Főoldal

















WATCHMEN - AZ ŐRZŐK

A most következő filmről nem lehet úgy írni, hogy ne árulnánk el valami -a történet szempontjából roppant- fontos momentemuot. Így a következő sorokat azon olvasóinknak ajánljuk, akik már látták a filmet és szívesen beszélnének róla!


WATCHMEN - AZ ŐRZŐK
(Watchmen, 163', 2009)

Az a helyzet, hogy talán A sötét lovag óta nem vártunk ennyire filmet. Tudom, hogy nem lenne szabad az elvárásaimmal kezdeni, de muszáj. Pláne, hogy alig a film magyar premiere -ami egy nappal az államok előtt volt- előtt végeztem a történettel. Nos ennek tükrében azt kell mondanom, hogy abszolút hű képregényadaptáció. Ez sokaknak nem tetszhet, hiszen néhány dolog, ami a könyvben benne van és plusz információt nyújt, az a néző számára másképp jön át. Kvázi hiányosan. A Watchmen-t a 300 látnoki erejű rendezője álmodta a vászonra, és ő lehet az első ember, akit megvethetünk azért, mert egy évtizedeken át megvalósíthatatlannak tűnő projectet tető alá hozott. Rajongóknak el áll a lélegzetük, az átlag néző pedig abban reménykedhet, hogy a rendezői változat még ütősebb lehet.

A Watchmen sok szempontból a XXI. század legjobb filmje. Belemehetnénk abba, hogy mennyire érdekes, a megvalósítása során milyen akadályokba ütközött a stúdió, vagy mesélhetnénk hosszan a karakterekről, hiszen bőven lenne mit. De most ezt is kihagyjuk. Kimondhatnám, hogy már csupán a látványa miatt kötelező alkotás, vagy mesélhetnék arról mi minden maradt ki, és mennyire megosztotta az embereket. Nos, talán nem lett korunk filmje. Sőt, talán Snyder túl becsülte magát, vagy talán más érdekek miatt nem ütött akkorát a film, mint azt elvárták tőle. Emberfüggő a dolog. Ami engem illet, engem kilóra megvett. Bizonyos szempontokból a több, mint két és fél órás monumentális mozi még a könyveknél is jobban tetszett. Hogy miért? A történet után rátérünk.

Ez az összetett, sokrétegű, izgalmas kalandfilm egy másik Amerikában játszódik, 1985-ben, amikor a jelmezes szuperhősök részei a társadalom mindennapi szövetének, és a "Végítélet Óra" - amely az USA és a Szovjetunió közötti feszültséget méri - folyamatosan éjfél előtt öt percen áll. Amikor az egyik egykori társukat meggyilkolják, a kimerült, de még elszánt álarcos igazságosztó, Rorschach elhatározza, hogy leleplezi az összes múltbéli és jelenlegi szuperhős megölésére és lejáratására szőtt konspirációt. Amint kapcsolatba lép egykori bűnüldöző csapatával - nyugdíjas szuperhősök szedett-vedett bandájával, akik közül csak egynek van igazi szuperereje -, Rorschach egy széleskörű és sokkoló összeesküvésre bukkan, amely kötődik a hősök közös múltjához és katasztrofális következményei vannak a jövőre nézve. A küldetésük, hogy őrizzék az emberiséget, de ki őrzi az Őrzőket?

Sokaknak lehet, hogy túl bonyolult. Ez is lehet az oka a nem tetszésnek. Számomra Snyder munkáival egyetlen bajom van: HATÁSVADÁSZ. És az a baj, hogy amikor egy ilyen alapanyaghoz nyúl az ember, aminek ilyen sokrétű a tartalmi mondanivalója, annak nem szabad a legkevésbé sem hatásvadásznak lennie. Ráadásul majd két órán át lassan hömpölyög a története, annyira, hogy az emberek már azon röhögnek, hogy ott a kék faszi és lóg a töke. A vége pedig annyira felgyorsul, hogy túl sok minden marad ki. És  hatásvadászat mellett ez is a legnagyobb baj a filmmel. Túl sok lényeges dolog maradt ki. De csak a végéből. Előtte megkaptunk minden fontosabb flaschbacket, minden lényeges információt közöltek a nézővel, árnyalták is szépen a karaktereket, de például annak nem tudatosítottak nagyobb jelentőséget, hogy New York-ban pont az az újságosbódé előtt robban a "Mr. Manhattan". Be kell vallanom, hogy míg a képregényben agyamra mentek az újságosbódé körüli dolgok, addig itt hiányoltam.

Ezzel ki is merül a negatív oldal részemről. Tehát mégegyszer, mi nem működött? Lassú volt, hiányos, más dolgokra fókuszált, és hirtelen pörgött fel kihagyva fontos elemeket, izgalmas momentumokat. Minden éremnek két oldala van lássuk a pozitívat. A nyitó jelenet tökéletes volt. Mint ahogy az is, amit a Komédiással mutattak. A jellemábrázolás szintén a karakterek végleteit is megmutatta. Igaz nem minden oldalon olyan mélyen, mint a képregényben, de fogjuk úgy fel, hogy nem volt rá idő. A következő, ami megfogott, az maga a főcíme. Minden benne volt, amit tudni kell arról a világról, a történet főhőseiről. Arról nem is beszélve, hogy tökéletes választás volt a főcím alatti zene is. És ha már a muzsika, akkor hadd említsem meg, hogy az végig tökéletes volt -új értelmezésbe tette a Halelujah című dalt is. Fejezetről-fejezetre követte az eredetit. Emellett az a nem túl sok erotikus jelenet ízléses volt. Malin Akermanbe nem lehet nem beleszeretni Laurie szerepében. Gyönyörű nő. Ebből kifolyólag pedig magára a látványra sem igen lehet semmi panaszunk -főleg a nyitójelentben, mikor eltűnik a szobánál az utolsó számjegy, meg a speciális effektusoknál.

Ilyenkor van nagy gondban az ember. Nem is a hiányérzet miatt, nem is a pozitív oldal túlsúlya miatt, csupán azért, mert nem egészen ilyesmire számított. Vagyis valahol igen. Minimum ennyire hű feldolgozásért ülünk be a moziba. A történet kiállta az idők próbáját, és talán bebizonyította, hogy tényleg nem érdemes adaptálni a nagy vászonra. Másfelől így legalább széles körben is elterjed az Őrzők története, ami szintén pozitív dolog a popkultúrát figyelembe véve. Harmadsorban pedig ott van a tény is, hogy ez a film rendkívül mély gondolatokat fogalmaz meg, amelyeket nagyon szájbrarágósan tálal. Ezt is fel lehet róni a negatív tartományba, bár szerintem lényegében ugyanígy írták meg annak idején a könyvekben is.

Miután kijössz a moziból azt mondod: "..." Ide valami frappánsat akartam írni, de nem jut eszembe semmi. Az a helyzet, hogy elgondolkoztat a világ dolgairól ezekben a nehéz időkben. Mindezt úgy, hogy közben még szórakoztat. De a Watchment nem szórakozásra tervezték! Ezt tessék bevésni az eszünkbe. Komoly mondanivalóval bír, mély érzésekkel, és az emberek határait feszegeti. Emberi szuperhősökkel, akik maszk mögé bújnak, hogy elrejtőzzenek romló világunk elől. Bár mások szerint csak megakarják védeni azt. Engem újra és újra a Komédiás figurája tudott meglepni. Az ember valami vicces fazont vár, erre kap egy taplót, aki megfogalmazza züllő világunk helyzetét. És ez még nem is meglepetés a történet többi eleméhez képest.

A Watchmen pontosan azt nyújtja, amiben reménykedtünk. És valahol mégis sokkal kevesebbet. Ez a film elmond mindent, mégis hiányérzetünk van. Az utolsó jelenetet teljesen megváltoztatták, viszont ezt ellensúlyozzák a mély elemzésekkel. Igazából ez egy remek filmnek indul, de valahol letér arról az ösvényről. Nem úgy, mint Speier Dávid magyarszövege. Kiváncsi leszek majd a szinkronjára, amelyről természetesen fogunk írni. Időnként Dr. Strangelove elevenedik meg előttünk, időnként teljesen más. Éppen ezért Az Őrzőket nem lehet leredukálni egyszerű könnyed hangvételű filmre. Éppen ezért nem fog sokaknak bejönni. Nekem is még néhányszor meg kell majd néznem szinkronnal, hogy annyira tudjam értékelni, mint a nagy világ. Bár szerintem a képregényt is túl becsülik. 92%


Magyarhangok: Epres Attila, Rajkai Zoltán, Pikali Gerda, ????
További magyarhangok: Miller Zoltán, Stohl András, Harsányi Gábor, Izsóf Vilmos, Németh Borbála, Szab Sípos Barnabás, Reviczky Gábor, Újlaki Dénes
Msz: Bárány Ferenc fordítása alapján Speier Dávid és Dudik Annamária Éva írta
Sz.R.: Tabák Kata
A szinkront a.InterCom megbízásából a Mafilm Audio Kft. készítette.
Bemutató dátuma: 2009. március 5. (Forgalmazó: UIP-Duna Film)


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék