Főoldal

















SUPERNATURAL: Egy korszak vége

Egy sorozat, ami olyan, mint a jó bor. A korral nemesedik és minden eddiginél nagyobb volumenu szezonnal volt képes elkápráztatni nézőit. A szokásos három részes finálé pedig valódi jutalom falatka volt a Jeremy Carver korszak végén. De tényleg eljött a világ vége?






Számtalan okot tudnék felsorakoztatni amellett, hogy miért vagyok
- és leszek mindig is- őszinte híve az Odaát-nak. Hogy miért nem vagyok képes megunni, hogy miért jövök vissza hétről-hétre, mikor tudom, hogy minden évad pontosan ugyanúgy épül fel, mint az előző és az esélye annak, hogy meglepjenek igen csekély. De erre nagyon jó példa a 200. epizód, melynél metább élményben még nem volt része egyetlen tévénézőnek sem. Nekem pedig instant a kedvenc epizódommá avanzsált tavaly. És a csattanó, amivel ott hagytak bennünket bizony nem kevés álmatlan éjszakát okozott nekem a nyárra.

A testvéri szeretet az ami összeköti Dean-t és Sam-et, a család ereje pedig az a tényező ami minket, nézőket a sorozathoz láncol. Így 11 év után nehéz is lenne elképzelni az életet nélkülük, pedig egész évben ezt készítették elő. Tudtuk persze, hogy folytatódni fog - amíg a fiúk akarják. Mégis képesek voltak ismét kijátszani azt a kártyát, hogy ezúttal minden eddiginél veszélyesebb és legyőzhetetlenebb mítikus lénnyel kell megküzdenie vadász fivéreinknek. Minden szezonban rálicitálnak az előző gonoszra, de ezúttal tényleg a legnagyobb és legmegállíthatatlanabb lénnyel találták szembe magukat a srácok. Személyesen a Sötétséggel kellett megküzdeniük, aki történetesen Isten nővére.


Nincs megmenthetetlen nap a Winchester fivérek számára, akik tizenegyedik évadukban mélyebb történettel rukkoltak elő, mint előtte bármikor. Amikor már azt hinnéd, hogy mindent láttál, minden fordulatot kijátszottak, minden kapcsolatot annyiszor pusztítottak el és építettek újra, hogy azt hinnéd a bizalomnak már semmiféle szikrája sem maradt, olyankor jön a Supernatural csavaros világszemlélete, ami nem csak azzal képes elkápráztatni, hogy mennyire képes átmenni metába, hanem azzal is, hogy folyton képes megújulni, miközben a végletekig hű magához. Ehhez pedig zseniális és szórakoztató irók asszisztálnak, akik legalább annyira imádják ezeket a karaktereket, mint mi.

Ez egy családi sorozat, akár tetszik, akár nem. A családi értékekről szól első sorban és csak utána a világ közelgő végéről. A Supernatural az a fiúknak, ami a Buffy volt a lányoknak és valahol ennek is tudható be a sorozat mind a mai napig egyre töretlenül növekvő népszerűsége. Bár zömében az epizódikus történetmesélés megszállottja számomra a töltelék epizódok csak a heti szórakozásomhoz járulnak hozzá, nem csökkentik az igényem az átívelő történetre. Ha egy ilyen epizódot kellene kiemelnem ebből a szezonból az mindenképpen a sorozat harmadik főszereplője, az Impala szemszögéből elmesélt történet volna. Kreatív rész volt, megannyi feledhetetlen pillanattal megspékelve egy nagyon érdekes látásmódból bemutatva. Talán az idei felhozatalból is ennek sikerült kiemelkednie, mint a legmaradandóbb töltelék epizód. Utána mindenképp azok a kedvenc töltelékeim, ahol valami régebben megismert figura tér vissza, hogy újra borsot törjön néhány démonfajzat orra alá. Amikor ilyen kevés figurával operálsz, szükséged van ismerős arcokra, akik képesek visszacsalogatni időnként. Az évente egy megjelenés egy végtelenségig folytatodható sorozat esetében pedig tökéletes mennyiségnek tűnik.

Minden évben erős a főszál,de idén sikerült rátenniük egy lapáttal a tavalyira. Talán a két kedvenc szezonom éppen ezért a tavalyi és az idei, ahol ugyanazt a történetet készítették elő, járták körbe és oldották meg. Mindezt úgy, hogy a fivérek kapcsolata mindezt nem sínylette meg. Sőt mi több, idén kettejük köteléke minden eddiginél erősebb volt. És szükségük is volt egymásra ebben a harcban jobban, mint előtte bármikor. Minden történetnek ők álltak a középpontjában, mégsem csak róluk szólt a szezon. Sőt, a végéhez közeledve a rivaldafény egy kis időre átkerült a főellenségre. Ami üde változást jelentett.

Egyszerűen élvezet nézni Rowena és Crowley minden egyes közös pillanatát, ugyanis nem csak uralják a játékidejük, hanem a köztük megfeszülő -szeretetet-gyűlölet kapocs az egyik legerősebb pontja a sorozatnak, amióta bemutatták. Élvezet nézni, ahogy Rowena játszadozik az áldozataival, mielőtt végleg megkínozná őket. És egy olyan szezonban, ahol kapcsolatuk rosszabbik oldalán volt a hangsúly sikerül eltörpülnie egy sokkal izgalmasabb elem mellett. A sok játszadozásnak idén ugyanis ára is volt: Lucifer. Kiszabadult. Visszatért és átvette Cas teste felett a hatalmat, megalázta Crowley-t és megölte Rowenát, miközben retteget a Sötétségtől. Lucifert mindig is a sorozat egyik legjobb karakterének tartottam, mert kellően izgalmas, sokszínű és a frász is kiráz tőle. Idén evolúció helyett Lucifer uralkodásába kaptunk bepillantást, aki kellően félelmetesen feszített a trónon. Valahogy sikerült minden szálat jelentéktelennek feltüntetnie, amivel ismét bebizonyította, hogy még mindig ő a királya ennek a sorozatnak. A Crowley-val való kapcsolata pedig egyszerűen mesés volt. Kettejük macska-egér játszmája kétségtelenül a szezon legkellemesebb elterelő főszála volt.


A fiúknak idén ki kellett találniuk miképp is kaphatják el a Sötétséget. Nos, ez egy erőteljesen lehetetlen feladatnak tűnt két halandó ember számára. Persze a harcedzett fiúk nem ismerik a feladás szót és ebből kifolyólag minden tőlük telhetőt megtettek és bevállaltak, amit a nagy harc megkívánt. Helyzetüket idén alaposan megnehezítette, hogy Dean belezúgott a Sötétségbe, és képtelen volt ártani a számára. Kettejük köteléke Dean valaha volt legmélyebb szerelmi története volt, anélkül, hogy kifejtették volna. Kapcsolatuk túlmutatott az intimitás határain, a törődés fellegén lebegve igyekezett megváltást csempészni Dean tetteibe. De persze nem számít ki hogy vagy épp mit érez, a Sötétség ugyanis azon van, hogy elpusztítsa szeretett bolygónk, így Deannek meg kell próbálnia végeznie Isten nővérével.

Nagyon sokat emlegették már ebben a sorozatban Istent, de még sosem jelent meg. Cirka 6-7 év után azonban lerántották a leplet minden idők egyik legnépszerűbb fan elméletéről: Isten igen is köztünk van. És pontosan az, akinek mindig is gondoltad. Ez óriási megkönnyebbülés volt és rendkívül fontos eleme a végjátéknak. A finálé felvezetésében megismerjük az ő oldalát a történetnek, kapunk egy kis magyarázatot a teremtésre és megtudjuk, Isten is a végjátékra készül. Ekkor felbukkan a srácok életében, felfedve saját magát és összetoborozva minden idők leglehetetlenebb csapatát. A feláldozható démon-vadászokat., hogy együtt szálljanak szembe a Sötétséggel. A terv tökéletes, a megvalósítás azonban nem várt fordulatokkal jár. A végjáték pedig sokáig tényleg úgy tűnik, mint a legutolsó összecsapás jó és gonosz között, ami megint csak a sorozat közelgő végére utal. Ám ahelyett, hogy mindent elpusztítanának és lehúznák a rolót, inkább csak lesöpörek mindent azt asztalról és első ránézésre előkészítenek egy teljesen tiszta lapot, ahol először az ötödik évad óta talán nem egy nagyobb ellenséggel kell majd megküzdeniük, hanem a sorozat visszatérhet a gyökereihez. Ugyanazt az érzést váltotta ki belőlem a 11. évad fináléja, mint annak idején az ötödiké. Itt a vég, éljen a kezdet!



Jeremy Carver távozik a sorozat éléről, helyét azonban két veterán Supernatural író veszi át, akik egy jóval könnyebb helyzettel találják szemben magukat, mint a legutóbbi finálét követően. Teljesen lenullázták a szituációt és olyan cliffhangert toltak be a nézők képébe, ami sokkoló, de másképp, mint a korábbi szezonok esetében. Olyan új rejtélyeket harangoztak be, amelyek nagyon érdekes kiindulási pontként szolgálhatnak majd a következő szezon számára. A Supernatural 11. évada pedig főszál szempontjából kiemelkedett és a legerősebb szezonként vonul be emlékezetünk történetébe. Ebben a szezonban nagyon jó volt Supernatural rajongónak lenni. A lecke fel van adva!

 

 



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék