Főoldal

















eXkluzív interjú: Zalán János

Grófként ismertük meg, majd alaszkai hófedte tájainál orvoskodott. Azóta eltelt majdnem két évtized, ma már négy diplomával a háta mögött irányítja az ország egyik legsikeresebb szinkronstúdióját. Ő az az ember, aki hihetetlenül közvetlen, segítőkész és nem riad vissza a spontán nagy ötletektől sem. Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy közelebb hozzam Önökhöz ezt az embert.



Miért éppen szinkronstúdió?

Egy eldugott kis irodában a Masterfilm falai között találkozhattunk John Cusack legegyedibb magyar hangjával, aki amellett, hogy több diplomát és szakmai tudást szerzett az utóbbi években, korábban még kicsiny hazánk népszerű sorozataiban is szerepelt.


- Hogyan lett Önből színész? Mi motiválta, hogy erre a pályára lépjen?

- Valószínűleg mindig érdekelt a játék, és igazándiból nagyon szerettem a filmeket. És a hősök, akik ott megmentik a királylányt, és lovagolnak, vívnak…  nyilván minden kisfiúnak ez az álma. Először, hogy vívjon, aztán utána jöjjenek a királylányok.


- 5 éven át, több mint 100 epizódban játszotta Gróf Andrást a Kisváros című magyar sorozatban. Mit jelentett Ön számára ez a szerep és az a sorozat?

- Nagy kihívás volt abban a tekintetben, mert annak idején, amikor még nem voltak kereskedelmi televíziók, a Magyar Televízió nézettsége óriási volt. Tehát egy futó sorozatban benne lenni fiatal színészként, amikor ez a sorozat minden héten kedden este látható volt, ez óriási szó volt. Talán ma már ez felfoghatatlan, de annak idején másnap még beszéltek ezekről az epizódokról a boltban, az utcán, a villamoson, mindenhol. Akár jót, akár rosszat, de ez valójában benne volt a mindennapi életünkben. Mivel a figura nem volt rendesen megírva, és menet közben látták azt, hogy engem ez érdekel, hagytak vele játszani, és így folyamatosan  színesedett.


- Mi a véleménye a magyar sorozatokról, akkor és most? Miben különböznek?

- Nagyon hasznosak tartom, és nagyon örülök, hogy vannak, és annak külön örülök, hogy nagyon sok kollégámnak munkalehetőséget biztosítanak. Nyilván ezeknek a sorozatoknak a dramaturgiája magából a műfajból adódóan olyan mélységekbe nem tud bocsátkozni az alkotócsapat. Valószínűleg ezeknek a sorozatoknak az alkotócsapatai magából a műfajból adódóan olyan mélységbe nem tudnak bocsátkozni , mint amennyire szerencsés lenne. De kiváló alkalom arra, hogy a színészek gyakorolják a szakmájukat, ami mindig hozzásegít ahhoz, hogy valahogy az emberek megtalálják a kifejezőeszközüket. Ezt csak a gyakorlatban lehet megtanulni egy bizonyos színvonalig. Az, hogy képernyőn van az ember, és egy figurát meg kell formálnia, az mindenféleképpen kihívás. Szerencsés lenne, ha több sorozat lenne, szerencsés lenne, ha lehetne ezek közül válogatni, ha valódi emberek valódi problémáival foglalkozna. 
Ez egy nagy dilemma számomra, mert az amerikai sorozatok stílusa is megváltozott, lásd a 24 vagy az AXN-es Flash Forward. Amik már több évadot élnek meg, ott nagyon komoly dramaturgiai munka van, nagyon komoly színészi játék, és abszolút sikeresek. Sőt! Sikeresebbek, mint a moziban bemutatott nagyfilmek.


- Szokott sorozatokat nézni?
- Igen. A 24-nek nagy rajongója vagyok. Most pedig a Flash Forward. De a Hősöket is nagyon szerettem.


- Ezekben a sorozatokban nem szeretne szinkronizálni?

- Sosem merült fel bennem, hogy szeretnék-e. Nem volt ilyen álmom. Amikor én aktívan csináltam ezt, akkor nagyon-nagyon jó helyzetben voltunk, mert akkor még valóban figyeltek arra, hogy ki játszik benne, hogy milyen feladatokat kell megoldani, annak volt egy presztízse. Ma már ennek nagyon kevés értéke van.


- Hogyan keveredett egy „kisvárosi” színész a szinkronstúdió alapításáig? 
- Egyik éjszaka volt egy telefonbeszélgetés. Este tizenegy óra körül Bor Zoli felhívott, hogy nem akarunk-e egy szinkronstúdiót venni. Megkérdeztem tőle, van-e pénze, azt mondta, nincs. Mondtam, nekem sincs. És akkor belevágtunk.


- Éles váltás volt? 
- Nem volt annyira éles váltás, mert akkor még elképzelhetetlen volt, senkiben fel nem merült, hogy az a típusú állami hegemónia, amit a Pannónia Filmstúdió képviselt, valaha felbomlik. Ez ahhoz hasonlítható, hogy a mi szüleinknek elképzelhetetlen volt, hogy az orosz katonák itt hagyják Magyarországot. Senki nem álmodott róla, az esélytelenek nyugalmával csináltunk egy szinkronstúdiót, és fel nem merült bennünk, hogy mi televíziós filmeket szinkronizáljunk. Akkor a videós piac egy nagyon új terület volt, ahol alaposan meg lehetett tanulni a szakmát. Az ember megtanulta, hogy precíznek, pontosnak kell lenni, a határidőket be kell tartani. Óriási iskola volt.


- Mi a Bor Zoltánnal való szoros barátságának története?

- Nagyon sokat szinkronizáltunk együtt annak idején, főleg még a Pannóniában. És ahogy egymás mellett álltunk és dolgoztunk, akkor éreztük azt, hogy egy nyelvet beszélünk színészileg.


- Melyiket élvezi jobban, a stúdióvezetést vagy a játékot?

- Összehasonlíthatatlan a kettő. Mert a stúdióvezetés olyan új kihívásokat jelentett számomra, amikről én soha életemben nem álmodtam. Nem gondoltam volna, hogy 15 évvel ezelőtt a Színművészeti Főiskolán szerzett diplomám mellé még három diplomát megszerzek. Soha nem gondoltam volna, hogy a Middlesex University-n fogok angolul egy Master of Communication programban részt venni, és lediplomázni. Soha nem gondoltam volna, hogy az angol nyelvtudásom az egyszer ilyen érték lesz, hogy képes leszek nagyon magas szinten tárgyalni, és a megrendelőkkel közvetlenül beszélni.


- A ’90-es években volt talán a legaktívabb hangilag. Ki volt a kedvence azok közül, akiknek orgánumát kölcsönözte?

- Érdekes módon nagyon sokan szerették a Merlose Place-t, Brandon Lee Holló –az első  verzió-, Miért éppen Alaszka?, és hát még nagyon sok olyan sztár, akiknek a filmcímét most talán fel sem tudnám sorolni. És még egy kedvencem a John Cusack.


- Ezzel el is érkeztünk az Ön színészéhez. Számomra Ön örökre John Cusack magyarhangja.
- Az egy nagy találkozás volt. Ennek a színészfiúnak a mozdulatai, akivel együtt öregedtünk meg… közel hasonló korosztály vagyunk, a gondolatai, a kifejezésmódja, a levegővételei, a gesztusai, a hangsúlyai… mind-mind nagyon közel áll hozzám.  

- Melyik a kedvenc Cusack filmje?
- Mindegyik. Óriási játék volt az Amerika kedvencei. Izgalmas volt a 1408. Ez azért volt érdekes, mert stúdióvezetőként a Warner-től kaptam felkérést, hogy csináljam.


- Ön szerint ki illene hozzá a legjobban, ha nem Ön csinálná?
- Ezzel az egy színésszel elég elfogult vagyok. Másokkal is nyilván szívesen megnézem, pont azért, mert lehet, hogy olyan színeket fedeznek fel benne, amiket én nem. De nem vagyok féltékeny senkire sem.


- Idestova egy évtizede volt már a Miért éppen Alaszka? című sorozat, melyben ön szinkronizálta Fleischman dokit négy évadon keresztül. Mit jelentett Ön számára ez a szerep?

- Ez is az a típusú  sorozat, aminek a dramaturgiája részben hagyományos, de minden epizódba valami kis emberi történetet csempésznek. Emberi kapcsolatokról, a hiúságról, a szerelemről, a féltékenységről, a balgaságról valami kis történetet megtudhatunk, és ezeknek a kis kedves karaktereknek az élete, fejlődése az nagyon izgalmas. Nemcsak az én szerepemet szerettem, hanem a többiekét is, akik még ehhez hozzátettek. Mert ez egy nagyon nagy csapatmunka volt. Érdekes módon, amikor mi csináltunk, akkor mindenki bejött, és belehallgattunk, hogy mi is volt az előző jelenet, mert arra sokkal jobban lehet építkezni. 
Fleischman egy életvidám fiú a saját identitásával, a származásával és hát a különös furcsa helyzeteivel, amelyekbe kerül. Fergeteges.


- Sok rajongó viszont szomorúan vette tudomásul, hogy már nem ön a Doki hangja.

- Nem volt időm, és mondtam, hogy nem szeretném, ha a többiek miattam lennének kiszolgáltatott helyzetben, hogy rám kell várni. És mivel nem lehetett egyeztetni, nem találtunk kompromisszumos megoldást, ezért akkor én azt mondtam, hogy inkább nem vállalom.


- Másik nagyon népszerű munkáját 157 epizódon át csinálta. Ön szerint mi volt az akkori Merlose Place titka? Minek köszönhetően tudott oly sok éven át futni az a sorozat?

- Nyilván az is hozzájárult, hogy az HBO a kábelcsatornák között vezető pozícióban volt, az előfizetéses csatornák kategóriájában olyan sorozatokat adott le, amelyek máshol nem voltak láthatók. Nem volt versenytárs. Fiatalokról szólt és fiataloknak. Nem volt hasonló típusú sorozat sem, ami nem csak egy szobában játszódott, ahol volt külső és belső, ahol konfliktusok voltak, szerelmek szövődtek és bomlódtak fel, barátságok kötődtek és szakadtak meg. Az egy másik érdekes tény, hogy az eredeti színészek közül néhány világsztár lett. Az már akkor látszott, hogy tehetséges fiatal gárda gyűlt össze.


- Ha ebből, vagy bármelyik másik sorozatból származó színészének lenne új sorozata, elvállalná? Lenne rá ideje?

- Nem tudom. Én nagyon szívesen szinkronizálok. Ez egy nagyon hasznos szakmai minden színész számára. Mindennap belebújni egy igaz történetbe, egy igaz karakterbe, egy valódi problémát megfogalmazni, eljátszani. Ez egy jó, szép feladat egy színész számára.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék