Főoldal

















Író és Kamuhős: Szinkron


Hangot adni és kamuzni

Az ember időnknét nincsen könnyű helyzetben. Szeretné szeretni, ugyanakkor annyira jónak állították be, hogy az elvárásai irreálisan megnőttek és végül kap egy nagy pofont a képébe. Valami ilyesmi volt velem is. Szeretném szeretni, mert a története, és maga az alapötlete zseniális. Van benne potenciál, ugyanakkor a hangulata nem a legfényesebb, mint ahogy az sem, amilyen magyar verziót kapott. Az Író és Kamuhős egyszerűen túl kevés. Túl későn. Na de ennyit a csalódottságról.

Főhősünket épp elhagyja a nője, mert hogy túl sokat iszik, és füvezik. Az együttmaradásuk feltétele az volt, hogy a pasi leáll ezekről, de ő csak addig jutott, hogy átállt a fehér borra -a kevesebb alkohol tartalom miatt-, és a főnöke viagrás dobozában tartja a füvét. Szegény srácnak van egy nagyon jó barátja, aki mint egy nagyra nőtt csecsemő, képregényrajzolóként, szuperhős gúnyában ténykedik, miközben neki is megvannak a maga gondjai. Pechjére a legjobb haverja épp rákapott a "beöntés" nevezetű "élvezetre", mikor őt kísérte el... Ugye, hogy tele van vicces helyzetekkel, amiket valamiért mégsem tudnak maradéktalanul kiaknázni? Pedig így megemésztve majd leszédülök a röhögéstől, mikor felelevenítem a poénokat.

A hangulata az ami nem tetszik. Túl sok az üresjárat, túl "természetesnek" (vagy inkább természetellenesnek) hat ez a "steril" megvalósítás. Pedig a karakterek nagyon jók, bár nekem Jonathannal nem sikerült különsebben zöld ágra vergődnöm, míg a főnökét George-ot és legjobb barátját, Ray-t azonnal sikerült megkedvelnem. Persze ők helyzeti előnyben vannak. Ki ne tudná szeretni Sam Melone-t egy ilyen kissé "különc" főnök szerepében? Vagy épp a Másnaposok őrült vademberét? Hozzájuk képest a Phantom Planet egykori zenésze egy kis vézna örök vesztes figura, aki olyan szürke, hogy igazából eltudna veszni a tömegben.

Juhász Anna szinkronjával én úgy vagyok, hogy nem tudom eldönteni, hogy ez csak jó-e, vagy több annál. Mert a főszereplő telitalálat, Láng Balázs hangja eszméletlenül tud idomulni az ilyen figurákhoz, mint amilyen itt a főhősünk. A színészhez legalább ennyire telitalálat. Vass Gábor-t elfogadtuk Sam hangjának már akkor, amikor A hatalom hálójában óriásit alakítottak együtt, így ez a páros is pozitív érzéseket váltott ki belőlünk. Az egyetlen, akit még nem tudok hova tenni -függetlenül attól, hogy a magyar színész az egyik legnagyobb kedvencem-, az a Zach Galifanakis testébe bújtatott Bozsó Peti. Az ő hangja "túl vékony" egy ekkora emberéhez. És ennyi, itt ki is merültek az indokaim azzal kapcsolatban, hogy miért nem jó hang a színészhez -pedig ő is tud kellően zizis lenni, de jobban szeretjük, mikor olyan Danny-s a Las Vegas-ban.

A további magyarhangok az első két rész alapján szintén pozitívak. Nemes-Takách Kata szimplán hozza a szintet az ex-barátnő bőrében, Vadász Beának jutott néhány nagy mondat Ray szálában, de még Bogdányi Titanillának is jutott vagy két-három tekercs az első ügy felgöngyölítésében.

Végezetül nem érzem benne azt, hogy új kedvenc született. De nálam a Kaliforgia is csak a második körben vált nagy kedvenccé, szóval korai lenne még temetni... Az Író és Kamuhős egy jópofa, kicsit örökvesztes feelinget árasztó, helyenként kegyetlenül vicces anyagok keveréke. Szórakoztató, és jól idomul a kedd estékhez kissé szokatlan helyzeteivel. Maradunk, végig nézzük az évadot, és majd jelentkezünk. 80%


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék