Főoldal

















Beszélgetés Elek Ferenccel: A Törtetők egy szerelem

Elek Ferenc teljes mértékben olyan, amilyennek a kedvenc szinkron szerepei alapján elképzeli őt az ember: Mosolygós, kedves és nagyon barátságos. Jól érezte magát az idei POSzT-on, szeret is Pécsen lenni, hiszen jövet-menet ismerősökbe botlik. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a szálloda és a színház közti alig 50 métert közel két óra alatt sikerült megtennie, mert szinte minden lépésénél ismerősökbe botlott. De megérte rá várni a XI. POSzT utolsó előtti napjának délutánján, az ő előadásuk előtt.




- Hogy érzed magad Pécsen?

- Nagyon szeretem ezt a várost. Az a legjobb, hogy amikor épp nincs semmi dolgod, rengeteg ismerőssel találkozol. Beültök valahová, jókat dumáltok, utána pedig kezdődik az előadás. Szóval ez egy nagyon jó dolog, mert olyan emberekkel találkozok, akikkel év közben nem szoktam.


- Neked ez pihenés vagy munka inkább?

- Is-is. Most két előadásom is lesz egymás után, bár nem olyan szerepet játszok, hogy nagyon elfáradnék a végére. Egy nagyon jó darabot hoztunk ide, ráadásul nem is kell benne megszakadnom, szóval ez egy szerencsés helyzet.


- Milyen az előadásotok?

- Csak elfogultan tudok róla beszélni: ez egy nagyon fontos és jó előadás. A Katona mindig is olyan színház volt, amely próbál reagálni az életre és ez a darab is az életről szól, mindenféle politizálás nélkül.


- Milyen a szereped benne?

- Én vagyok az egyik udvarló és nagyon jó érzés benne lenni a darabban. Nem sokat vagyok a színpadon, de amikor igen, az nagyon jó és élvezetes.


- A többi versenydarabot ismered valamennyire?

- Sajnos nem nagyon, mert csak tegnap este jöttünk le és előtte is dolgoztam, így nem tudtam megnézni semmit. Bár tegnap este beültünk a Mikvére. Jó előadás volt.

 

- Térjünk át egy kicsit a szinkronra. A legmeghatározóbb szereped a Törtetőkben Teknőc figurája. Milyennek találod a sorozatot?

- Nagyon szeretem. Az gyakorlatilag egy szerelem. Most készül az utolsó évad és lesz még egy film. Nagyon jó csinálni.


- Minden munkáddal ennyire képben vagy?

- Most pont olyanokat kérdeztél, amiket szeretek, de egyébként, ha nem olyan lenne, azt sem mondanám meg. (nevet). Minden feladatot meg kel tudni oldani, de most tényleg olyanokat kérdeztél, amiket nagyon szeretek csinálni. Brazil szappanorám szerencsére nincs, azokat utálom. (nevet). De alámondani nagyon szeretek. Azt mondhatom, hogy még pihentet is. Ha úgy adódik, hogy két előadás között kell mennem, olyankor nagyon ki tud kapcsolni. De most nemrég csináltam a Maci Lacit, és Bubut is nagyon szerettem.


- Ha ismerted a régi Maci Laci szinkront, milyen volt „átvenni” Bubu figuráját?

- Gyerekkoromban láttam őket természetesen. Csodálatos a szinkronja, nekünk viszont nem kell azt utánoznunk. Az volt a lényeg, hogy a hangom menjen a figurához. Topi (Faragó András) fantasztikusan jó benne Macihoz.


- Szerinted milyen lett a film a klasszikus történetekhez képest?

- Szerintem nagyon jó. A fiammal néztem moziban és abból is le tudtam ezt szűrni, mert neki nagyon tetszett. Hangosan ordibálta, hogy „Bubu! Maci!” Szóval ebből biztosan lehet tudni, hogy jó, mert élvezték a gyerekek. És a 3D-t sem öncélúan használták fel, hanem tényleg jó volt hozzá.


- Ő mit szól egyébként ehhez, hogy az apukája szinkronizál? Megnézi, amikben benne vagy?

- Mostanság voltunk vele pár mesén, amikben benne voltam, meg a tévében is, ha hall, felismeri a hangomat, már öt éves. De szerintem át tudja magát adni a mesének. A gyerekek azért nagyon a jelenben élnek.

 

- Színházban is látott már valamiben?

- Ott még nem. De már voltunk gyerekszínházban, rendszeresen eljárunk. Legutóbb a Pöttyös Pannit néztük a Tháliában, amibe majd be fogok állni. Szóval erre elvittem Marcit, hogy nézze meg.


- A következő évados színházi terveidről mit lehet tudni?

- Ascher Tamással lesz egy zenés darabunk, azt nagyon várom.


- Szinkronban inkább az animációsakat vagy az élőszereplőseket szereted?

- Általában mindegyiket szeretem, de az animációs talán egy kicsit könnyebb. De ez sem igaz, mert a filmtől függ. Ha jó a történet, vagy jók az eredeti színészek, akkor azt élmény csinálni. De hála Istennek a legtöbb munkát szeretem. Nagyon sokszor van, hogy próbák vagy előadások között megyek, és akkor nagyon kikapcsol, mert nem azokon kell görcsölnöm.


- Melyik volt az a színházi vagy szinkronszerep, amelyben a leginkább magadra ismertél, vagy a legjobban hasonlított hozzád?

- Nagyon sok olyan színpadi szerepem van, hogy bár nem is hasonlítok rá, vagy maximum külalakban, mégis közel állnak hozzám. Rengeteg olyan előadás van, amiket nagyon szeretek. Legutóbb például a Dilletánsok volt olyan, hogy a karakter teljes más, mint amilyen én vagyok, de mégis nagyon szerettem. És szinkronban is voltak ilyenek. Főleg azok, amikre volt idő és mívesebb munkák lettek. Azokat mindig jobb csinálni. A Tabu című filmmel kezdtem jó pár évvel ezelőtt. Egy nagyon széparcú karaktert szinkronizáltam benne, de élveztem, mert a hangom jól ment hozzá. A mamám mondjuk nem nézte végig, mert megerőszakoltak benne, meg ehhez hasonlók történtek. Az ősi Japánban játszódik, ahol a szerzeteseknek nehéz életük volt. Szóval egy kemény film, de mint munka nagyon izgalmas volt.


- Meg szoktad nézni, amikben szinkronizálsz?

- Egyszer hajnalban kapcsolgattam a tévét és láttam egy nagyon izgalmas krimit. Teljesen átadtam magam a történetnek, aztán egyszercsak jött egy kis szerep és akkor esett le, hogy „nahát, ez meg én vagyok! De jó!” (nevet). De előfordul, hogy a Discoveryn meghallgatom az alámondásomat, ha pont odakapcsolok. De nem kutatom magamat, szóval nincs otthon gyűjteményem a munkáimból. (nevet).


- Melyik a kedvenc szinkronszereped? Akár sorozat, akár film.

- A Tara alteregóiban van egy nagyon jó szerepem, amit Patton Oswalt (Férjek gyöngye) játszik. És ahogy mondtam, a Törtetőket mindig nagyon várom, hogy jöjjön. De az Igen, drágámban is van egy szerepem, ami nagyon jó, csak ezek nagyon gyors munkák és kevés idő van rájuk, de ettől függetlenül szeretem őket.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék