Főoldal

















Parenthood

Written by: Luke

Srácok, elmesélek egy történetet nektek. De nyugalom, ez most nem annak a sztorija lesz, hogy hogyan jártam anyátokkal, hanem annak, hogy hogyan jártam a Vásott szülőkkel. Így igyekszem majd valamivel rövidebbre fogni a mesélést, mint Ted.




Minden 2009-ben kezdődött. Oké, ez nem igaz. Minden a Gilmore Girls-szel (Szívek szállodája) kezdődött, ugyanis a többséghez hasonlóan én is ebben ismertem meg Lauren Grahamet. Aztán jött 2009, amikor leforgatták vele a Bridget Show pilotját, de végül a csatorna nem rendelte be a sorozatot. Ezután eléggé eltávolodtunk egymástól, Lauren a filmezés és a Broadway világába tett egy kisebb kitérőt, én pedig Melrose Place-ben összekerültem egy Modern családdal, akikkel még az elmúlt életeinkről is beszélgettünk. Ez utóbbi azonban a többségnek nem jött be, így a Past Life pár rész után le is került a Fox műsoráról. És ahogy az egyik Gilmore rész címe is mondja, Laurennel való kapcsolatunk az égben köttetett, ugyanis nem sokkal ezután indult útjára a Parenthood. Ekkor már éreztem, hogy ez egy – talán – soha vissza nem térő alkalom, hogy heti 40 percnek álcázott 6-7 órát töltsek Laurennel, így azonnal „lecsaptam” a sorozatra, és ezzel megkezdődött közös történetünk eddigi legkomolyabb és legszebb szakasza.

 

Az első jelenet, amire emlékszem a sorozatból, a pilot eleje, amikor Sarah azt kérdezi Adamtől, hogy helyesen tette-e, hogy visszaköltözött Berkeleybe a gyerekekkel. Eleinte nagyon Gilmore-szerűnek tűntek nekem Lauren jelenetei, és nem csak azért, mert itt is egy egyedülálló anyát játszik, aki egy ideig még egy kávézós pasassal is járt. Így két évad után pedig úgy gondolom, hogy Sarah Lorelai továbbfejlődött változata, aki egy kicsit bölcsebb, megfontoltabb és határozottabb lett az eltelt idő alatt, de ugyanakkor még mindig az az imádni való, mosolygós leányzó Stars Hollowból… akarom mondani, Berkeleyből.

 

Persze nem lenne igazságos, ha végig csak róla beszélnék, hiszen akad itt még számos remek karakter, konkrétan a teljes Braverman család. Adamékről az epizódkritikákban Joey már mindent elmondott, így nem is nagyon fűznék hozzájuk semmit. Adam egy igazi példaértékű személyiség minden tekintetben: jó apa, férj, testvér, barát. Kristina pedig ugyanez nőben, egy nagy adag türelemmel és kedvességgel is megáldva, aminek köszönhetően tökéletesen összeillenek és kiegészítik egymást. Haddie eleinte nem tűnt túl érdekes karakternek a számomra, de Steve-vel, majd Alexszel való kapcsolatának köszönhetően több oldalát is megismerhettük és jó néhány konfliktus is robbant ki ezek miatt. Ebből a szálból az volt a kedvenc részem, amikor a nagyszüleihez költözött, miután Adamék eltiltották őt Alextől. Abban teljesen benne volt az a bizonyos „lázadó korszak” és valahol egy kicsit csodáltam is Haddie-t, hogy ezt meg merte lépni és végül el is érte vele, amit akart. Max pedig elsősorban az Aspergere révén került előtérbe, ennek minden előnyével és hátrányával. Különösen emlékezetes volt az a rész, amelyben Michael Emerson szerepelt egy szintén Aspergeres férfiként a bogaraival, de az évadzáró kórházas jelenete, majd az azt követő bocsánatkérés is nagyon felemelő jelenetek voltak.

 

Crosby és Jasmine kapcsolata volt az évad egyik fő szála, főleg az ominózus veszekedésük után. Ahogy az lenni szokott, egy kis apróságon kaptak össze, amely során aztán olyan sértéseket vágtak egymáshoz, amik jóval komolyabb problémákból eredeztethetőek. Szerintem Crosbynak szüksége is volt ott erre a pofonra, még ha akkor rögtön nem is tanult belőle semmit, csak hibát hibára halmozott. Neki ez kellett hozzá, hogy felnőjön, csak kérdés, hogy nem túl későn tette-e ezt meg? Nála főleg az tetszett, ahogy ezek után az egész család segített neki és miután Adam elfordult tőle, Sarah látta el őt tanácsokkal és állt mellé.

 

Camille és Zeek szerintem az igazi nagybetűs Nagyszülők. Egy tündéri, sürgő-forgó nagymama és egy olyan nagypapa, aki mindenre tud valami poénnal válaszolni, de ha úgy adódik, nagyon keményen leteremt, hogy észhez térj. Camille-lel kapcsolatban elsőre a Hálaadás napi készülődés jut most eszembe, amibe az egész családot bevonta, Zeekről pedig az, amikor Joellel javították a tetőt.

 

Szándékosan hagytam a végére Juliáékat, ugyanis én a kezdetektől fogva imádom őket. Joel épp olyan nagyszerű  apa, mint Adam, csak egy kicsit másképp. Nagyon ért a gyerekekhez és az sem okoz neki gondot, ha egy csapat elsősnek kell betanítania egy színdarabot. Emellett nagyon jó férj és barát is, gyakorlatilag végtelen türelemmel. Julia pedig azért a kedvencem a szülők közül, mert ő a legkevésbé tökéletes (Crosbyt nem számítva persze) és így vele tudok a legjobban együtt érezni. Nehéz helyzetben van, mert egyfelől egész nap dolgozik, hogy eltartsa a családját, emellett pedig próbál nagyon jó anya és feleség is lenni, és időnként egy kicsit kétségbeesettek ezek a próbálkozásai. Ott volt például az a jelenet az első részek egyikében, amikor úszni próbálta tanítani Sydneyt, vagy most a 2. évad vége felé, miután megtudta, hogy nem lehet többet babája és szeretett volna minél több időt a lányával tölteni. Sokat vitáztunk annál a résznél, mikor Syd úgy döntött, hogy vega lesz, hogy vajon az a helyes, ha hagyjuk a gyerekünknek, hogy kipróbálja, amit szeretne, vagy ha rászólunk, hogy „márpedig megeszed nagyanyád lasagnáját, mert ráment az egész napja, hogy elkészítse neked.” Azt nem tudom, melyik a helyes, de az biztos, hogy én is úgy csináltam volna, mint Julia. Sydney kora miatt egyébként is nekik van a legnehezebb dolguk, hiszen ez az az időszak, amikor egyre több mindent megkérdeznek a gyerekek, például, hogy hogyan születünk és hogy milyen az, amikor valaki vagy valami meghal.

 

Végezetül még a vendégszereplőkről ejtenék néhány szót. A 2. évad utolsó négy részére érkezett Richard Dreyfuss és amennyire nagy fogásnak tűnt, nekem annyira csalódást okozott, mert semmi különöset nem találtam a figurájában, és nem sikerült megkedvelnem. A Greekből ismert Scott Michael Fostert csak néhány percre láthattuk az utolsó két részben, de azt a szerepet, amit neki szántak, tökéletesen elvégezte és jó eséllyel nem is látjuk őt a sorozatban soha többé. Minka Kelly imádni való volt Gaby szerepében, még ha a Crosbyval való viszonya miatt elég viharosan is távozott a Braverman család életéből. Na, de majd ősztől láthatjuk őt „angyalbőrben”. William Baldwin Gordonként tökéletesen hozta azt a nagyképű, lenyalt hajú főnököt, akit a dolgozók többsége utál, főleg, hogy még a nevüket sem tudja rendesen megjegyezni és a komoly döntéseket sem meri meghozni. Az új főnök, Cory, pedig pont a szöges ellentéte, egy igazi modern fazon, tele elképesztő és elvetemült ötletekkel, amiknek nagy részét alighanem a különös nyalókáinak köszönheti. Végül pedig itt volt még nekünk John Corbett is Amber és Drew apja, Seth szerepében. Töredelmesen bevallom, hogy eddig csak a Bazi nagy görög lagzi című csodában láttam őt, így nagyon kellemes meglepetés volt látni, hogy egy komolyabb karaktert is könnyedén el tud játszani. Seth pontosan olyan, amilyennek egy lecsúszott zenészt elképzelünk, aki megpróbál újra talpra állni és újra ott lenni a gyerekeinek. Drewnak csak vele voltak emlékezetes pillanatai ebben az évadban és az ő viszonyuk minden szempontból egy igazi apa-fiú kapcsolat volt. Amber pedig pont az érme másik oldala, aki jól emlékszik a korábban történtekre, és még ha szeretné is, nem tudja elhinni, hogy Seth tényleg megváltozott.

 

Amit a karakterek mellett elsősorban szeretek a sorozatban, az a hétköznapisága és életszerűsége. Lehet, hogy pont ez az oka annak, hogy nem nézik sokan (meg úgy általánosságban a családi drámákat sem). Én is gyakran hallom ismerőseimtől, hogy ők nem néznek drámákat, mert úgyis minden olyan szomorú, legalább, amikor sorozatot/filmet néznek, az ne legyen az. A Parenthoodot viszont mindenkinek csak ajánlani tudom, mert humoros jelenet is akad benn bőven, és egyébként is kizárt, hogy Jason Katims remek karakterei ne rántsanak be azonnal mindenkit.



Hozzászólások:
Oldalanként
Melinda 2012.01.19 20:46:48
Teljesen egyetértek minden egyes szavaddal :) Szívemből írtad meg a cikket. Imádom a sorozatot és már nem is olyan meglepő, hogy én is Lauren Graham miatt kezdtem el nézni. De aztán megszerettem az egész sorozatot. Mindig alig várom az új részt. Csak azt sajnálom, hogy nálunk MÁR nincs műsoron :( Bár feliratosan is épp olyan jó.
Nagyon szépen köszönöm, hogy minden részhez készítesz feliratot! :)

Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék