napig kitartóan hömpölygő Impalajára, ahol már a legelső nap óta csücsülök a hátsó ülésen. Van valami a Winchester testvérekben, amiért nem tudok elszakadni tőlük és minderre az érzésre csak ráerősítettek az alkotók ebben a rajongóknak címzet szerelmes levélben. Kötelező mindenkinek, aki valaha is nézte a Supernatural-t.


2005 szeptemberében, mikor tűkön ülve vártuk a legújabb "tinihorrorként" aposztrofált, legújabb "hét-szörnye" sablonra felhúzott sorozatot Deannel a Gilmore girlsből és CJ-vel a Dawsonból még nem is sejtettük, hogy a fiúk 9 évvel később is velünk lesznek és a kétszázadig közös kalandjukra készülnek. Igazából senki sem hitte volna, hogy a maximum öt évadosra tervezett, a második évadját is alig túlélő idehaza csak egyszerűen Odaátként aposztrofált sorozat ilyen sokáig képes lesz műsoron maradni. Ám abban mindenki, aki ezen a sorozaton dolgozik maximálisan egyetért, hogy ennél jobb melójuk soha az életben nem lesz. A Supernatural tizedik szezonjának kezdete pedig rengeteg mókától és kacagástól volt hangos, hogy az alkotók is biztosra menjenek ez még sokáig így is marad.


Egy biztos, a Supernatural már soha nem lesz ugyanolyan többé. Hogy ez jó dolog-e vagy sem, azt mindenkinek magának kell eldönteni. Az írók idén megléptek olyan visszafordíthatatlan dolgokat, melyekkel sikerült végleg feltámasztaniuk hamvaiból a sorozatot és a két pocsék, felejthető szezonért kettő olyat tettek le az asztalra, amely után mind a tíz ujjunkat megnyaljuk. Ilyenkor egy fajta büszkeség tölt el, hogy volt elég erős a kötelék a műsorral, hogy nem adtam fel a sötét időkben sem.


Ha egyszer is feladtad hibáztál. Ez is lehetne a mottója a Supernaturalnak, mely az első öt évad során folyamatosan emelte a lécet (nincs kérdés, hogy a negyedik volt a csúcs), majd Eric Kripke távozását követően olyan mély szinteket is megjárt, ahonnan senki sem igazán hitte, hogy van kiút. Pedig van. A nyolcadik, illetve a néhány héten belül véget érő kilencedik évad rá az élő bizonyíték. Nincs olyan mély kátyú (6-7. évad), ahonnan ne lehetne visszajönni és sokkal érdekesebbé tenné a sztorit, mint előtte bármikor is volt. Erről pedig a Winchester fivérek gondoskodnak, akiknek már a gonosszal is szövetkezniük kell, hogy közös ellenségüket eltegyék láb alól. És amikor a sorozat felér a minőségi utazása csúcspontjára, akkor kerül szóba egy kistestvér gondolata, mely a 9x20 epizódjában mutatkozott be.


Az előző évadok unalmát követően azt hiszem idén abszolút fellélegezhettünk. Jót tett az új showrunner a sorozatnak, méghozzá azért, mert a Supernatural-t visszahelyezte oda, ahol pár évvel ezelőtt volt. A nyolcadik évad valahogy képes volt felfrissíteni a vérállományt és olyan izgalmasabbnál izgalmasabb történetekkel előállni, amelyek miatt rendkívül élveztük a szezont. Míg korábban csak gyengébb epizódokkal muzsikáltak a Winchester tesók, addig idén nem egy kíválóra vizsgázó kalandban volt részünk. Ha marad a showrunner, akkor nagyon kíváncsian várom a folytatást!


Sosem könnyű kivezetni egy hajót a sekély vízből, de az az érzésem, hogy tavaly ez történt. Legalábbis közelebb kerültünk azokhoz a pillanatokhoz, amelyek miatt tűkön ülve vártuk az Odaát legújabb szezonjának elérkeztét. Az már más kérdés, hogy itt a kötelező sablonokkal kezdték el húzni az agyunk és nem is igazán maradt lehetőségük arra, hogy felvázolják a számunkra mivel is fog telni ez a huszonnehány epizód. Persze aki elkezd találgatni jó eséllyel úgyis hamar rájön.


(2005-2006)

(2006-2007)

(2007-2008)

(2008-2009)

(2009-2010)

(2010-2011)

2011-2012

Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék