Főoldal

















Hétvégi újoncok: Wynonna Earp

A hétvégén két olyan új sorozat is indult, amelyeket összeköti az erős déli hatás. Megelevenedik benne Texas és környékének minden modern és régi vadnyugatra jellemző eleme, magatartás formája és gondolkodás módja. Az egyik egy rém egyszerű dramedy, míg a másik egy képregényadaptáció. Mégis több a közös bennük, mint azt elsőre gondolnánk.





Egy olyan képregényadaptációval próbálkozott a Syfy, amit már vártam egy ideje, ugyanis imádok harcias és vagány nőket akció közben látni. Arról nem is beszélve, hogy a két kedvenc műfajomat ötvözi, a természetfelettit és a westernt. Ebből kifolyólag a Wynonna Earp érdekes koncepciónak tűnt, még úgy is, hogy bőven akadtak ellene szóló jelek. Példának okáért, hogy nem tudom eldönteni a pilotjáról mennyire akar komolyan vehető lenni. Szórakoztató ugyan, de Wynonna jóval badasebb, mint amilyen hangot a széria megütni látszik. Megérzésem tovább erősödött a ténytől, hogy a bevezető epizód nem volt bevállalós. Egyáltalán.

Wynonna Earp épp a huszonhetedik születésnapját ünnepelné, mikor hazatér szülővárosába, hogy eltemesse a nagybátyját. Persze Wynonna tudja jól, hogy halála nem olyan egyszerű, mint amilyennek mindenki hiszi és megérzést csak megerősíti az utazás történt furcsa események sora. Wynonnának meg kell állítania a furcsa szerzeteket mielőtt azok még végeznének vele...

Valahogy így tudnám jellemezni a történetet. Kérdés persze, hogy ki az akit Wyatt Earp dédunokájának a története érdekel egy démon háború kellős közepén. Amiért nem hasalt el nálam a sorozat a karakterben rejlik. Egyszerűen Waverlyvel közösen remekelnek, rendkívül szórakoztatóak és eszméletlenül jó nézni a karaktert, miközben a legvagányabb dolgokat műveli. A figurából árad a feelgoodság, még akkor is, ha ezt a színésznője nem minden esetben tudja úgy szállítani, úgy ahogy kellene. Máskor viszont nagyon szépít. A szereplőkkel semmi gond nincs, pont megfelelnek a sorozat minőségének, ami rossz előjel, hisz így esélye sincs kiemelkedni az erős közép kategória feneketlen bendőjéből. Persze manapság egyetlen SyFy sorozat sem akar jobb lenni átlagos kikapcsolódásnál, ami azért eléggé nagy csalódás.

Van ez a dolog Wynonnában, ami engem eszméletlenül vonz. Túl azon, hogy mennyire veszélyes és elszánt, kiszámíthatatlan és merész, vagány és szenvedélyes, egyszerűen pontosan olyan elcseszett, mint a legjobb férfi hősök manapság. A kulcsszó talán mégis a sebezhető és a riadt lehet a karakterhez, melyek egy extra réteget visznek a figurára, felruházva őt olyan lehetőségekkel, amelyek miatt nagyon szeretném most azonnal megnézni az egész szezont. Ebből a szempontból pedig már is jobban áll a széria szénája, mint a Magicansnek néhány hete. Ahogy a múltja elrontotta a karaktert és letévedt a helyes útról izgalmas hátteret biztosít a karakternek és megkérdőjelezi a nézőt, hogy vajon meddig lesz képes a "helyes úton" maradni és mikor hagy mindent és mindenkit cserben megint.


Waverlyt pedig majdnem jobban sikerült megszeretnem, mint Wynonnát. Ő a tipikus sidekick, aki mint egy cserfes csalfa cselekszik és követi nővérét minden gonoszon át míg közösen meg nem mentik a földet. Könnyed humora rengeteg mosolyt csalt az arcomra. Egy kicsit még talán Emily Kinley karakterére is emlékeztet a Walking deadből. Kettejük dinamikája pedig úgy forr össze, mint egy kiadós mennyiségű őserő. Tipikus vadnyugati lány, aki szoknyában flangál és gonoszokra vadászik, miközben megszállottan próbálja megtörni a családjukon csücsülő átkot. A belőle áradó jóság olyan eleme lesz a sorozatnak, ami engem még akkor is vissza fog tudni húzni, amikor már minden reményem tova szállt.

Kedvenc jelenetem határozottan az volt, mikor gimis szerelméből csábító erejét latba véve igyekezett információkat kicsikarni, ám húga egy pisztollyal lezavarja a "hegymászó" lányt. Már ez a jelenet is annyira tipikusan jellemzi a déli világot, hogy ezután nem is nagyon volt szükség hogy tovább eröltessék a motívumot. Ennél többre pedig nekem nem is volt szükségem, hogy szerelembe essek a sorozattal. Kétség sem férhet hozzá, hogy a helyzetemet jelentősen könnyítette meg az utolsó tíz percet elindító nagy "bevonulás" a szallonba, amivel teljesen lenyűgözött a soroza. Ami annyira feelgood és badass volt, hogy egyszerűen Wynonna Earp rajongóvá avatott. És utána igyekezett megőrizni ezt az érzést az utolsó percekre is, amelyek ebből kifolyólag a pilot legjobbjai lettek. Csak kár az előtte lévő fél óráért, de hát ez minden bevezető rész alap hibája, hogy egyszerűen alapozni kell, ehhez pedig sok mindent kell feláldozni.


Az a baj a sorozattal, hogy lehetne sokkal könnyedebb, mert jelenleg épp a senki földjén tartózkodik, ahol mosolyogni ugyan lehet rajta időnként, de egy ringlispil nem tekervényes ennyire, mint amilyen sűrűn itt változik a hangulat. A kiegyensúlyozott hangnemet, viszont karaktermélységekkel és feelgood momentumokkal igyekeztek pótolni. Ettől pedig a Wynonna Earp mindenképpen bepróbálásra ajánlott, de kötve hiszem, hogy a pilotot sokakat fog maradásra bírni és hosszútávú terveket szőnni vele. Én nagyon hiszek abban, hogy a Wynonna Earp egy remek kis szórakoztató és szexi sorozattá fogja kinőni magát, ahol olyan hősnő van a főszerepben, akit a Buffy óta hiányolunk.


 

ZENE

Episode 01 – Purgatory
Something’s Happening to Me – Arum Rae
Tell That Devil – Jill
(Opening / Theme Song)
Drinking Double – Ali Holder

Brass Tacks – Not In The Face

Before the Flood – 7Horse

Black Sheep – Gin Wigmore
 
Forever’s Not Enough – Soren Bryce

 

 



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék