Főoldal

















ComixCorner Szeptember

Szeptember is kiváló hónap volt, már ami a képregény termést illeti. Rengeteg remek címhez volt szerencsém, amelyek tovább lelkesítettek az úton. És hogy melyik lett a hónap kedvence? Nos, ez kiderül ebből az irományból.




l


A HÓNAP VESZTESE
KEDVENCEK
Bizarro #4.
Sajnos már nyakunkon a kiruccanás vége, de előtte még befért egy remek epizód, ahol Zatanna is felbukkant. Akárcsak Jimmy én is előítéletes vagyok a mágusokkal szemben, de Zatannát bárhol bármikor szívesen elnézném. Remek figura. De ezúttal esélye se volt Jimzarro ellen. Úgy bizony ebben a számban Jimmy és Bizarro egy "véletlennek" köszönhetően testet cseréltek, és ha mindez nem volna elég, akkor még Bizarro lenni szerelmetve. Részemről csak a Bat-Mite és ez a Bizarro kaland okoz mindig garantált nevetőgörcsöt. Van egy fajta remek komédia Heath Corson írásaiban, amelyekkel mindig kitudja játszani a legjobb poénokat. Kortalan kikapcsolódás önfeledt pillanatokra.

WONDER WOMAN #44.
Nekem továbbra is bejön a történet szál. Tetszik, amit Diana-val művelnek és ahogy válaszút elé állítják, hogy a saját népét védelmezze vagy az emberiséget. Imádom, hogy Donna Troy ekkora teret kap, és a kalandjai Londonban egyszerűen elképesztőek. Eközben Dianának az Olympuson van jelenése, ami kis híján az életébe kerül... Egyszóval minden adott egy még jobban felpörgetett folytatásra és ki tudja talán a következő hónap egyik legjobb címe lesz. Részemről mindenféleképpen nagyon várós. 

DOCTOR FATE #4.
Ritkán ejtünk szót róla, pedig... Még mindig magas oktánszámon jön be. Igazából cseppet sem nevezném frusztrálónak, hogy hősünk, Nassour, egyiptom fia még mindig semmit sem ért abból mire is való a sisak és hogy mi is az ő szerepe ebben az egészben. Sőt, ezt inkább áldásként jellemezném, hiszen pontosan ez a legérdekesebb része Doctor Fate történetének. Amikor pedig Nabu is megjelenik nincs menekvés, a humor és a stílus mintha végképp a helyére kerülne. Van valami ebben a Fate sztoriban amiért mindig is az eltitkolt favoritnak érzem, akiről semmit se hallani, mindenki elfelejtette pedig nagyon ígéretes. Igazi underdog széria a DC-től.

 
 
A HÓNAP URALKODÓJA
We are Robin #4.
Nagyon vártam, ugyanis egyre jobban tetszik és egyre kíváncsibb vagyok mire is megy ki a játék. Miközben az erkölcsi kérdések és a szociális média behálózzák a történetet. A kérdések, amiket felvet továbbra is a DC egyik legnívósabb címévé avanzsálják és ez a lapszám is csak azért hagyott némi kívánnivalót nálam, mert egyszerűen nem tetszett az a '70-es évekre jellemző stílus, amit ötvöztek napjaink modern történetmesélével. Magyarán a rajzok nem jöttek be, miközben teljesen rabjává válltam a történetnek. Időnként olyan érzés fogott el, mintha valaki a Teen Titans Go!-ból idekeveredett volna és elvégezte volna a havi kötelezőjét. Pedig mint az erkölcsi dilemma, amivel szembe találkoztunk, mind a benne felvetett kérdések mind remek alapul szolgálnak majd a folytatásnak.
Ebben a történetben Riconak kellett feldolgoznia egykori társa halálát, miközben az egész világtól azt hallja mennyire őrültek is azok, akik a mozgalom tagjai. Főleg ilyen fiatal korban. De őt mit sem érdekli ez és nem riad vissza attól sem, hogy a háztetőkön valódi szuperhősökkel szelfizni kívánó suhancokat agyabugyáljon el. Persze, mindez nem menne egyedül és itt jön a képbe a másik gyönyörű motívum. Felbukkan a példaképe, Batgirl is, erősítve a tényt, miszerint egy ember egyedül nem tehet különbséget és igenis szükségük van társakra ehhez a küldetéshez. A zárójelenetük a tetőn egyszerűen... őszinte volt és megindító.
10/7

és

Harley Queen #20
.

Nálam jött, látott és Harleywood bizony úgy dobogtatta meg a szivem, mint semmi más ebben a hónapban. Az előző pár lapszámos csalódottságot pedig frissítő üdességgel tessékelte félre a Conner-Plamiotti páros. Végre vissza vette helyét Harley a képregényben és csak rá fókuszált történetet kaptunk, ami kapóra jött a humornak és belőle bizony Harley mindig profitál - külön pacsi jár a Road Tripes különkiadás említésért.
Imádtam, amikor rácsodálkozott arra a medencés partinál, hogy a fickó neve Nick - mert ő valami vagányabbra számított-, vagy amikor elkötötte a rendőrkocsit és felszedte a cowboynak öltözött színész fickót. Ez a szám végre pontosan olyan volt, amilyennek Harleyt imádjuk. Vicces és kendőzetlen, amely remek alapokkal szolgál az éppen aktuális sztoriszálhoz. Tessék megőrizni ezt a stílust és akkor nem lesz itt gond.
10/8






Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék