A kérdés adott volt: Lehet überelni azt a "meglepetés" első évadot? Ígérem, nem fogom lelőni a poént, de majd a sorok között elrejtem a választ. A rajongókat mindenesetre megosztotta ez az évad. Szerintem viszont ügyesen felépített sztorit tálaltak nekünk. Az már más kérdés, hogy nem volt minden olyan "fényes". Inkább éreztem az egészet olyannak, mint egy regénynek. Hol jobb, hol rosszabb részekkel, de az biztos, hogy a sztori összetett volt.

2x01.

Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem nagyon hosszú volt ez a nyár. Sok minden történt, gondolom mindenkivel és biztos vagyok abban is, hogy nem egy sorozat megfogja ezt érezni. De a Vámpírnaplók egészen biztosan nem tartozik közéjük! Ezt így ebben a pillanatban kimerem jelenteni. Sőt, tovább megyek, véleményem szerint sok visszatérő sorozat fogja megirigyelni ezt a rajtot, amivel Elenáék képesek voltak előrukkolni. Mit ne mondjak az első évad ismeretében ha kevesebbet kaptam volna csalódott lennék és dacból azonnal kaszálnám. Ám ők esélyt sem adtak nekem, és már a szezonnyitóval bebiztosították, hogy hűséges nézője leszek a szériának. Idén is.

2x02.

Fogalmam sincs hogy mit is mondhatnék azon túl, hogy ez már most egy pokolian jó évad. Egyszerűen minden működik amihez az alkotók hozzányúlnak, ügyesen és apránként helyezik a puzzle darabjait egymás mellé. Valahogy érződik rajtuk, hogy nyugodtak, tudják van idejük, nem kell kapkodni, ugyanakkor tudják, hogy a nézők mit várnak és valahogy igyekeznek megadni nekik azt. És nem csak a felszínt akaprgatják, hogy óriási csattanókkal tartsák fenn az érdeklődést. Nem, szó sincs ilyesmiről. Sőt, ha jól dereng itt még csak csattanó sem volt, csak egy boldog pillanat, mert ahogy mondják nekik kevés jut belőlük, de azokat meg kell rakadniuk.

2x03.

Azon tűnődök, hogyha a Nikita csak fele ilyen jó lenne a CW-é lenne a legtökéletesebb csütörtök esti felhozatal. De sajnos nem, és a Vámpírnaplóknak továbbra is egyedül - najó, holtversenyben kell megosztania kiérdemelt első helyét a Smallville-lel - kell vinniük a CW zászlaját. Ismét elgondolkozhatunk azon, hogy miért is volt zseniális 40 perc amit láttunk. Nem, nem fogom felsorolni, hogy a csattanó ütött, vagyhogy ez meg az a szál ezért volt szívbemarkoló, esetleg hogy Alaric eszméletlen színpadias volt az utolsó jelenetében - amúgy üdv újra köztünk-, semmi ilyesmit. Elmondom röviden, hogy ez a rész miért volt olyan fenomenális: Felvezette a vérfarkasok témakört.

2x04.

Azt mondják minél kevesebbet beszél egy karakter, annál izgalmasabb, annál több dolgot képzelhetünk belé. Pontosan ezt imádtam az első évadban. Idén elkezdték használni Katherine karakterét, még a csapból is ő folyik és mintha eltűnt volna a varázsa. Ami nagyon hihetetlennek hat, pedig igaz. Nagyon jó karakter, és értem miért akarnak minden áron mélyíteni rajta, megmutatni, hogy azért ő sem olyan egydimenziós, egyszerű figura - mint az első évad során Damon-, de egyszerűen nem tetszik.

2x05.

Oh, igen, baby, igen! Fordulat fordulat hátán és olyan dolgok is kiderültek, amik már rég izgattak. Ebben a részben nagyon szépen összerakták a dolgokat, megválasztolak ezt-azt, új szálakba kezdtek, elültették a magot a későbbi izgalmak felé, amik legalább olyan szintűnek tünnek, mint ennek a résznek az eseményei. És pontosan az ilyen részek miatt szerettem bele tavaly ebbe a sorozatban. Egyszerűen tele van izgalommal, időnként ugyan szenvedélyes is, máskor meg kissé unalmas, de mindig képes olyan meglepő fordulattal előállni, ami eszembe se jutna, mert miért.

2x06.

A részben csak arra tudtam gondolni vajon meddig fenntartható ez az izgalmas tempó? Mert nyílván nem 22 részen át, az egyértelmű. Előbb-utóbb ki fog merülni a gépezet. De vajon, ha az évad elejét ennyire megnyomják, akkor mire számíthatunk az évad második felében? Óriási kérdés. Már csak azért is mert egyre fogynak a szereplők mióta Katherine a városban van. Persze mind Damon miatt nézzük ezt a sorozatot, ezt valahogy mindig elfelejtem.

2x07.

A végefelé volt egy pillanatom, amikor azt éreztem, hogy ennyi volt. Eddig bírta szuflával az elmúlt évad legtökösebb sorozata. De utána ott motoszkált még bennem egy kérdés: De kitől félhet Katherine? És jött az epizód vége is, és minden visszatért a régi kerékvágásba. Persze ez megint egy mozgalmasnak tekinthető rész volt, úgyhogy történésekből aligha lehetett hiányunk. És ami azt illeti, egész szépen is ment a menet, és talán mégsem fújt ki ezen a ponton a sztori. És ez baromi bíztató.

2x08.

Olyan érzésem van, mintha kiszámíthatóvá vált volna. Már az előző rész végén sem sikerült meglepniük a csattanóval, most pedig végképp nem tudtak merészet lépni. Még az egyre inkább egyértelmű Jeremy-Bonnie románcra sem mondanám azt, a Caroline-Tyler szál pedig... Igazából nem érdekes. Eljátszották ezt már Vicky-nél, meg még ki tudja hol nem, de az biztos, hogy Caroline-nál is. És igen, ezt igénylem, mert ez az alapja minden átváltozó, magára ismerő lény számára. Kell valaki, aki bevezeti abba a világba, ahová csöppent. A sok titok már csak körítés.

2x09.

Bár mondhatnám, hogy sikerült valami meglepőt lépniük. De megint nem. amikor bejöttek az új figurák a képbe, tudtam, hogy nem hétköznapiak lesznek, és a "Miért pont most?" kérdésnél már kezdett gyanússá vállni a funkciójuk. Tudtam, hogy többnek kell lennie mögötte, mint amit megmutattak. Slatert rohadtul sajnáltam, mert elég király kis figura volt - képzeljétek csak el egy sitcomban. Viszont ez a rész most lassú volt. Úgy értem nagyon. Viszont szükség volt már egy ilyenre is, hogy kicsit tisztázhassuk a múltat. Megktörtént, megkaptuk a válaszokat és mostantól kezdődhet csak az igazi színészkedés.

2x10.

Aszondja megpróbálok rövid lenni. Nagyjából többet szerintem nem is igen érdemes elmondani a részről. Egyik hülyeség vonja után a másikat a szereplőknél. Az egyensúly is mintha felborult volna és már egyáltalán nem érzem azt, hogy egy csapatként dolgoznának, hiába vannak egy oldalon. Mindenki Elenát akarja megmenteni, Elena meg mindenkit. Ami igazából érthető is, de mégis felelőtlen. És mint mondtam túl korán járunk a történetben ahhoz, hogy mindennek értelme is legyen. Ezt bizonyította Elijah is, akinek sikerült meglepnie?

2x11.

Annyi mindent nem tudunk még a vérfarkasokról... Eleve hogy értette Mason luvnyája, hogy "Megjelöltelek"? És a csattanó? Meg különbenis ki támadt rá? Elijah tényleg olyan könnyedén végezhet majd az ellenféllel, mint gondolja? És vajon minek kell neki a holdkő? Na és a Tyler-szál... Gyerekek! Fantasztikus. És most végre Alaricot is mintha használták volna. Legalábbis én megkaptam az illúzióm, úgyhogy boldogan nyugtázom, hogy volt funkciója. Bár érzésem szerint innentől kezdve majd jobban bevonják a dolgokba. Ha nem így lesz, akkor kaszálom.

Vámpírnaplók 2x12.

Szerintem túlzok, ha azt mondom ez a rész nem marad valami emlékezetes. Három hónapos kihagyás után tértem vissza, de ez a rész apránként visszahozta az "elfeledett" dolgokat, ugyanakkor nem érzem benne még a potenciált sem, hogy itt valami komoly dolog készülne. Pedig nagyon úgy néz ki, hogy mocskosul nagy dolgokat tartogatnak nekünk a fináléra, és bizony egy-két szál működött is, de mégsem fogunk emlékezni erre a részre. Maximum Damon csúcspontjaira és Caroline egyetlen poénjára.

Vámpírnaplók 2x13.

Amit hiányoltam az előző részből, azt most végre valahára megkaptam. Bár akadt egy felesleges dolog is. Bonnie-t és Jeremy-t mi a halálért szerepeltetik, ha nincs semmi jelentőségük a sztoriban és még csak az "enyelgésük" sem láthatjuk? Zavaró, mert felesleges, és igazából semmit sem nyerünk vele. Másfelől viszont van még egy zavaró dolog. Történetesen ez az átmenetiség maximális hiánya. Hogy mire gondolok? A hazugság és a füllentés közötti különbségre, mert itt minden titok hazugság. Azzal meg senki sem törődik, hogy vajon mi lehet a mögötte lévő indok, holott elég fontos.

Vámpírnaplók 2x14.

Talán az egyetlen járható úton haladtunk előre. Már persze ha ezt nevezhetjük annak. Valahol azért igen. A vérfarkasok elbuktak, így a kis városban ismét vámpír uralom van. A szerelmek is beteljesedtek, és a szarkeverésnek sincs vége. Az epizód legizgalmasabb része mindenképpen Elijah volt, aki megszinesítette jeleneteit. A legnagyobb fejlemény pedig Elene felfedezése a vidéki kuckóról. A legjobb csúcspont pedig egy régóta esedékes szerelem beteljesülése egy fantasztikus csókban. Meg persze az önfeláldozás - de azért még nem fogjuk sajnálni szegény srácot. Elena apját viszont rühellem. 75%

Vámpírnaplók 2x15.

Oh, a jó öreg Stefan Salvatore-eredettörténeti rész, mikor még az öcsikéjével épp fordított szerepet játszottak. Lexi felbukkanásának örültem, de ez sem változtatott különösebben sokat azon, hogy a múlt unalmas volt. A jelenben zajló események megítélésem szerint sokkal jobban eltaláltra sikeredtek. Működtek a feszültségek és a fordulatok is, mégha egyik-másik kicsit felesleges vagy gagyi is volt.

Vámpírnaplók 2x16.

Ez a rész végre körbe járta azokat a kérdéseket, amik elméleti síkon foglalkoztatják a nézőket is. Ebben a részben volt felelőtlen bosszú és akció is rendesen a vámpírok és varázslók között. Ebben a részben néhány érzés zöld utat kapott, más pedig megtanulta kimondani azokat. Persze az már más kérdés, hogy miután minden rosszra fordult, már nem tudták elviselni az igazságot. Ilyenkor érzem azt, hogy az emberek mindent tudni akarnak, holott a tudatlanságnak is megvannak a maga szépségei. Ismeritek a mondást, "amiről nem tudsz, az nem is fáj".

2x17.

Az egyszer biztos, hogy a Jenna-sztorinál nem ilyesmire számítottam. Túl egyszerű, túl... Cserébe viszont legalább a többi szálon kárpótoltak - valamennyire. Helyenként visszább vettek a pörgős tempóból, ami nem tett annyira jót neki, mert itt aztán voltak kulcsfontosságú események, amelyekből a rész több, mint pozitívan tudott kijönni. Nagy fordulatok, halálok, visszatérések és igazán izgalmas elterelések színesítették ezt a tavaszi szünet után visszatérő epizódot.

2x18.

Ez a rész egyszerre volt felkészülés és elterelés. Becsapták a nézőt - bár szerintem ember nem volt, aki elhitte volna, hogy kinyírják már most az egyetlen embert, aki megmentheti majd a végén a főhősnőt, vagy az epizód "nagy csattanóját"-, de mégsem művelték ezt olyan magas szinteken, mint az előző részben. Matt Davisnek viszont állatira jár a pacsi, ugyanis valami brutálisan jól hozta Klaus figuráját. Igen, őt "szállta meg" (vagy valami) az egyik első Eredeti. Mézes szirupnak pedig ott volt a bálos sztori és a zéró fejlemény Caroline történetében. Háttérbe is szorították.

2x19.

Vékony vonal választja el ebben a sorozatban a kedvelést az utálattól. Valami ilyesmi történt most is. Nem tudom igazából, hogy mi változott, de Elijah sokkal szimpatikusabb lett. Mellőztek ugyan néhány szereplőt, és végre utolsóként Jenna is képbe került, meg kaptunk flahbackeket jó régről is, de ez a rész nem volt más, mint egy altató. És persze megismertük az eredetiek sztoriját no meg megtudtuk az igazságot a híres átokról is, ami a vámpírokat és a vérfarkasokat sújtja. Érdekes rész volt, de cseppet sem izgalmas.

2x20.

Ezt hívják töltelék résznek. Érdekesek voltak a fordulatok? Annyira nem mondanám. Sokkal inkább arról van szó, hogy Damon megpróbálta tönkre tenni Klaus játékát, amire már ezer éve készül, de elszámolta magát. Aztán a végén a képünkbe nyomnak egy meglepő dolgot, meg olyan csattanót, amit nem is tudsz hova rakni. Úgy értem ez csak természetes, hisz láttad megtörténni, a következményében az ég világon nincs semmi meglepő.

2x21.

Finálégyanús rész... is kisülhetett volna belőle. De persze nem történt meg, hisz bekövetkezett a legrosszabb, amitől mindenki tartott. Éreztem én, hogy túl egyszerű volt az, hogy Klaus réges rég kinyírta az egész családját, kellett ez a fordulat. Bár szerintem senkit sem volt szabad meglepnie. Mint ahogy a Caroline-Matt szálnak, hiszen kábé Car vámpírrá válása óta abba a Tyler irányba csordogált a történet. Egy vámpír és egy vérfarkas? Amilyen elcseszett engem az se lepne meg, ha lenne csemetéjük is majd... Idővel, persze.

2x22.

És elérkeztünk a finisbe. Dráma. Ez kérem szépen tömény dráma volt. Semmi akció, semmi izgalom, illetve azért, mikor a Seriff lelőtte Jeremy-t, az olyan meglepő volt. Ami azt illeti egyenlőre nem értem a csattanóját, de különösebben nem is hatott meg. Nem úgy, mint mondjuk a két Salvatore testvér szála, ami karakter fejlődéseket jelent. Vagy mondjak inkább szerepcserét és változásokat? Egyenlőre ennek tűnik. Van alapunk a következő évadhoz is: Klaus és a családja állhat majd a középpontban, és bármennyire is érdekesnek tűnik már csak a mitolgóiai hátterük miatt is, azt hiszem ebben a pillanatban meg sem érezném a kaszát. Mondom ezt úgy, hogy tetszettek bizonyos mozzanatai a finálénak.