Főoldal

















X. évad
(2010-2011) A legutolsó évad!


Konkrétan az egész tinidzseréveim. Meg még egy csomó. Tíz év, ami nagyjából az életemben is ennyit jelentett, hiszen 2002-2003 tájékán kezdtem el nézni a Smallville-t. És tessék. Akkoriban még szerintem nem volt olyan épeszű ember, aki csak feltételezni is merte volna, hogy ebből a tini cuccból lesz minden idők leghosszabb sci-fi és képregényadaptációs sorozata. Sőt, ezt szerintem a félidő tájékán sem gondolta volna senki. Ellenben azzal, amit mindig is tudtunk. A Smallville nem Supermanről szól, hanem Clark Kentről és az ő normális problémáiról egy olyan világban, ami romlott, ahol mindenfelé ellenségek és ahol neki el kell tudnia fogadni a végzetét. Hogy nagyszerű dolgokra hivatott, ám ezek rengeteg lemondással és áldozattal járnak a részéről.


Bele se merek gondolni, hogy a finálé milyen érzéseket fog kiváltani egy hét múlva belőlem, ha már ez is...


Kíváncsiak vagytok, hogy az utolsó két évadból mely pillanatokat ragadta ki Erica, vagy mit szeretett annyira Loisban? Ha igen, akkor csekkoljátok le ezt a videót, hajnalban pedig a nagy finálét!


Smallville - A sorozat utolsó előzetese


Michael Ausiello saját oldalán, a TvLine-on faggatta kicsit milyen lesz 2007 májusa után visszatérni a siker sorozat legutolsó felvonására. Hogy kiről is beszélünk? Azonnal eláruljuk, maradjatok velünk!


Merész témát választottak idén a Smallville alkotói. Az utolsó évadában minden ízében felnőtt sorozat valami eszméletlen jó lett. Oké, hogy ez nem újdonság, mert szerintem a nyolcadik évad óta folyamatosan egyre jobb és jobb lesz. Egyre több mindent tehetnek meg, és azáltal, hogy nincsenek korlátok közé szorítva akkora szabadságot is kaptak, amellyel méltó mód fejezhetik majd be a szezon végén a show-t. Túl vagyunk már a felén és nem is vagyok már olyan biztos abban, hogy örülni fogok neki.


Következzék 4 perc a múlt pénteki, 200. részből. Igen, ilyen lenne a Smallville a jövőben.

Belegondoltatok már, hogy soha többet nem élünk át ilyet? Soha többet nem fog eltelni több hónapnyi várakozás, spoiler olvasgatás és izgulás a hős legújabb visszatérést illetőleg? Feltudtátok fogni, hogy ezzel véget ér a dal? Már csak néhány hónap és minden darabka a helyére kerül. Úgyhogy méltán izgatottan vetettem bele magam a sok izgalomba, amelyet ez a premier kínált nekünk. Persze csakis miután túljutottunk az előző évad végén okozott események következményein, és miután elkezdték szépen előkészíteni a vadonatúj, és egyben utolsó évadot. Kaptunk Lex klónokat, hősies képsorokat és egy szívszaggató szerelmi történet is elért a csúcspontjára. És ezzel még én magam is csak a Smallville tizedik szezonnyitójának a felszínét kapargatom. Mert ennél sokkal, de sokkal többről volt szó.

Beszélhetnénk még arról, hogy a Smallville idén miért olyan fontos... De felesleges. Teljesen. Aki megnézi az utolsó dialógot, vagy csak a záróképet az megérti. A néző csak ámul és bámul a végén pedig elhagyja az állát, mert egyszerűen nem képes elhinni, hogy az alkotók ennyire képesek belemászni az érzéseibe. A hőseink végig azzal küzdenek, hogy beteljesítsék a végzetüket és elfoglalják méltó helyüket a DC világában. Clark is végig szenvedi belül az epizódot, hiszen ő menne Lois után, de tiszteli őt annyira, hogy ne tegye. Itt kezdődik valahol az igazi szerelem.

Mit művelnek idén az írók? De most komolyan. Csak szerintem volt ez a rész (is) fantasztikus? Úgy értem elég Lois és Kara utolsó dialógjára gondolni, ahol Lois megkapta azt a választ, amit hallania kellett ezekben a nehéz időkben. És ugyanígy mindenki más is hallhatta azt, amit hallania kellett. A rajongók pedig arra az égető kérdésre kaptak választ, hogy Kara megtanítja-e Clarkot repülni. Bizonyos értelemben... És az ebben a részben látott Kara felvetett bennem egy sokkal izgalmasabb kérdést: Miért nem készül belőle spin-off? Nem jó táptalaj a szuperlány, vagy csak szimplán Smallville 2.0 lenne, esetleg túl drága?

Megpróbálom röviden megfogalmazni a lényeget: Így kell mérföldkövet letenni az asztalra. Minden, ami nem tetszett a századik részben sikerült elfeledtetni velem. Kaptunk régi ismerősöket, időutazásokat, feledhetetlen képsorokat, bepillantást a jövőbe és talán sikerült kimozdítanunk Clarkot az egy helyben toporgásából. Én nagyon bízom benne, mert ha volt valaha is olyan rész, ami képes volt minderre, akkor az ez volt. Sőt, tudjátok mit? Megkockáztatom, hogy ez volt minden idők legjobb Smallville epizódja.

Végig ment a dilemma. Elmondja? Ne mondja? Az állandó huzavona már kezdett az idegeimre menni - bár ahogy mindketten készültek a dologra az nagyon cuki volt-, aztán nem megint megszállták Lois-t? És megint kaptunk egy szeletnyit Cat-ből, aki nagyon úgy véli, hogy tudja ki a Maszat valójában. Persze valahol ennél klasszisokkal fontosabb volt számomra az ami a Tess-szálon történt. Ettől félek nagyon, de ez is és az utolsó jelenet is arra utalnak, hogy a Smallville felnőtt, már nem gyerekeknek szól és ideje ennek megfelelően is viselkednie. De azért ennek ellentmond, hogy még a tizedik évadban is nyomatják ezt a testmegszállás dolgot.

Számomra nem is kérdéses, hogy nem érdekel a körítés. Nem érdekel az újabb meteorfertőzött szál, de még Tess is teljesen hidegen hagy. Más meg ugye nincs is. Ellenben a Clois jelenetek mind mennyeiek és az az autós jelenet a rész elején majdnem olyan fenomenálisra sikeredett, mint az utolsó közös jelenetük a részben. Ezen kívül pedig az utalások, a visszanyúlások a sorozat egy évtizedes múltjához azok az elemek, amelyek miatt a Smallville-nek tíz év után is hajlandó vagyok elnézni egy-egy közepes töltelék részt.

Az előző két résztől nem dobáltam a hátasokat, de ez egy hamísithatatlan Smallville-i hálaadásos rész volt. Két régi, többnyire kedves barát felbukkanásával és egy ellenség hadjáratának elejével. Itt barátságok születtek, nézőpontok változtak meg, embereket mentettek meg, váratlan csókok csattantak el és bizony még bőr alatti tetoválások is felszínre kerültek. És ami mindennél fontosabb, elbúcsúztunk egy ezeréves díszlettől. Végleg. Igen, nagyon közel a sorozat vége. Sajnos.

Lehet a tíz év teszi, lehet a Clois-os jelenetek gyengítenek el, de az sem kizárt, hogy ez tényleg a szezon eddigi legjobb része volt. A vendégszereplőket elnézve egyértelműen utóbbi. A Lila Akác Köz született felesége beugrott egy kicsit nosztalgiázni, és ennyi idő távlatából már talán ő is inkább érzi azt, hogy ő Lois anyja, a modernkori televíziózásban mindenképpen annak számít. De én megmerem kockáztatni, hogy ezzel a jelenetével az epizód legnagyobb sztárja csupán a top-3-ba fér be, annyira erős volt az epizód. És nem csak a könnyed értelmében.

Nem mondok újat, engem kilóra megvett. Működött minden. Ez főleg azért nagy szó, mert idén, vagyis inkább mostanában elkezdtek olyan témákkal foglalkozni, ami túlnő Clarkon, és ami a szuperhősök megítélésével kapcsolatos. Nekem ez mindigis nagyon tetszett, ugyanis ez egy kulcsfontosságú motívum, ahol persze a kormánynak van a legnagyobb szava. Ők meg nem szimpatizálnak velük, mert azért mégiscsak önbíráskodó hősöket látnak, akik piros alsógatyák mögé bújnak. De legalább nem mindenki kendőzi el a bájait, ha nőnemű.


"A holnap embere, Clark Luthor!" (Lionel)


Smallville 10x11.


Van amikor az emberben még a hugy is megfagy. Valami ilyesmit éreztem ennél a résznél. Főleg az utolsó jeleneténél. És volt még valami, amit szintén érzek mostanában a sorozatban, de erről majd jövőre. Ha abból indulok ki, hogy milyen erős résszel küldenek el minket téli szünetre - egy olyan cliffel, amit én nem tudok annyira hova rakni-, megint nem akarom, hogy véget érjen. Folyton ez a kettősség fogalmazódik bennem, hogy "Úgy elnézném még pár évig", a másik pillanatban meg jön a reális énem és "Ne nyújtsuk már tovább". Nehéz reálisnak lenni a sorozat legjobb évadában.


Azt hiszem ez egy érdekes rész volt. Visszatért az utolsó etapjára, megkezdődött a versenyfutás, hogy a történetet 10 részen belül lezárják és folytatták azt az ösvényt, amit elkezdtek. Visszahozták Chloe-t, és vele együtt számtalan emléket a korábbi évadokból. Gondolok itt most a képre, amit a végén nézegetett, vagy Lois "Perry" említésére. Keveseltem ismét a liga tagjait, és emellett még a látvány is hagyot kivánnivalót maga után.


Ahogy közeledünk a vég felé egyre inkább szembesülnünk kell egy dologgal: Az elfogadás tényével. El kell tudnunk fogadni, hogy a vége hétről-hétre egyre közelebb, mint ahogy Metropolis polgárai is elfogadták és kiálltak a Maszatért és az önbíráskodókért. Furcsa, mert mindig is volt mondanivalója a Smallville-nek, de valahogy idén érzem igazán azt a tüzet, amivel engem is lelkessé tud tenni. Ebben a szezonban számos megközelítésből adnak választ arra, hogy miért imádjuk ezeket a képregényhősöket, és hogy miért van szükségünk rájuk. Nehéz lesz az élet Clark Kent nélkül.


Kislépések az emberiségnek, hatalmas lépések Clark Kentnek. Valahogy így cseng a mondat, melyet szállóigeként használunk egy fiú férfivá érése során. Ebben a részben megtettünk egy hatalmas lépést oda, hogy Clark eljuthasson oda, amiből Legenda lett. Persze van még néhány akadály az úton, plusz itt van ez a Darkseid mizéria is, de most talán még egy kicsit lazíthatunk. Főleg mivel négy szereplőssé vált a sorozat, ahol egyszerre kell megküzdeni hétköznapi problémákkal és szembe szállni minden eredendő gonoszság forrásával úgy, hogy egy olyan csattanót kapunk a képünkbe, ami...


Chloe utolsó része nem más, mint egy jókora töltelék, hatalmas fordulattal a végén a magánéletében. Szeretném viszont látni Chloe-t a nagy fináléban, mert úgy érzem idén megint tudták használni Őrtoronyként, de az a jövő, amit a sorozaton kívül szántak neki sokkal izgalmasabb. Spin-off-ot neki! A vége alapján az lenne a logikus, ha még egy főszereplő elmenne a sorozatból, de ez tudjuk, hogy nem fog megtörténni, hiszen rá itt van szükség. Emily és Tess "románca" mennyire odabaszós volt már?


Azt hiszem ez a rész elsősorban a tisztelgésről szólt, no meg arról, hogy kicsit felidézzük a múltunkat - és hogy Chloe és Oliver egy kicsit nyugiban ne szerepelhessenek. Sok jó gondolat merült fel ebben a részben, főleg két remek spin-off ötlettel. Én nézném a Conner a Smallville Gimi új diákját is, de inkább a Clois és a gyerekneveléses sorozat érdekelne csak úgy igazán. Mivel ez volt az utolsó szünet előtti utolsó rész... A csattanó sem maradhatott el, amiből a legtöbbet kihozták.


Már az alapgondolatát is utáltam a résznek. Aztán mikor a végén Lois és Clark a verandán ültek és beszélgettek egyértelművé vált az írók szándéka. Akkor még jobban megutáltam ezt a motívumot. Érzem, hogy közeleg a vég, már csak néhány epizó és... Talán ezért is kiborított az ötlet, hogy Clark eladja a farmot. Egyszerűen én nem tudom feldolgozni. Pedig itt erre a bizonyos továbblépési magyarázatra építették fel az egész részt. Ezért kellett az alternatív világ is, és ennek köszönhetően láthattuk újra Jonathant is. Az ő hiánya is fájó pont, főleg az olyan jelenetekért, ahol Clark mesélt az ő világáról neki.


Annyira érezni, hogy a végjátékra készülnek... Imádom ennek a résznek a nyitójelenetét. Ahogy Lois és Clark beszélnek az új, lebénított Clark Kentről és ahogy azokban a legendás ruhákban jár... Majd megjelenik a hírverő és elszabadul az epizód elensége is. Ekkor még csak képletesen. Remekre sikeredett jelenet. Majd ehhez a "nosztalgia" és egyben jövőbe mutató faktorral erősítenek rá. Béna Clark Kent a Daily Planetnél, telefonfülkében átöltöző Maszat és az epizód záróképén a Maszat. Töltelék rész, de valahogy mégis különlegesen érzi utána magát az ember.


Gyors leszek, mert iszonyú fáradt vagyok. Az első amit muszáj kiemelnem az a zenei világa. Félelmetes volt. Esküszöm, hogy a Fantom Zóna eltörpül azok a motívumok mellett. És valahol ez így van rendjén. A baj a résszel nekem kimerül annyiban, hogy tudtam, hogy csak színlelik a balhét, ezáltal az egész kiszámíthatóvá vált. Az viszont jó pont, hogy hetek teltek el, csak abban nem vagyok biztos, hogy a dupla részes finálé előtt vajon tényleg célszerű egy bruttó 1 napos időintervallumot hagyni. De persze ez így volt romantikus.


Számomra ez az epizód leginkább valami olyasmi volt, mint mikor láthattuk egy pillanatra a ruhát. Úgy értem, ugyanazt igyekezett a rész minden gyermeki bájával megragadni, amiért mi is úgy kötődünk ahhoz a darabka jelmezhez. A képregény, melyre épült ez a sorozat ugyanezt jelenti ennek a résznek. Remélem sikerült érthetően kifejeznem magam. Ha nem, akkor maradjunk annyiban, hogy olyan volt ez a rész, mint Toyman legtöbb felbukkanása, illetve a terve kedvenc hőseink legnagyobb ellenségeivel, és Lana Lang nevének felidézése. Képregényszerű. Minden gagyiságával és izgalmas momentumával együtt.


Smallville 10x21-22.


Nehéz szavakba önteni a látottakat. Egyrészt mert tíz évet vártunk rá, másrészt mert megkaptuk, amire oly sok éven át olyan hatalmas áhítattal vártunk. Ezzel pedig egy jó hosszú korszak zárult le a mi életünkben és a televíziózás történelmében is. Tudom, hogy mindenkinek a könyökén jön már ki a Smallville, de ez tíz év volt gyerekek. Nagyon kevés sorozat mondhatja ezt el magáról. És még kevesebb olyan sorozat van, amelyik egy évadát kivéve az utolsó három évében van a csúcson. Már pedig a Smallville vérfrissítése az utolsó három évadban igazán ütössé tette a sorozatot. Persze voltak gagyi, meg bugyuta részek is dögivel, de egy ilyen évad után nem vagyok másképp hajlandó kezelni, mint elfogult "ősrajongóként". Ez a finálé csodálatos volt. Minden álmom valóra váltotta, és minden hibájával együtt szeretem és megkönnyezem. Furcsa az élet azóta, hogy véget ért. Mintha egy kis részem vele halt volna.


Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék