Főoldal

















Supernatural (Odaát)
(2005-????)

"A család nem ér véget a vérnéll" - tartja egy ősi Supernatural mondás. Ez is egyike a számtalan oknak amiért a Supernatural 274 epizódot követően sem tudott unalmassá vállni. Az egyik legfontosabb eleme, amiért a sorozat működni fog az idők végezetéig az a karaktercentrikusságában rejlik. Hiába nyírja ki sorra a visszatérő figuráit, és sokszor olyan érzelmi hullámvasútra küldi el emiatt nézőit, amelyre nincsenek felkészülve, és ami valódi kinzásokkal ér fel, az Odaát mégis olyan bivaly erős elemekkel rendelkezik, amelyeknek köszönhetően csak még jobban kötődünk hozzá. És valószínűleg nem lesz ez másképp a Wayward Sisters-szel sem.


Semmi sem képes a televíziózásban annyira fellelkesíteni, mint amikor a fivéreim visszatérnek a képernyőre. Az a fajta bizsergés, amit 13 év után is érzek, mikor beülök az Impalába egyszerűen utánozhatatlan. Emellett a Supernatural már számtalanszor bizonyította, hogy mindig képes megújulni, és olyan emberi történetekkel előállni, amivel a rajongók is könnyen tudnak azonosulni. A veterán dráma legfrissebb szezonnyitó epizódja sem okozott csalódást, ellenben rettentően könnyfacsaró volt.

Kezdem azt érezni, hogy a harc jó és gonosz között soha sem fog véget érni. És talán így van ez rendjén. Nem igazán tudnék elképzelni egy olyan világot, amelyikben nincsenek már tizenkét éve velem a Winchester fivérek, és nem rójuk Amerika legendás útjait démonokra vadászva, és embereket megmentve. A kötelék pedig nem csak a testvérek, hanem a nézők és a sorozat között is csak egyre erősebbé vállik, miközben a rajongók lelkesedése soha nem látott mértékeket ölt. Egyszerűen nem tudnak hibázni az összképet tekintve a veterán alkotók.


Egy sorozat, ami olyan, mint a jó bor. A korral nemesedik és minden eddiginél nagyobb volumenu szezonnal volt képes elkápráztatni nézőit. A szokásos három részes finálé pedig valódi jutalom falatka volt a Jeremy Carver korszak végén. De tényleg eljött a világ vége?


Nincs még egy olyan sorozat a világon, mint a Supernatural. Legalábbis számomra. Több, mint tíz évvel ezelőtt indult a széria, és az idei szezonnak úgy vágtunk neki, hogy a java még hátra van. A premier pedig minimum egészen ígéretesre sikeredett, főleg azokkal a gyönyörű kikacsintásokkal, amelyekkel magukról beszéltek. Mind a három szál izgalmasnak ígérkezik és bizony idén bármi megtörténhet.


Kevés olyan sorozat van, mint a Supernatural. Én azon viszonylag szerencsések közé tartozom, akik 10 éve kezdték a sorozatbizniszt és az egyik első választásom a hazánkban is oly méltán népszerű Odaát volt. A kezdeti döcögős nézettségi időket a stabil, “soha nem fog véget érni” megnyugtató érzése váltotta fel pár évvel később, most pedig ott tartunk, hogy a mélypontokat követően immáron évek óta ismét szárnyal a széria. A kérdés, ami minden rajongóban és nézőben egyaránt megfogalmazódik nem más, mint hogy vajon van-e még tétje a dolgoknak?


Tíz évet az úton tölteni nem mindennapi élmény. De megéri. Már csak azért is, mert egy ilyen kaland nem adatik meg minden nap. Minden egyes percéért hálás vagyok ennek a kalandnak, még azokért is, amik után olyan hangosan sírtam, hogy már fájt. Kevés olyan jó döntést hoztam sorozatnézős korszakom hajnalán, mint beülni a Supernatural mind a mai napig kitartóan hömpölygő Impalajára, ahol már a legelső nap óta csücsülök a hátsó ülésen. Van valami a Winchester testvérekben, amiért nem tudok elszakadni tőlük és minderre az érzésre csak ráerősítettek az alkotók ebben a rajongóknak címzet szerelmes levélben. Kötelező mindenkinek, aki valaha is nézte a Supernatural-t.


2005 szeptemberében, mikor tűkön ülve vártuk a legújabb "tinihorrorként" aposztrofált, legújabb "hét-szörnye" sablonra felhúzott sorozatot Deannel a Gilmore girlsből és CJ-vel a Dawsonból még nem is sejtettük, hogy a fiúk 9 évvel később is velünk lesznek és a kétszázadig közös kalandjukra készülnek. Igazából senki sem hitte volna, hogy a maximum öt évadosra tervezett, a második évadját is alig túlélő idehaza csak egyszerűen Odaátként aposztrofált sorozat ilyen sokáig képes lesz műsoron maradni. Ám abban mindenki, aki ezen a sorozaton dolgozik maximálisan egyetért, hogy ennél jobb melójuk soha az életben nem lesz. A Supernatural tizedik szezonjának kezdete pedig rengeteg mókától és kacagástól volt hangos, hogy az alkotók is biztosra menjenek ez még sokáig így is marad.


Egy biztos, a Supernatural már soha nem lesz ugyanolyan többé. Hogy ez jó dolog-e vagy sem, azt mindenkinek magának kell eldönteni. Az írók idén megléptek olyan visszafordíthatatlan dolgokat, melyekkel sikerült végleg feltámasztaniuk hamvaiból a sorozatot és a két pocsék, felejthető szezonért kettő olyat tettek le az asztalra, amely után mind a tíz ujjunkat megnyaljuk. Ilyenkor egy fajta büszkeség tölt el, hogy volt elég erős a kötelék a műsorral, hogy nem adtam fel a sötét időkben sem.


Ha egyszer is feladtad hibáztál. Ez is lehetne a mottója a Supernaturalnak, mely az első öt évad során folyamatosan emelte a lécet (nincs kérdés, hogy a negyedik volt a csúcs), majd Eric Kripke távozását követően olyan mély szinteket is megjárt, ahonnan senki sem igazán hitte, hogy van kiút. Pedig van. A nyolcadik, illetve a néhány héten belül véget érő kilencedik évad rá az élő bizonyíték. Nincs olyan mély kátyú (6-7. évad), ahonnan ne lehetne visszajönni és sokkal érdekesebbé tenné a sztorit, mint előtte bármikor is volt. Erről pedig a Winchester fivérek gondoskodnak, akiknek már a gonosszal is szövetkezniük kell, hogy közös ellenségüket eltegyék láb alól. És amikor a sorozat felér a minőségi utazása csúcspontjára, akkor kerül szóba egy kistestvér gondolata, mely a 9x20 epizódjában mutatkozott be.


Az előző évadok unalmát követően azt hiszem idén abszolút fellélegezhettünk. Jót tett az új showrunner a sorozatnak, méghozzá azért, mert a Supernatural-t visszahelyezte oda, ahol pár évvel ezelőtt volt. A nyolcadik évad valahogy képes volt felfrissíteni a vérállományt és olyan izgalmasabbnál izgalmasabb történetekkel előállni, amelyek miatt rendkívül élveztük a szezont. Míg korábban csak gyengébb epizódokkal muzsikáltak a Winchester tesók, addig idén nem egy kíválóra vizsgázó kalandban volt részünk. Ha marad a showrunner, akkor nagyon kíváncsian várom a folytatást!


Sosem könnyű kivezetni egy hajót a sekély vízből, de az az érzésem, hogy tavaly ez történt. Legalábbis közelebb kerültünk azokhoz a pillanatokhoz, amelyek miatt tűkön ülve vártuk az Odaát legújabb szezonjának elérkeztét. Az már más kérdés, hogy itt a kötelező sablonokkal kezdték el húzni az agyunk és nem is igazán maradt lehetőségük arra, hogy felvázolják a számunkra mivel is fog telni ez a huszonnehány epizód. Persze aki elkezd találgatni jó eséllyel úgyis hamar rájön.


(2005-2006)

(2006-2007)

(2007-2008)

(2008-2009)

(2009-2010)

(2010-2011)

2011-2012

Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék