Főoldal

















Mamma mia!

(Mamma mia! 109', 2008)


Én valahogy úgy vagyok az ABBA-val, hogy jójó, meg szeretem hallgatni, de isten igazából semmi komolyat nem vártam ettől a musicaltől. Amit előre tudott az ember, hogy a szereplők jók lesznek, a dalok fenomenálisak, és valahol a kettő között lesz a mérleg egyik végét a kissé hamiskás egykori James Bond húzásával. Nálam lefelé vitte a mérleget, bár cseppett sem számított, mert a rengeteg klisé fanyar ízét elrángatták a táncraperdítő dalok.




Hadd beszéljek kicsit haza, és a színészeket már csak azért is Veronica Mars halott barátnőjével, Amanda Seyfried-del kezdem. A szemei továbbra is halálosak, és ki gondolta volna, de még énekelni is nagyon jól tud. Brosnan, Streep és Firth a legismertebbek még a filmből, míg Stellan Skarsgard-ot egyrészt alig mutogatták, és ha megkínoznak sem tudtam volna, hogy ő Bill Turner a karib tengerből.

Mindenhol csak a dícshimnuszt, meg azt lehetett hallani, hogy az idei év legsikeresebb filmje nálunk. Ez mind szép és jó, de isten igazából a sztori alapkliséi, vagy mondjuk ki "bonyodalmait" már a trailerben elárulták, utána meg csak az értelmetlen táncos -amúgy nagyon jól megkoreografált- betéteket kapjuk, meg csomó régi klasszikus dalt jó színészekkel, időnként kissé hamiskásan, vagy sután, nagyon metakommunikációs körítéssel. Ez az, amiről mindenki beszél. De miért nem akad ki senki azon a váratlan dolgon, hogy az egyik apajelöltről kiderül, hogy a saját neméhez vonzódik, a másik barátnő összejön a második apajelölttel -ami mellesleg tök értetlenül történt-, míg végül a legtöbbet sztárolt, mutogatott apa elveszi Meryl Streep-et a végén. Ha ő a fődíj, kösz, de nem éri meg.

Ez a film nem a fiataloknak készült. Itt inkább dominál a jócskán a negyvenen túli generáció, és a fiatal mellékfigurák a megérkezésük után jóformán le vannak tojva. Ezt én nem tartottam egy túl bölcs dolognak, de ha azt nézzük, hogy az ABBA sem mai zenekar, akkor ráeszmélünk, hogy ez így van rendjén. Az x-edik sláger után túl tesszük magunkat az őrült Meryl Streep-en, és a többi baromságon, ami miatt szerintem nem működik a film. Bár ez így konkrétan elég nagy túlzás, mert működik, olyannyira, hogy könnyedén lehet élvezni -én sem tettem másképp annak ellenére, hogy most a negatív oldalára világítok rá.

ABBA. Legendás zenekar, nagyon jó dalokkal. Ám igazából nekem csak a zene volt az ami igazán bejött. Többszöris feltettem magamban a kérdést a moziban, miután a mellettem ülő hölgy lázasan nézegette időről időre a mobilján az időt, hogy csak azért, mert valaki szereti-e ezeket a dalokat érdemes-e moziban megnéznie. Ezen a ponton valamiért arra jöttem rá, hogy nem annyira. Persze ezen véleményben közrejátszott az is, hogy az elején csak úgy gondolt egyet a hangrendszer és lehalkította magát, hogy aztán hirtelen visszakapcsoljon. Na ilyen dévédén sosem történne meg.

Szinkronos volt, és ha engme kérdeztek nagyon jól sikerült összehozni az egészet. Igaz, hogy Kautzky-n és Csankó Zolin kívül senkire sem emlékeztem miután hazaértem a főbbszereplők közül. Mindenesetre tetszett, bravú, szép munka. Még a dalszövegek fordítására is ezt mondom, mert legalább nem volt tükörfordítás, vitt némi kreativitást a dolgokba.

Nem vagyok túl nagy híve a Mamma mia!-nak, mégis azt mondom, hogy simán dévédén megvevős lesz majd egyszer, és a cédéjét meg rongyosra fogom hallgatni. Üt, és kész. A rózsaszín klisén, a kiszámíthatató fordulatoktól, és a különböző szegmensek végének érzésétől eltekintve ez egy szórakoztató mozi. Dalra fel!  87%


Magyarhangok: Ráckevei Anna, Czető Zsanett, Vándor Éva, Andresz Kati, Kautzky Armand, Csankó Zoltán, Haas VanDer Péter, Győrfi Laura, Huszárik Kata, Moser Károly, Molnár Levente
Magyarszöveg és Dalszöveg: Speier Dávid
Sz.R.: Csörögi István
UIP Duna Film - Mafilm Audio Kft.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék