Főoldal

















eXkluzív interjú: Bor Zoltán

A szinkron szerelmese: "Akár síoktató is lenne"


Ma este egy olyan művészt, üzletembert és Hangot szeretnék bemutatni Nektek, akit sokan kedvelünk. Mindenki más szerepe miatt. Van, aki úgy emlékszik rá, mint Cody-ra (Sasha Mitchell) az Egyről a kettőre népszerű alakjára. Mások számára ő Brandon Walsh (Jason Priestly) a BH90210-ből, ami egy egész generációt meghatározott az elmúlt évtizedben. A kisebbeknek ő Tapsi Hapsi, de mától már úgyis ismerjük, mint az NCIS: Los Angeles legjobb karakterének, régi-új magyarhangját.

 

Azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy ennek a beszélgetésnek az alanya egy olyan férfi, aki a szinkron megszállottja. Őszintén nyilatkozva mesélt magáról, a munkájáról és a vágyairól. A Nagy Interjú, amelyben elkaptuk Chris O'Donnell új magyarhangját. Egy interjú, egyetlen óra, amit sosem feledünk.

Akár síoktató is lenne


Hétfő van, déltáj. A Masterfilm Digital folyosóin sorra megyek el olyan stúdiók mellett, ahol jobbnál jobb színészek és emberek dolgoznak azért, hogy otthon a tévét bekapcsolva a saját nyelvünkön élvezhessük a filmeket, sorozatokat. Óriási szemekkel járok ezen emberek között, hiszen csodálatos élmény olyanokat élőben látni, mint Végvári Tamás vagy Csőre Gábor. A cég vezérigazgatója és társalapítója, Bor Zoltán, miután meglátja eme beszélgetés „moderátorát”, örömmel köszönti. Több száz filmből ismerhetjük a hangját, többek között a ’90-es évek két legfontosabb, tinédzserekre óriási hatást gyakorló sorozatából, vagy a kisebbek számára ő Tapsi Hapsi, a nagyobbaknak pedig Robinson Crusoe magyar megfelelője.


- Hogy kerültél a szinkron közelébe? – csapunk a közepébe.

- ’78-ban felvételiztem a Madách Imre Gimnáziumba, irodalom-dráma tagozatra, ahova felvettek, és ott volt egy tanárom, akit úgy hívtak, hogy Mezei Éva. Ő egy nagyon híres szinkronrendező volt, és ő vitt ki engem 1979-ben először a Pannonia Filmstúdióba. Így. Aztán utána, mikor először nem vettek fel a Színház és Filmművészeti Főiskolára, odamentem kamerásnak dolgozni. Először magnófűző voltam egy fél évig, majd Mezei Éva asszisztense megint fél évig. Később voltam vágó és asszisztens egyszerre, aztán meg elvittek katonának. Miközben az ember asszisztenskedik, látja, hogy hogyan csinálják a profik. Később magam is tömegeztem, meg csináltam egy-kétmondatos szerepeket már színészként.


- És szinkronrendezőként?

- Hát szinkronrendezőként nem nagyon rendeztem. Csak olyan filmeket, amikbe szerelmes voltam. Talán kettőt vagy hármat rendeztem életemben összesen, az egyik az a StarGate (Csillagkapu) volt, a nagy, a mozis Csillagkapu, a másik pedig a Ragyogj!, Geoffrey Rush-sal. Persze rendeztem mást is, de azt csak azért, mert senki nem tudta olyan rövid idő alatt megcsinálni, mint ahogy a forgalmazó kérte.


- Mikor érezted azt először, hogy megfertőzött a szinkronvilág?

- Amikor az ember először bemegy a Pannonia Filmstúdióba, és ott megérzi azt az illatot, akkor ott is ragad.


- Melyik az a szerep, amelyik a legközelebb áll hozzád?

- A Holt költők társaságában volt az Ethan Hawke nevezetű fiú, és az egy nagyon-nagyon jó hangulatú, nagyon jó iskola volt nekem Rudolf Péterrel, Tordy Gézával. A szinkronrendező Hazai György, asszisztense Szőnyi Pista, a hangmérnök Láng Noémi volt. Azt a filmet két hétig csináltuk. Volt, amikor egy délután csak annyit vettünk fel, hogy "Ó, kapitány, kapitányom!", Hazai Gyuri úgy szerette volna, hogy úgy szólaljon meg, ahogy meg kell szólalni. Tehát az egy jó élményem volt. Nagyon szerettem még a Thelma és Louis-ban Brad Pitt-et, és Michael J. Fox-nak az a malacos... nem jut eszembe a címe, van egy malaca...


- Doc Hollywood.

- Doc Hollywood, igen, Doc Hollywood, azt is nagyon szerettem. Nagyon szerettem a Három szökevényt, Nick Nolte és Martin Short játszotta a főszerepet. Parádés volt Szakácsi Sándorral dolgozni, ezt Bursi Kati csinálta. Aztán mondhatnám a Tapsi Hapsitól a Melrose Place-en át szerepek tömkelegét. Az Ausztrál expesszt Zákányi Balázzsal csináltuk, az is jó volt. Meg amire kaptam díjat az MTV-től is, a Síró játékok. Gerhardt Pállal csináltuk a Micro Szinkronban, tehát nem az őskorban, hanem később.


- Mit jelentett neked a ’90-es évek tinisorozatában, a Beverly Hills 90210-ben szinkronizálni? Az én generációm számára talán kedveltebb is, mint a Melrose Place.

-  Akkor párhuzamosan csináltam Juhász Annával két sorozatot. Az egyik a Fraiser – A dumagép volt, Sinkó László, Szombathy Gyula, Kocsis Mariann, Németh Bori meg én. Öten annyit röhögtünk, hogy az valami borzasztó. Délelőtt ezt csináltuk, délután meg a Beverly-t, párhuzamosan ment a kettő. Szerettem, nagyon jó, sok fiatal harcos volt benne: Závodszky Noémi, Ábel Anita, Galambos Péter, Gáspár András. A Fraiser-ben sokkal nehezebb volt szinkronizálni, mert Niles olyan nehéz figura volt. Hasonló röhögős élmény volt az Édeshármas, amit kétszer is szinkronizáltunk.


- Érdekes a kapcsolat a karriered és Jason Priestley karrierje között, hiszen mindketten eltűntetek az előtérből, és a háttérben kezdtetek el dolgozni. Miért döntöttél úgy, hogy hangolás helyett, a színpadot hátra hagyva alapítasz egy saját stúdiót?

- Volt egy Intervideo nevű cég, akinek több ezer percnyi nyulat (Tapsi Hapsi) szinkronizáltam, és amikor megszűntek, kivonultak Magyarországról, találkoztam Bartha Ferenccel, az Intervideo volt ügyvezető igazgatójával. Ő nekem szegezte a kérdést, hogy nem akarok-e csinálni egy stúdiót. Mire mondtam, miért ne akarnék?

Megkérdeztem Zalán Janit, hogy van-e pénze, mondta, hogy nincs. Mondtam, nekem sincs. Jó, keressünk még valakit, akinek nincs pénze. Megtaláltuk Kendi Lajost, és így hárman nekiálltunk. Én eladtam az autómat, Jani kapott kölcsön valami barátjától pénzt, a Lajos meg nem adott bele semmit, csak a tudását, és így nagy szemekkel nekimentünk ennek a dolognak.

Kaptunk részletfizetést a gépekre. Én rendeztem, Jani mondta, vagy fordítva. Lajos volt a hangmérnök. Akkor az embert elkapja a gépszíj, elkezdi tanulni, hogyan kell vállalatot építeni, hogy kell vezetni. 2-2,5 éve visszamentem a színház világába menedzsernek Szolnokra, ahol máig nagyon jól érzem magam.


- Miért pont Szolnok?

- Balázs Péter barátom 3 évvel ezelőtt felhívott, hogy nincs-e kedvem vele megpályázni a Szolnoki Szigligeti Színházat. Mondtam neki, hogy dehogyisnem, pályázzuk meg. Megírtuk, megpályáztuk, megnyertük. Ő lett az igazgató bácsi, én meg, akit úgy hívnak, hogy produkciós igazgató. Ez azt jelenti, hogy szinte mindent én csinálok. Belebeszélek mindenbe, művészetbe, anyagi izébe, de én nagyon szeretem a Pétert, nagyon bízom az ízlésében.


- Hogyan lett belőled Tapsi Hapsi, és mit jelentett a figura a Te életedben és a karriered alakulásában?

- Intervideo. Ott volt egy ismerősöm, úgy hívják, hogy Havas Ágnes, aki most a Sky-film ügyvezető igazgatója. Nagyon rég óta ismertem, jó barátságban voltunk, és amikor először jöttek ezek a nemzetközihang nélküli Tapsi Hapsik, akkor kérdezte, hogy nincs-e kedvem csinálni. Mondtam: van. Rengeteget csináltunk, és aztán rajtam ragadt.

Mit köszönhetek neki? Rengeteg pénzt kerestem vele. A Warner a mai napig nagyon ragaszkodik hozzám, úgyhogy ez jó, pedig szerintem én már kiöregedtem belőle. Sajnos olyan zseniális nem tudtam lenni sosem, mint a Mel Blanc, aki az eredetit csinálja.


- Van szerepálmod?

- Már nincs. Volt. Rostand Sasfiókját szívesen eljátszottam volna. Alkatilag nekem való lett volna Napoleon fia, aki nagyon hamar meg is halt, de már nincs szerepálmom, mert már nem praktizálok, mint színész. Legközelebb talán majd a III. Richard lesz, aki elég öreg és elég gonosz. Bár megfogadtam, hogy többet nem lépek színpadra.


- Ennyire eltávolodtál a színpadtól?

- Nem tudom. Nincs elég önbizalmam talán, hogy őszinte legyek. Szolnokon bármikor színészkedhetnék, ha akarnék, de nem akarok. Annál rosszabb nincsen, amikor az ember saját magát próbálja megnyomni. Nem, ilyen, mint én, ilyenből nagyon sok van. Nagyon sok van ugyanilyen tehetséggel, ugyanilyen alkattal, és olyat nem érdemes csinálni, amiből sok ugyanolyan van. Olyat érdemes csinálni, amit csak én tudok. Ilyet meg nagyon kevesen tudnak csinálni, amilyet én tudok.


- Van olyan színész, akit senki másnak nem engednél át, csak Te csinálhatod?

- Szinkronban? Nincs.


- De ha veled szokták meg?

- Már nem így vetődnek fel a kérdések, már nem ezt a világot éljük. A kérdések úgy vetődnek fel, ha engem felhívna bárki, hogy menjek szinkronizálni, akárkicsodát, teljesen mindegy, hogy kit, akkor megkérdezném, hogy ki a rendezője, milyen stúdió, hol van, és akkor eldöntöm, hogy elmegyek-e vagy sem. Általában partnerrel már nem szinkronizálok.


- Teljesen mindegy, mi az az anyag?

- Tök mindegy. Ha felhívnak, és nekem azt mondják, hogy a Juhász Anna akar velem dolgozni akárhol, mert hogy úgy gondolja, hogy ez az én figurám, akkor gondolkodás nélkül megbízom Juhász Annában. A feladat nem érdekel, az érdekel, hogy ki gondolt rám.


- Színésznek, üzletembernek vagy szinkronosnak tartod inkább magad?

- Színész vagyok. Üzletembernek semmiféleképpen nem tartom magam, ahhoz valószínűleg kicsit többet kellett volna tanulni. A szinkronhoz nagyon értek. Én a magnófűzéstől a rendezésig mindent meg tudok csinálni, ha szinkronról van szó.  Erre kevesen képesek. Vagy rendezni tud valaki, és nem tud szinkronizálni, vagy fordítva. Én tudok rendezni és szinkronizálni is. Meg még vállalatot is tudok vezetni. Tudom, hogyan kell felépíteni egy ilyen vállalkozást, tudom az embereimet irányítani. Majd az élet igazolja, mi vagyok.


- Mi volt az eddigi legnagyobb sikered?

- A lányom a legnagyobb sikere az életemnek. 13 éves, Bor Anna Luca, Magyarország legfiatalabb, hetedikes aikidósa, aki megírta az angol érettségit, szép, okos, és nem is vagyok elfogult. Ő a legnagyobb sikerem, komolyan mondom. Jól sikerült gyerek lett. Már franciául is tanul magától. A Masterfilm meg amit Szolnokon csinálok, az is siker, de a legnagyobb siker az a gyerekem.


- Ha nem ezzel foglalkoznál, mi lennél szívesen?

- Ha nem ezzel foglalkoznék, nem tudom, mi lennék. Engem a munka éltet, én nem tudnék ülni a fenekemen, valamit biztos csinálnék. Síoktató szívesen lennék, mert az azt jelentené, hogy olyan szinten tudnék síelni.


- Melyik az az 5-5 film és zene, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?

- A Nessun dormát magammal vinném mindenféleképpen, mint opera. Magammal vinnék egy Magna Cum Laude számot, nem tudom, hallottad-e, hogy így szól a csengőhangom, de én ezt komolyan veszem: „Ha utad egyszer a végéhez ér, ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.” Vinnék egy kis Emerson Lake & Palmert, mert ezt nagyon szeretem.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék