Főoldal

















Eredet


Eredet
(Inception, 140', 2010)

Képzeld, hogy az a világ, amiben élsz nem több, mint egy fikció. Egy álom, ha úgy tetszik.És képzeld el, hogy az úgynevezett "álomvilág" az igazi, ahol bármit megtehetsz, ahol az lehetsz, aki csak lenni akarsz. Melyikben élnél szívesebben? Persze nem ez a film nagy kérdése, elvégre ez nem a kék vagy piros tabletták választásáról szól, hanem arról, hogy milyen is az, amikor álmodunk. Milyen az álom az álomban és így tovább és így tovább. Úgy érzem Christopher Nolannek ezúttal sem sikerült csalódást okoznia, ugyanis a téma körbejárása mindenki igényeit kielégíti.

Chris Nolan-t én azért szeretem, mert az általunk -azt hisszük, hogy- jól ismert világon tud egy nyakatekertet csavarni. Ez a csavarás persze olyan, hogy feltudjuk utána mi is ismerni a világot magát, de közben mégis teljesen más. Itt a téma is asszisztált hozzá, hiszen nagyon komolyan belemásztunk az álomvilágba és abba, hogy mekkora lehetőségek rejlenek benne. Nolan továbbra is garancia arra, hogy az agytekervényeinknek egy perc pihenésük sem lesz. Ezt bebizonyította már A tökéletes trükk-nél, és A sötét lovag-nál pedig végérvényesen feltette magát a legjobb thriller alkotók listájának első helyére. Ez az Eredet története annak, hogy miért vártam annyira a modernkori Batman direktorának újabb nem "bőregeres" moziját. A több, mint két és fél órás sztori főszerepében ráadásul Leo DiCaprio játszhatott úgy, hogy az embert kirázza a hideg tőle. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy az Eredet az év legjobb nem könnyed hangulatú mozija. Izgalom és rettegés felsőfokon.

Bár Nolan forgatókönyv már önmagában elég lenne bármihez, de úgy érzem, hogy Hans Zimmer zsenialitása nélkül a film nem lett volna ennyire hatásos. Néhány dallamától szabályosan kirázott a hideg. Magával ragadó, időnként pedig olyan, mintha megszorítaná a karod és a felfokozott adrenalintermelésben egy izgalmas kalandra csábítana. Lenyűgöző zeneivilágot alkotott Zimmer ismét, és ilyet csak kevesen tudnak. Pláne ennyire hatásosan.

Igyekszem nem elspoilerezni semmit, de ha már itt vagyunk, akkor muszáj beszélni kicsit nagy vonalakban a történetről. Nekem az nagyon tetszett benne, hogy logikusan és átgondoltan felépített filmmel volt dolgunk. Ez érződik belőle, hiszen mindhárom-négy "nagy csavarra" ráérezhet a néző egy kis gondolkodás után, úgyhogy itt nem jött össze a "tökéletes trükk". Logikus, ugyanis Az első csavar Mal-hoz köthető. Alaposan sejthető. Aztán a második a "haza nem térhet"őségéhez kapcsolható, ami egy logikus gondolkodás útján szintén kinyomozható. A harmadik, hogy neki is volt már köze ilyen incepcióhoz már jóval érdekesebb, de talán valahol ez sem túl nagy meglepetés. Mint ahogy a "nagy semmiben" való ragadása sem. De mondjuk ilyen fickóból mindezt ki is nézzük. Összeségében a csavarok nagyon működtek, és pont azért, mert mindegyik logikusan van megírva, valami kimondott pluszt ad a történethez. A záróképe pedig mennyei. Nem tudom, hogy mennyire van a néző fantáziájára bízva, de szerintem gyönyörű befejezés volt.

Nolan filmjeiben a történet mellett a karaktereket kell a legkevésbé féltenünk. Cobb abszolút a sebezhető és sérült minthahős iskolapéldája. Karakterét is ez tartja mozgásban. Főleg azért, mert bár fél elengedni és önmagát hibáztatja olyan dolgokért, amihez neki semmi köze sem volt, mégis képes felülemelkedni saját gyengeségén - persze ehhez kell egy kissé idegesítő segítség is, az ifjú Ariadne-től. A kislány egy tehetséges építész, kezdetben így is funkcionál a csapatban, majd elkezd érdeklődni Cobb gyengéi iránt és kvázi a segítőjévé vedlik át. Cobb legnagyobb gyengesége ebben a filmben a "femme fatale" szerepkörben tündöklő Mal lett. Kettejük története érdekes és lenyűgöző egyszerre, de talán éppen a tette az, ami miatt a nő kapja minden "álomban" a negatív szerepet. Majd itt vannak a barátok, Arthur és Eames no meg a szövetséges Saito. Hogy az "ellenfél" - vagy megbuherálandó alany- Robert Fischer Jr.-t ne is említsem. Arthur már rég és több buliban is Cobb társa volt. Nem túl egyedi karakter, mondhatni a film legunalmasabb pontja - néhány jelenetet kivéve. Eames viszont talán a legvagányabb az egész bandából, a vérében van ez az egész álomakciózás és nem fél semmitől. Az egyik kedvencemmé is vált.

A film rögtön a nyitójelenetében belecsap a lecsóba. Persze valahol a végén kezdi el mesélni, amit akar, aztán a legelejére ugrunk és utána hamar belecsappanunk a film történetébe. Tetszett maga az utazás, az elméletek, az ahogy Cobb próbálkozott, és amilyen feszült hangulatot sikerült Nolanéknek belecsempészni a filmbe. Időnként meg-megálltunk, máskor viszont maximum fölée gyorsoltunk és ez főleg az utolsó felvonásnál volt érezhető. A "heist" filmeket egészen újra szintre emeli -márha szabad így fogalmaznom. Érdekesnek találtam azt is, hogy hány szintet kellett végülis bejárniuk ehhez a kalandhoz és minden váltás érdekesebb volt az előzőnél - az onnan való visszatérésről nem is beszélve.

Semmilyen trailert és leírást nem olvastam el -ezért is spóroltuk ki a történetet ebből a cikkből-, mert egyszerűen azt akartam, hogy minden perce meglepetés legyen. És ez bejött. A film osztatlan sikert aratott bennem. Feltette a hónapomra a képzeletbeli cseresznyét. Nolan egy menthetetlen zseni, aki inteligens filmeket csinál, ráadásul ennyire meghatározó sci-fi akciófilmet már nagyon régen nem láthattunk a vásznakon. A mesterben és bennem sok a közös, mindkettőnket nagyon izgat az a világ, amit neki most lehetősége volt megvalósítani. Ez egy remek téma, kiakanázatlan lehetőségekkel. Hiszen Nolan filmje zseniális, de korántsem aknázza ki a témában rejlő összes lehetőséget.

Tabák Kata kezét innen is csókoltatom, sikerült elsőosztályú magyar verziót összeraknia a mozihoz. DiCaprio számomra nem is él Hevér Gábor játéka nélkül - holott mindkét színész elsőosztályú. Györgyi Annáról nem igazán tudtam eldönteni a film végén sem, hogy nem lett volna-e jobb valami fiatalabb "dögös"hangnak adni a színésznőt, de végülis így is nagyon jól sikerült Annának ráéreznie a szerepére. Juno ismét Tita volt, és kiemelem még Király Attilát, aki szerintem zseniális volt - kicsit tartom csak furának, hogyha ő valakit szinkronizál, akkor az lesz azonnal a kedvenc karakterem. Röviden, címszavaiban így állt össze -ha jól emlékszem- Tóth Tamás magyarszövegére a hazai verzió.

Ahogy azt már megszokhattuk Nolan-tól, ismét egy több rétegű filmet hozott össze, amit most szó szerint is tessék érteni, mert rétegek közti utazásról szól a film. Egy kalandos történet a tudatalattinkba, egy kis tudományos beütéssel - kábé, mint ahogy a Rejtélyben szokták. Csak itt vannak szabályok, amelyeket a főhős fektet le, nem csak a saját érdekében. Talán Nolan filmjei ettől olyan lenyűgözőek. És persze attól, hogy a néző elégedetten távozik a több, mint két órás játékidőt követően. Elhiteti velünk, hogy vannak szabályok, vannak megkötések a történetben, de valójában ezek csak mankóként szolgálnak a számára, hogy a logika sztárádájn elégítse ki a néző legvadabb elképzeléseit százhúsz felett száguldva. Modern laibirintus ez, ahol a gondolkodás elengedhetetlen. 95%

Magyarhangok: Hevér Gábor
További magyarhangok: Hujber Ferenc, Kőszegi Ákos, Györgyi Anna, Király Attila, Bogdányi Titanilla, Sörös Sándor, Welker Gábor, és Fülöp Zsigmond
Msz: Tóth Tamás
Sz.R.: Tabák Kata


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék