Főoldal

















MEGAAGY

(Megamind, 95', 2010)


Minden évnek megvan a maga trendje - csak úgy, mint a tévékben. Napjainkban mondjuk általánosságban ez a szuperhősös filmek. Ám idén mind a Universal, mind a DreamWorks nekiment ennek a trendnek. Előrukkoltak a világ legveszedelmesebb gonosztevőivel, akik úgy hálálták meg a beléjük fektetett bizalmat, hogy visszatermelték a költségvetésükre szánt összeget. Persze mind ahogy azt jó előre sejteni lehetett, két hasonló témájú film közül az egyiknek buknia kell. A Gru szépen teljesített a kasszáknál (75M-ból csinált 250M-t), míg a Megaagy sokkal drágább volt, ott csak éppenhogy sikerült egy hónap alatt visszahoznia a pénz. Persze az már más kérdés, hogy a Gru sokkal viccesebb volt, nekem mégis a Megaagy jött be. Sokkal jobb volt a történet, és ebből is látszik, hogy a DreamWorksnél kicsit jobban értenek az animációs filmekhez mint a nagy golyóbiséknál.




Megaagy a világ a legbriliánsabb gonosztevője. És a legsikertelenebb is. Az évek során minden elképzelhető eszközzel megpróbálta meghódítani Metro Cityt, ám minden kísérlet kolosszális kudarcba fulladt a Metro Man néven ismert szuperhős miatt. Metro Man legyőzhetetlen volt, egészen addig, amíg Megaagy meg nem ölte az egyik elfuserált gonosz terve keretében.
Így viszont Megaagy hirtelen életcél nélkül maradt - szupergonosztevő szuperhős nélkül. Ráébred, hogy életcéljának elérése a legrosszabb, ami eddig történt vele. Ezért úgy határoz, hogy csak egyféleképpen kerülhet ki ebből a csávából: ha új hős ellenfelet teremt Titán néven, aki a tervek szerint sokkal nagyobb, jobb és erősebb lesz, mint Metro Man valaha is volt.
Ám Titán igen hamar úgy dönt, hogy gonosznak lenni sokkal nagyobb buli, mint jófiúnak - de ő nem uralni akarja a világot, hanem elpusztítani. Most hát az a kérdés, hogy vajon Megamind el tudja-e pusztítani saját ördögi teremtményét. Vajon a világ legokosabb embere ez egyszer képes okosan dönteni? Vajon a gonosz zseni lehet-e a saját történetének pozitív hőse?

Abszolút érdekes kérdés a Megaagy. Mert csak ott ültem és bámultam a 3D-t, amit nem éreztem különösebben fontosnak, de ez nem lényeg és közben végig azon agyaltam, hogy ebben jóval kevesebb volt a poén, mégis olajozottabban menetelt végig. Ahol viszont becsúszott egy-egy, ott nagyon jól sikerült és az egész közönség röhögött. Akadtak ilyenek is, amik bizonyos szempontból szerintem fontosabbak is. Nekem úgy érzem az tetszett ebben a filmben, hogy bár egy elég béna gonosszal foglalkozott, mégis belefért a jellemfejlődés. Erre a legtöbb esetben nem szoktak figyelni, vagy legalábbis nem ilyen látványos szinten űzik. Szinte a szemünk előtt változott meg Megaagy figurája, és ha ilyen gyönyörű animációval párosítják, akkor abszolút bejöhet a nézőknek a dolog. Voltak benne nagy őrültségek, de sokkal több szebb pillanat. Bár azért szögezzük le, hogy elég kiszámítható volt, ami nem feltétlenül volt probléma, mert üresjárat így sem nagyon fért bele a szoros játékidőbe. Érezni lehetett, hogy végig tisztában vannak a sztorijukkal és hogy mit akarnak elmondani.

Hiába volt tele csomó klasszikus és már-már szinte kihagyhatatlan klisés poénnal is a film egyszerűen mindig képes volt megmosolyogtatni. Persze ehhez nem ártott az a zenei világ, ami itt megvolt. Én baromi erősnek érzem. Megaagy pedig tökéletesen fogalmazta meg azt, hogy ez a film mitől jobb, mint a legtöbb nem Disney-Pixar animáció: A belépő. Iszonyatosan hatásos, időnként már-már a hatásvadászat határait feszegeti, mégis annyira feelingesek, hogy elakad a néző lélegzete. Tetszett, hogy bár egy szupergonosz volt a főhős, mégis valami olyasminek ábrázolták, mint Lex-et a Smallville elején. Akinek van lelke, miközben a jó és rossz örök harcának kérdéseit feszegette. Ha már itt tartunk, akkor tele van nagyon fontos és érdekes tanulságokkal, amik miatt szintén sokkal jobb, mint a Gru.

Nagy pacsi jár a szinkronrendezőnek, mert elsőosztályú munkát hozott össze. Ez nem mintha újdonság lenne, hisz magyar szinkronról és animációs filmről beszélünk, a kettő elegye meg mind tudjuk milyen. Csankó Zoltán abszolút adta magát a főszereplőnek, de sokkal jobb volt, mint amilyenre számítottam. Fekete Ernő lassan már minden szuperhős hangja lesz, a Tina Fey - Kisfalvy Kriszta túl azon, hogy adja magát, a figurához is adta magát, így különösen nagy öröm volt a számomra ez a kettős. Minárovits Péter Titán szerepében ismét kicsit lemehetett gyerekbe, és Fekete Zoltánt is megdícsérem, kitűnően helytállt Talpnyali magyarhangjaként.

Jön a karácsonyi szezon, abszolút bátran ajánlom minden család számára ezt a filmet. Nem az a kimondottan bugyuta, vagy gagyi. Nagyobbak és szinglik számára is kíváló szórakozás lehet a dologból, hiszen végig leköt és végre nem egy egy dimenziós animációsfilmmel van dolgunk. Én ennek nagyon örültem. A látványa önmagáért beszél, az a néhány poén, ami van szintén remek, az egész összeállt, és mindezt megfejelték egy mesés szinkronnal. Érdekes megközelítése napjaink divatos trendjének és sok kérdésünkre, ami felmerül velük kapcsolatban választ ad. Sipirc a moziba!  85%


Magyarhangok: Csankó Zoltán, Kisfalvy Krisztina
További magyarhangok: Minárovits Péter, Fekete Zoltán, Fekete Ernő Tibor, Nagy Ervin



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék