Főoldal

















11. rész A purgatórium harangjai

Hart of Dixie 1x11.
 
Visszatért a kedvenc sorozatom. De még milyen résszel! Ideje volt, hogy Zoe gátlásai is feltörjenek és végre ténylegesen elkezdjen beilleszkedni kedvenc alabamai kisvárosunkba. És milyen jól tette! Könnyen meglehet, hogy ez az elveszett leányzó ezen kis kalandozása a család gyökerein a sorozat eddigi legjobb részét eredményezte. Egyszerűen minden összeállt a szívmelengető pillanatoktól kezdve egészen a humoros pillanatokig, miközben az ellentétek meggyőzték egymást a másik igazáról. Azt hiszem ezt a részt méltán fogjuk még jó sokáig emlegetni.




"Olyan, mintha Harley rám hagyott volna egy regényt, amiből hiányzik a következő fejezet." (It's like Harley left me this mystery novel with the next chapter ripped out.)

Úgy vélem ez a rész nem csak Dr. Zoe Hart életében fontos mérföldkő, hanem a miénkben is. Úgy értem olyan dolgokkal foglalkozik, amikkel mi is csak nagyon ritkán. Miközben egyszerre elevenedik meg a múlt és a jövő, a jelen varázslata ejt ámulatba. Hogy képes erre mégis? Nagyon jó érvként szolgálhat azt hiszem Wade és Őrült Earl esete. Kapcsolatuk a legkevésbé sem nevezhető normálisnak, mégis érződik benne a szeretet. George tapintott itt rá legjobban a lényegre, hogy miért is kér mindig pénzt Earl Wade-től. És erre jött az epizód - és tán az egész sorozat- legszívmelengetőbb jelenete a végén. A másik nagy kedvenc motívumom az epizód főszála, a Dívák. Pontosabban az, hogy Zoe-t agyon szivatják és Lemon azt várja mikor adja fel. De ő nem teszi, mert megakarja ismerni a családját és úgy véli ennek a legjobb módja, ha maga is bejár egy olyan utat, amit a családja nőtagjai már nagyon rég. Igazából ez a fajta cselekvés az, ami ösztönzi az embert. Erre jött az ellenpólus Lemon monológjából, majd az apja reagálása a Zoen tapasztaltakra. Azt hiszem innentől az elveszett leányzó már nem is annyira elveszett.

"A déliek szerint ahonnan jöttünk, része annak, amik vagyunk." (See, to Southern people, who we came from is part of who we are.)

Megpróbálnék negatívumot kiemelni, de az az igazság, hogy nem tudok. Ha lenne olyan szál, akkor az biztos, hogy Levon és Didi szála lenne, de annyira rég láttam és szeretem Didit, hogy képtelen lennék az ő száluk annak kinevezni. Pedig az volt. Ugyanakkor tetszett, ahogy Levon igyekezett becsajozni, mert részéről ez is egy lépés volt előre és az mindig jó. Úgy vélem ebben a részben az összes karakter megtett egy nagy lépést előre. Fejlődtek, nem is keveset, és egymástól tanultak. Kétségtelen, hogy a sorozat legkülönlegesebb részével van dolgunk. Eddig.

"Az az igazság... igen, egy kicsit elveszett vagyok. És azt hittem, azzal, hogy megtalálom a gyökereimet, megtalálom önmagamat is. De még ha a múltunk és a vérünk ugyanaz is, a mindennapi döntéseim tesznek azzá, aki vagyok." (The truth is... yeah, I'm a little lost. And I thought finding my family, you know, would be finding myself. But even though I share their blood and their history, it's the choices that I make today and every day that
make me who I am.)
 
11. rész A purgatórium harangjai (Hells's Bells)
Írta: Donald Todd
Rendezte: Janice Cooke
 
Zoe megakarja ismerni a családját és úgy véli ennek a legjobb módja, ha beáll a Dívák közé... Eközben George igyekszik lebeszélni Őrült Earl-t arról, hogy eladja a földjét...
 
Zene

Alexis Harte – “Please Come Out”
Reeltime Travellers – “hallelujah”
The Barr Brothers – “Beggar In the Morning”

Amerikai bemutató. 2012. 01. 23.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék