Főoldal

















iFecseg: Chasing Life 1x08., Girl meets World 1x05.

Ma az igazságról fogok elemezni két epizódot. Remélem találtok benne élvezni valót. Ha nem, akkor meg tessék megnézni, mert mindkét írógárda szörnyen érti a dolgát.




CHASING LIFE 1x08. " Death Becomes Her"
Premier: 2014. 07. 29.

A Chasing life ezen a héten is nagyon erősen bekezdett. Első ránézésre egy nagyon kedves és kellemes jelenettel indít, majd jön a fekete leves és felvezetik vele a sorozat legkomolyabb témáját. Szembesülsz az elkerülhetetlen. Az a könnyedség, amivel azok az idős hölgyek a pókerasztalnál a halálról beszélgettek már-már egészen megható volt. Az, hogy April is elkezdett érdeklődni a téma iránt és két ilyen erős jelenettel indították az epizódot egészen megadta az alaphangulatot az eheti utazásunkhoz a súlyos betegséggel küzdők világába.

Eltartott egy ideig míg teljesen sikerült megemésztenem a sorozat eddigi legerősebb részét. Merthogy ez volt az kétség nélkül ki merem jelenteni. Két dolog miatt érzem ezt az eddigi legjobb epizódnak és ezek közül egyik sem magának a halál közelségének kibeszélésében rejlik, ami viszont messze ennek a negyven percnek az emberre legnagyobb hatással lévő témája volt. Részemről mindenképpen Leo-t érdemes kiemelnem az összes szereplő közül. Az, ahogy ő viszonyul és támogatja a társaikat az tiszteletre méltó. Holott manapság a legnagyobb klisé egy undok álca mögé rejteni egy igaz embert, de valahol mégis ebben rejlik a karakterek valódi esszenciája. Azok a dolgok, amiket megtesz értük pedig értelmileg és érzelmileg egy sokkal magasabb szintre emelik őt. Volt egy pillanat, amikor Leo a "hagyatékáról" beszélt, amikor megfordult a fejemben, hogy mi lenne akkor, ha a második évadban April felhagyna az újságírással és helyette Leo emlékére létrehozna egy támogató csoportot, ahol Három kívánság módjára bújna be Tibi bá szerepébe.

Köztudott, hogy egy ember jellemét a legkevésbé sem a szavak határozzák meg, hanem a tettei és ezek miatt Leo az utóbbi évek messze legkiemelkedőbb karakterévé lépett elő. Példának okáért, hogy leszervezte az egyik kemo alatt álló lánynak a sztriptizes fellépését, ami régi vágya volt, vagy minden idők egyik legmorbidabb kívánságának, az "ott szeretnék lenni a saját temetésemen"-nek a megvalósítása. Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy nem vitték el túl mélyre ezeket a jeleneteket, de az kétségtelen, hogy sokkal mélyebb volt, mint amit könnyezés nélkül kibír az ember. Sokat segített ezen a hatáson az acapella formáció is, akik feldolgozták Daniel Powter Bad day című dalát, melynél semmilyen érző lény könnycsatornája nem maradt többé zárazon. Iszonyatosan megindító jelenet volt egy remekül megírt, köszönő beszédet követően tálalva. Bármilyen morbidnak is tűnik egy ilyen ötlet, szörnyen ízlésesen lett elénk tárva minden megbotránkoztató és ébresztő gondolatával együtt ez a rendkívül felemelő szál, mely abban a bizonyos April és Leo momentumban csúcsosodott ki.

Miután sikerült mindezt feldolgoznom, hiszen ez az egész Leo-sztoriszál bitang jól felépített történet, ami kellőképpen képes megfeküdni az ember gyomrát a téma könnyed kezelése és mégis élet-halál komolysága miatt. Mondhatni színt visz a mindig az unalommal szembe kerülő elemek tengerébe. Valahogy így tett April is, aki úgy érezte már nem képes az utolsó napjait rémes körülmények között dolgozva tölteni ezért úgy gondolta, hogy ideje Ferris Bueller példájára venni a figurát. Elment és Beth-szel csatlakoztak Leo-hoz egy üdítő, könnyed napra, ahol nevettek és sírtak, miközben olyan fontos és felemelő kérdésekkel kerültek szembe, mint az elmúlás és a vajon mi vár a túloldalon. Ennek a napnak pedig a legnagyobb hatása kétségtelenül az érzelmileg teljesen elgyengült April volt, aki egy roppant fontos momentumban adta fel a harcot és engedett a vágyainak. Kiteljesedhetett hát a csók. És mivel mind jól ismerjük az Angel-átkot (egyetlen karakter sem lehet egy pillanatnyi ideig sem boldog), előhúzták a kalapból a Leo, a feladó kártyát. Derült égből villámcsapásként ért bennünket a híre, hogy a karakter akár fel is épülhet súlyos betegségéből, de ugyanakkor hatalmas az esély arra is, hogy a következő évtizedeket vegetálva fogja tölteni. Leo pedig inkább a méltósággal való távozás híve, semmint azé, hogy ekkora kockázatot vállaljon. Hogy jó döntés-e az már más kérdés. April-ről köztudott, hogy ő egy harcos, itt viszont nem feltétlenül merném kijelenteni, hogy Leo nem, ő sokkal inkább csak beletörődött a helyzetébe és inkább kiélvezi a hátra maradt napjait semmint hogy egy csövön élje le az életét.

Ugyanakkor akadtak szálak, melyek nem váltottak ki hasonló érzéseket belőlem. Ilyen volt például az anya és George története, melyről már az előző résznél is volt egy megérzésem, amit most lassan, de jóval konkrétabban elkezdtek sejtetgetni. Remélem ez a szál nem több csupán ijesztgetésnél, mert nagyon élvezem az együtt töltött idejük, de onnantól kezdve, hogy kikerül a plátói mivolta a kapcsolatuknak minden tönkremehet. Hiába derült ki, hogy ők már azelőtt is ismerték egymást, hogy az Anya találkozott volna az Apával. Azért ennél csak ritkábban kapunk konkrétabb utalásokat egy potenciális szerelmi történetre. Nem is igazán értem az írókat, hogy miért kell minden ellentétes nemű közé valamiféle módon egy romantikus szál gondolatát eltemetni. Ugyanis az életben is vannak kapcsolatok, melyek jobban működnek, ha nem lépik át a határokat. Remélem itt is csupán ott táncolnak egy keveset és nem történik majd illegális határátkelés.

Hasonlóan vegyes érzéseim vannak Brenna szálával kapcsolatban is. A leszbikus szálát ahogy felépítették és kidolgozták az elmúlt részek folyamán szörnyen élvezetesnek és zseniálisnak tartottam. Ezzel most sincs gond, ugyanakkor, ahogy várható volt ő nem olyan, mint April, nem képes a formás popsiján csücsülni, neki találkoznia kell a féltestvérével, mert a kíváncsisága hajtja. Bízik abban, hogy jó ember, olyan, aki még akár segítene is közös nővérükön, ha arra kerülne a sor. Ám a valóság mindig sokkal fájóbb, mint a képzelet. Több, súlyosabb és mélyebb sebeket képes ejteni egy ember természetén. Én már az első pillanatoktól kezdve mondogatom, hogy hagyni kellene ezt a szálat, mert csak ront az összképen, erre szépen felkavarták az állóvizet egy olyan csavarral, ami tovább ronthat két kibékülőfélben lévő karakter kapcsolatán, ha kiderül. De legalább a féltestvért olyan pökhendinek és beképzeltnek ábrázolták, amilyennek elképzeltük. Bár az is egészen biztos, hogy nem ilyen karaktereket szeretnénk ebben a műsorban látni.

Ebben a részben is rengeteg próbatétellel találkoztak hőseink, akik hősiesen állták a sarat. Ismét bebizonyították, hogy okkal vagyunk rá büszkék és okkal követjük ezt a programot, mely immáron hivatalosan is 2014 legjobb sorozatává lépett elő - ha eddig még nem volt az. Méltó utódja lesz az idén leköszönő Parenthood-nak. Az az életigenlés és a dolgok, amiket megtanít szörnyen becsülendő elemek és a legtöbb sorozatból hiányoznak. A Chasing life-on kívül talán még a Girl meets World rendelkezik hasonlóan mély és erkölcsös értékekkel, melyek megmutatják milyen világban is élünk és mitől lesz valaki jó ember.


GIRL MEETS WORLD 1x05. "Girl meets Truth"
Premier: 2014. 08. 01.


"Tudjátok mit lányok? Az Univerzum a legzavarba ejtőbb hely, ahol csak létezni lehet. De ha figyelsz, kiszúrhatod, hogy igenis figyel rád és törődik veled."- mondta Cory, aki ugyancsak megtanult egy roppant fontos leckét az öt éves fiától.Ami számomra emlékezetesebbé tette ezt az epizódot az éppen az volt, hogy amikor kicsik vagyunk észreveszünk olyan dolgokat, melyeket felnőttként elfelejtünk és néha szükségünk van egy kis segítségre, hogy újra rájuk leljünk. Számomra ennek az eszmetfuttatásától volt annyira meggyöző az ötödik epizód.

Ezt a részt is egy eredeti Boy meets Word író jegyezte, amit én leginkább Cory kevesebb, ugyanakkor tipikus Corys megmozdulásaiban véltem felfedezni. A reakciói és a viselkedései mind megidézték azt a kissrácot, akit láthattunk felnőni és akinek a történeteire legalább annyira vagyunk kíváncsiak, mint Rileyékra. És ha már itt tartunk ebben az epizódban visszaidézték a klasszikus, veszélyes Topangát is. Bár külsőleg még nem, de természetileg rendkívül emlékeztetett ő is kiskamasz önmagára, ami ugyancsak felidézett néhány kellemes momentumot. Ahelyett, hogy ezekre térnék ki muszáj leszögeznem, hogy mennyire zseniálisan működött a kémia Cory és Topanga között ebben az epizódban, ahol Cory őszinte akar lenni kedves nejéhez, ám nem a legmegfelelőbb ajtón kopogtat és bizony az édes kis játékait is sorra hurrogja le. Vagy épp egy őskorban kihalt csirkével fenyeget.

Az epizód témája az őszinteség volt. Miben lehetünk őszinték és mennyire lehetünk őszinték az adott személlyel? Ezek mind nagyon érdekes kérdések, melyekre kissé kitréőve az Univerzum hathatós támogatásával igyekeztek választ találni. Ugye a kérdés azért vetült fel, mert Riley őszinte volt Mayával azzal kapcsolatban, hogy tolvajnak érzi legjobb barátnőjét, de Farkle-nek meg hazudott arról, hogy milyen pocsék színész is. Előbbi összeveszéshez míg utóbbi életcélok felfedezéséhez vezetett. Bár egyik szál sem nevezhető kifejezetten hiteltelennek, azt hiszem a párhuzam mégis találó volt. Igazából Riley és Maya sokkal sűrűbben vesznek össze vagy keveredik kapcsolatuk kalamajkába, mint Shawnéké, de ugyanakkor ebben a történetben Maya nem igazán volt mérges Riley-ra. Legalábbis nekem végig ez volt az érzésem, ő csupán kisebb figyelemmel büntette a mindig jól cselekedni akaró barátnőjét.

"Auggie, azt akarod mondani, hogy nem az igazság számít, hanem hogy hogyan tálalod?", hangzik el már fentebb említett kérdés a jó öreg Cory Matthews-tól, aki bizony szörnyen bánt minden normális férfi álmával. Majd a tinédzserlányok is hasonló következtetésekre jutottak, mire a kissrác lopta a jelenet - mint ahogy az egész részt is, csak úgy mint általában-, "Tudjátok ti, hogy én csak ennyi idős vagyok?". Magyarán hagyjatok már békén és menjetek, oldjátok meg a saját gondjaitokat, de mindezt olyan kedvesen tálalva, amely előtt emelem nem létező kalapom.

Szituációs komédia lévén célszerű volna néhány szót ejteni a humoráról is. Ami engem illet nálam mindent Auggie visz legyen szó nem várt bölcseletekről egy 5 éves kissráctól vagy szülőkkel való viccelődésről, Auggie mindenben a legjobb. És azért nem semmi úgy lenyomni egy showt, hogy mellette ott minden idők egyik legerősebb tévés kémiája Cory és Topanga szerelmének képében megnyílvánulva. Hát még ha hozzávesszük, hogy adott nekünk egy Farkle nevezetű csodánk is, aki úgy szállítja a poénokat, ahogy még az apja sem volt rá képes jó huszonévekkel ezelőtt. És azt hinnénk, hogy ezek az egyvelegek képesek elvenni a Girl meets World élét a tanulástól, de igazából csupán, mint jó asszisztensek erősítik fel az erényeit.

Az utolsó jelenet előtt pedig egyenesen emelem kalapom. Tiszta szívszorító volt, amit az Univerzum kegyelméért Maya tett. Akárcsak Cory utolsó beszéde. Azt hiszem, ha nevelő célzatú produktumot kellene ajánlanom a mai ifjúságnak egy pillanatig sem gondolkoznék el azon, hogy az a Girl meets World lenne. Egyszerűen szellemes és tiszta szívvel megírt szituációs komédia, hétről-hétre komoly tanulságokkal, melyek élét még elDisneysedett világunk sem képes tompítani.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék