Főoldal

















15 perc Joey

Joey, a JNA alapító-főszerkesztője idén két társával együtt ismét a POSzT meghódítására indult. Joey-val a záró eseményt követően egy kellemes tea mellett beszélgettünk a törzshelyén az idei fesztiválról, ahol kendőzetlenül elmondta véleményét a programokról és még néhány, eddig titkolt sztorit is előbányászott a tarsolyából.




Hogy érezted magad az idei POSzTon?
Bevallom, nekem annyira nem tetszett. Több barátommal és kollegámmal is megvitattuk a kérdést, és arra jutottunk, hogy a tavalyi izgalmasabb programoktól volt hangos. Idén valahogy ezek elkerülték a rendezvényt, a legnagyobb sajnálatunkra. Sokszor azon kaptuk magunk, hogy órákon át csak ülünk egy padon és beszélgetünk ahelyett, hogy lenne hova mennünk. Másfelől viszont, mintha a szokottnál jóval nagyobb sztárparádé lett volna a városban. Voltak olyan arcok, akik amíg itt voltak minden nap elsétáltak előttünk. A legemlékezetesebb Hollósi Frigyes és a kutyája. Utánozhatatlan páros.

Újításon, vagy ahogy a szervezők fogalmaznak, frissítésen megy keresztül a POSzT. Te mit éreztél ebből?
Bármit is mondtam én, vagy bárki más a korábbi szervezők munkájáról, egyértelműen visszasírom azokat az időket. Nem kell messze menni, elég ha csak a tavalyival hasonlítjuk össze. Tudom, tudom, hogy nem kellene, hisz új a vezetés, és most kvázi az elmúlt tíz évet „leAbramsesítettük” (mint a Star Trek esetében – a szerk.), szóval jó lenne, ha ide jönne Will Smith és megvakuztatna, mert másképp képtelen vagyok elfelejteni a korábbi évek minőségét. Tavaly az újságírók ölre mentek egymással, hogy bejussanak egy-egy darabra, idén viszont ebből én semmit sem láttam. Holott, hárman válogatták a darabokat. Jeles bizonyítéka ennek a „vérfrissítéssel” való nézővesztésnek, hogy „telt házas” előadások is üres sorok között zajlottak.

A gálán sem voltak valami sokan.
És akkor még finoman fogalmaztál. Üres sorok, még a páholyoknak is csak a fele volt foglalt –az is inkább sajtósokkal-, majd a legfelső szinten egy lélek se. Brutális és kissé szégyenteljes volt látni. Nem tudom igazából, hogy miért, de ha jól tudom, akkor pont ezen az estén kezdődött a Sétatér fesztivál –ami ingyenes-, no meg a Múzeumok éjszakája is konkurenciát jelentett a színháznak. De érdekes, hogy amikor kijöttem meglett az a sok ember. Szembe jöttek velem az utcán, majdnem el is sodortak.

Volt valami jó sztorid idén?
Tele vagyok velük. Például Nagy Ervin, aki a taxira várt, mikor váltottunk vele pár szót elsütött tudat alatt egy nagyon ütős poént, majd állandóan azzal jött, hogy „Nem tudnál konkrétabban kérdezni?”. Pedig egyszerűek voltak a kérdések. Szerintem. Aztán ott volt még Elek Feri, akire legalább két órát vártunk, hogy odaérjen hozzánk az előadása előtt, mert jövet-menet ismerősökbe botlott. Fantasztikus fazon, idén ő volt a legnagyobb élmény – de ezt ne mondjátok el a többieknek. Majd Fekete Ernő Tiborhoz jöttem vissza két előadás között, aki olyan volt, mint egy fantom, akiről senki sem tudta soha, hogy merre is jár. Nem gond, így Tenki Rékáékkal „cigiztem” a folyosón a nyitott ablaknál. Tibihez pedig órát lehetett volna igazítani, ráadásul az interjú végén is jelezte, hogy mennyi időm van. Félelmetes fazon, de elképesztően jó ember. De hogy ne csak munkával kapcsolatos dolgokról meséljek, eljutottam például az Esőemberre. Fantasztikus előadás volt, a közönség legalább negyed órás vastapssal fogadta a produkciót. Elmentem a versmondásos Jordán Tamásos Kossuth téres programra is, ami hatalmas élmény volt. Majd láttam az idén harmadikos Kaposvári Egyetem színész szakos diákjainak előadását is, ami számomra a legkülönlegesebb és legsokkolóbb élmény volt az egész fesztivál alatt.

Miért?
Elvont volt és művészi, pedig jóformán youtube kaliberű szkeccsekből állt össze az előadás. Utána olvastam el egy kritikát a darabról, és ha azt előtte teszem meg, lehet megmentem magam némi… Najó, nem. A színészek a fiúk és lányok egyszerűen zseniálisak voltak. Tényleg le a kalappal előttük.

Versenydarabokat nem néztél meg?
Sajnos nem jutottam el egyikre sem. Kár is tagadni, hogy a Molnár Piroskás, Alföldi Róbert rendezte darab érdekelt a legjobban közülük. Örülök, hogy nyert is több kategóriában.

Ha már a díjakat említed, akkor mennyire értesz velük egyet?
Csakis hallomásra tudok építeni, és azok alapján Mucsi érdemelte meg a legjobban. Hevér Gábor díjának is örülök, hisz rengeteg darabban játszik egyszerre és mindegyikben fantasztikus. És természetesen nagyon örülök a „hazai díjaknak” is. Végre egyszer „taroltunk”.

Már többször utaltál rá, hogy nem tetszett a gála. Miért nem?
Félre ne érts, nem egy Tony-gálát várok, csak egyszerűen nem működött. Tavaly jobban működött, mert voltak benne poénok és sok pozitív dologhoz juttatták a kaposváriak az egész programot. Nagyon szeretjük őket. Ők olyanok voltak, akik képesek voltak arra, hogy megmentsenek egy halva született produkcióit is. Idén a Színművészetisek jóval nagyobb „szarban” voltak. Tulajdonképpen békaürülékből kellett homokvárat építeniük, csak mint minden homokvárat, a szél ezt is nagyon hamar lefújja. Ez nem az ő hibájuk, mert az ő részük nagyon jó volt. Csak hosszú. És vontatott. Arról nem is beszélve, hogy a magyar közönség nem igen kíváncsi a külföldi (orosz, francia) dalokra, még az angolt is unják már. Magyar nótákra kíváncsiak. Pár nappal korábban azt hiszem pont a Harmadik figyelmeztetés koncertjén csíptem el egy olyan nézői reakciót, hogy „Ezek tudják milyen egy jó koncert”, pedig a repertoárjuk semmit sem változott tavaly óta. A magyar daloknak, vagy a dalos felkonfoknak a közönség egyöntetűen jobban örült. Mindenki nevetett. A feliratozás (hol volt, hol nem) meg egy rossz vicc, amit nem kellene erőltetni. Pláne nem egy színházban. Ha idegen nyelvű darab érdekel, akkor megnézek egy vendégelőadást, nem igaz?

Mit vársz a jövőtől?
Minden évben ezt mondjuk, de én tényleg komolyan is gondolom. Sokkal jobb programokra lenne szükség. Nincs azzal gond, ha nyitni akarunk más rétegek felé, sőt ajánlott is, csak mindennek megvan a módja. Tudni kell ellensúlyozni. Például verném agyon, aki nem szervezte meg a színészekkel való közös főzést, ami minden évben rendszeres program volt Bodrogi Gyulával, többek között. Hiányzott nekem a tavalyi telt házas, óriási sikernek örvendő szinkronos előadás, a kaposváriak nyílt órái, és a kreatív programok. Szerintem elég ciki egy ilyen „nívós” fesztiváltól, hogy a legjobb programokat szinte mindennap a bábosok szállították – ugyanakkor ez nekik csupán egy kis elismerés. Több humorra, és zenére lenne szükség, előadás szintjén. A koncertek közül a már említett Harmadik figyelmeztetést és a Rokokó Rosét jövőre is szeretném színpadon látni, jó volt a Klán együttes is, jöhetnének megint. És még megannyi helyi, környékbeli, vagy országos formáció és program van, amiket le kellene ide hozni. A POSzT a helyiek körében népszerű, de ez azt is jelenti, hogy vannak évről évre növekvő elvárások, amiknek szerintem jó volna megfelelni. Idén nem sikerült. Fogalmazzunk úgy, hogy ez volt a „rookie year”, tanultak a hibákból. Most van egy évük kitalálni valami jobbat. Bízzunk bennük. Remélem megtérül ez a bizalom.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék