Főoldal

















SHANNARA - A JÖVŐ KRÓNIKÁI: AZ ARATÓ

(SPOILERES!)

Míg az első négy epizód a karakterek és a világ bemutatásáról szólt, addig a folytatás magára a küldetésre helyezi a főhangsúlyt. Adott egy szerelmi háromszög, amelynek tagjainak meg kell tanulniuk megbízni egymásban és félre tenni érzéseiket a nagyobb cél érdekében. Persze mindez jóval könnyebb lenne, ha nem kéne az életüket is kockára tenni közben.





Ha választanom kéne egy kararktert, aki a kakukktojás ebből a triumvirátusból, akkor az mindenképp Will lenne. Ő inkább a cselekvésért és a Tündérkövekért van jelen, míg a nők viszik a hátukon a sorozatot. Mindkét karakter nagyon érdekes, hisz Eretria a szabadságának visszakapásának küszöbén áll, míg Amberlének meg kell tanulnia vezetőként viselkednie és gondolkodnia. Ami nehézkesen megy, tekintve, hogy az Eretria iránti kételyei alapjában határozzák meg a hozzávaló viszonyát. De talán éppen ezért a köztük lévő feszültségért a két lány közös jelenetei azok, amelyek kiemelkednek az egész sorozatból. Ezekbe szorul a legtöbb szenvedély, míg Eretria és Will jeleneteibe a legtöbb gyengédség. Elég csak a patak parti momentumukra gondolni, amelynél többet ebben az epizódban nem is kaptunk belőlük, de nem is volt szükség rá. Egyszerűen tökéletesen kifejezte a kapcsolatukat. Ennyire egyszerűen viszont nem lehet jellemezni Eretria és Ameberle közelgő barátságának megszületését. Nem tudom, hogy mennyire hihetek Amberlében, hogy tényleg hisz-e abban, hogy a fosztogatólányban lapul jóság is, de ha nem, akkor nagyon ért a meggyőzéshez. Talán éppen ezért volt az egyik kedvenc jelenetem az epizódban az a pár fél mondat, amit a megfordult körülmények között a kikötözött Amberle váltott a naplementébe ellovagolni készülő Eretriával. És bár még mindig nem tiszta, hogy a lány csak a pénz hívószavára hallgat-e, vagy tudja jól, hogy ő többre hivatott cselekedetei most először fedték le a szavát. Ez pedig kétségtelenül bizakodásra ad okot.

Tény, hogy kételkedni - és szerelembe esni Eretriával- a kedvenc elemem a sorozatban, de azért nem szabad elsiklani néhány fontos részlet felett sem. Például, hogy Will nem tudta használni a tündérköveket egy elég szorult és kilátástalannak tűnő helyzetben, ahol a fosztóvezérre volt szorulva. Úgy tűnik Allanon nem végzett túl jó munkát a "kiképzésében", és csak remélni merem, hogy a látó fiúval jobb munkát végez. Erre utaló jeleket is láthattunk, amelyek egy kevésbé bíztató ponthoz vezették kettejük történetét. De ha már úgy is emlegettem a fosztóvezért ő is egy rendkívül érdekes fazon. Aligha tudja bárki is okokolni a fickót, hogy megakarta erőszakolni az elfhercegnőt, hiszen Poppy Draytonnál szebbet, s jobbat a szerepre elképzelni sem lehetett volna. Mondhatnám, hogy ez a dolog teljesen légből kapott volt, de ha jobban belegondolunk, hogy mit művelhettek az igazi fosztogatók az áldozataikkal rájövünk arra, hogy felesleges logikát keresni. Az ő foguk csak a zsákmányra fáj, de ha időnként elszórakozhatnak az áldozatukkal is, akkor miért ne? Ami igazából egy kicsit furcsa volt, hogy Eretria milyen könnyedén és csendesen tette hűvősre a tábor népét. Ezek után pedig a legkevésbé sem volt meglepő, mikor hirtelen kellett hőseinknek döntést hozniuk és úgy döntöttek megbíznak ebben a sunyi barlangtöltelékben. Hogy a pillanat hevében született elhatározás milyen következményekkel jár ez majd a folytatásból derül ki.

Az epizód különben három szálon futott. Már amennyire nevezhetjük Allanon kiképzését külön szállnak a maximum két perces játékidejével. Van egy olyan érzésem, hogy sokkal több van bennük, mint amennyit mi látunk és ezért nagyon kár, hogy egy-egy epizód játékideje megáll 40 percben. A harmadik szál már jóval érdekesebb volt, hiszen hogy azt megértsük vissza kellett mennünk tíz évet az időben, az éjszakára, mikor Aine-t megölték a palotában. Hallani róla és látni, ahogy megtörténik két teljesen különböző dolog, főleg mivel a kis Amberle is szemtanúja volt. Megrázó jelenet volt, amelynek jelentősége sokkal inkább a jelenre volt hatással, mikor az egyik Elessedil fivér elhatározta, hogy megkeresi a gonosz búvóhelyét és mivel az Elfek nem ismerik a járást ahhoz a lényhez kellett fordulnia, aki annak idején elvette a bátyja életét. Vajon túltudja majd magát tenni a Herceg a régi sérelmeken? És ha igen, akkor vajon mennyire bízhat meg egy gonoszban? Vajon a közös cél elég lesz arra, hogy erre a kis küldetésre összeboronálja őket? Rengeteg kérdés, amit a jelen felvetett, de visszakanyarodva egy pillanatra még a múlthoz, muszáj megemlíteni a szerelmi szálat is. Szegény könyvben nem szereplő nővel való viszonya miatt volt figyelmetlen a herceg és jutottak be a gonoszok a palotába és emiatt fordult el a fiú is a nőtől. Megértem, de... Nos, az idő pedig fura szerzet. A nő azóta a másik fivérrel kavar... Nincs is izgalmasabb, mint a románcok egy izgalmas fantasy történetben, nem igaz? Szerencsére a játékidő 87%-át tették ki az Amberlével történő események, és a maradékból pedig maximum 10% jutott erre a szálra, amely így egy könnyed dajka meseként lopta be magát a szívünkbe. És van egy olyan érzésem, hogy a közelgő epizódokban ebből jóval többet is fogunk kapni.

Emellett akadt még néhány momentum, amelyeket muszáj kiemelnem. Ilyen volt, Will vagy Amberle kapcsolata az egységük parancsnokával, vagy még rögtön az elején, amikor Will igyekezett meggyőzni Amberlét, hogy talán mégse kéne fogolyként bánnia triójuk harmadik tagjával. Ahogy már korábban utaltam rá az egész táboros jelenet baljós, vagy Eretria és Will a patakparton jelenet pedig nagyon édes lett. Épp ez a legjobb a Shannarában, hogy az elemekkel egyensúlyozzák egymást, így csiszolva magukat tökéletesre. A konfliktusok is kidudorodtak és még egy rendkívül erős csattanóra is jutott lehetőség. Így belegondolva, hogy mi minden történt egy rendkívül pörgős epizóddal volt dolgunk.
Új-Zéland határozottan fontos szerephez jutott ebben az epizódban és lehetősége nyílt arra, hogy bebizonyítsa ő Négyföld. A táj lélegzetelállító, az operatőri munka pedig oly csodás, hogy nézni is majdnem akkora élvezet, mint Ivana Baquero játékát Eretria szerepében. Ráadásul, ha mindez nem lett volna elég, akkor ebben a részben a maszkmestereknek is nagyon oda kellett tenniük magukat, de azt hiszem ezúttal sem vallottak kudarcot. Külön kiemelném, hogy a viszonylag egészen csekély számú CGI mennyivel valódibbá teszi a szériát és mennyivel nagyobb jelentősége van, amikor használják.
Mindent egybe vetve a Shannara - A jövő krónikája nem hagyott cserben. Egy pillanatra sem engedte el a figyelmem, végig lekötött. Rengeteg emlékezetes és baljós jelenettel igyekeztek felkelteni érdeklődésünk a küldetést illetőleg, melyben hőseinknek nem várt fordulatokkal kell szembe nézniük. Számomra mégis a karakterek között szövődő kapcsolatiháló miatt lesz oly fontos ez a sorozat. Egyszerűen élmény nézni, ahogy a karakterek részről-részre tovább fejlődnek és igyekeznek megérteni mekkora súly is nehezedik a vállukra. És mégsem törnek meg. Figyelmük egy pillanatra sem lankad. Tudják jól, a veszély közel van. Talán közelebb, mint gondolnák.


A SHANNARA - A JÖVŐ KRÓNIKÁJA legfrissebb ötödik részét holnap este láthatjátok a VIASAT3 műsorán 21:00-ás kezdettel, majd pedig elérhető lesz a ViasatPLAY-en is!

NÉGYFÖLD KÜLDETÉSE - A hivatalos magyar Shannara podcast minden csütörtökön kizárólag a JNA Network kínálatában!



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék