Főoldal

















TRANSFORMERS - A BUKOTTAK BOSSZÚJA


TRANSFORMERS - A BUKOTTAK BOSSZÚJA
(Transformers: Revange of Fallen, 143', 2009)

Az első film tetszett. Mit lehet ilyenkor tenni? Természetesen látatlanba beruházni a második részre és élvezni. Az élvezési faktorral nálam ugyan akadtak apróbb gondok, de… tulajdonképpen fél napnyi emésztés után arra jutottam, hogy Michael Bay filmjeiből én már kinőttem. Szerintem ez a nagy igazság, mert ennél értelmesebb választ nem találtam arra a kérdésre, hogy miért nem tetszett. Pedig a tévém is 72 cm-s, és a speckó effektek hihetetlen gyönyörűek voltak, de egyszerűen nem éreztem benne azt a varázst, amit az első részben igen.

Példának okáért ott van az emberré átalakuló Álca. Még ő sem vetekedhet Megan Fox szépségével, ellenben az ő funkciója iszonyatosan bejött mindaddig, míg le nem leplezte önmagát. Érdekes trükk volt, bár én nem estem tőle hasra. Mint ahogy az idegesítő Mikela – Sam szerelmi szála. Értitek két éve vannak már együtt, de még egyikük sem tudja kimondani azt, hogy szeretlek. És valami hihetetlen csoda folytán együtt, vállvetve harcolnak és élnek már két éve… számomra tisztára röhejes volt pont emiatt a szerelmi szál. A funkciója itt zéró volt. Megan Foxra ráadnak valami szexy toppot, és fuss. Mondjuk az első részben is kábé ennyi volt a funkciója, csak itt még a karaktere is kicsit „menőbb” és idegesítőbb lett.

Most már ideje lenne valami jót is mondani róla. Az Ikrek. A legnagyobb arcok az egész filmben. Mellettük eltörpül Mikela kis játékszere, és a többi kis apró álca, vagy óriási Repcsi vagy mi a neve. Az előző részben megismert figurák közül mindenki sokkal kisebb szerepet kapott, ami viszont nagy kár. Ellenben iszonyatosan sok, nagy vásznon és gondolom én BD-n ütős harci jelenetből állt a film, ami megintcsak a szórakozási faktort erősíti az emberben. Szerintem a közel két és fél órás moziból legalább egy órában csak harcolnak egymással a nagyobbnál nagyobb vezérek és robotok. A vége felé már kicsit kezdtem unni. Pozitív infó, hogy nincs kőbe vésve, hogy ki melyik oldalon áll, mert bármikor átállhat egyik a másikra.

A katonaságot szokás szerint nem ésszel vezették, amin igazából már se csodálkozni, se meglepődni nem tudok, mert a fickó annyira idegesítő volt, hogy legszívesebben én is a semmi közepén kidobtam volna a gépemből. Josh Duhamelék szála, illetve funkcióját én különösen továbbra sem értem, mint ahogy a katonáknak itt nincs is más szerepük, mint ellőni két-három másik mozi költségvetését a nagy semmibe.

Viszont, ha már emberi tényezőket nézem, akkor bejött Sam szobatársának figurája, aki egy tipikus kocka, nagy jövő előtt állva. Természetesen ez lesz az első igazi kalandja, amely élete legizgalmasabb emléke is lesz egyben, bár feltételezem, nem utoljára találkoztunk vele. Szórakoztató figura, de nem több. Mint ahogy az első részben megismert TORTURRO is, akivel egy hentes üzletben találkozunk először, és onnantól kezdve sorra szállítja a poénokat. Ami egy kicsit üdítő volt, tekintve, hogy az Ikrek effektíve sokat szerepeltek, de azért annyira nem, hogy végig szórakoztassák a nézőt. Ezen a két figurán kívül senki nem tudott szórakoztatni, ami viszont elég nagy baja a mozinak.

Kiemelést érdemel viszont az operatőri munka, vagyis a kamera mozgások. Így hirtelen én csak azt a lyukon ki-be nézős jelenetet emelném ki, mert az volt a film csúcsa, mégha az egészet digitálisan is oldották meg. Ami számomra hihetetlen volt az a Green Day dalok mennyisége. Komolyan tehát a 21th Century-tól kezdve a legjobb számukig, a 21 Gunsig minden volt. Ezek azért kicsit szimpatikusabbá tették a filmet, de lenyűgöznie még ezekkel sem sikerült.

Csörögi István egy remek szinkront hozott össze. Bár igazából ezúttal nem volt nehéz dolga, hiszen mindenki visszatért az előző részből. A LaBeouf-Markovics Tomi páros, a Fox-Zsigmond Tamara kettős, aztán Kálid Artúr, Hujber Ferenc (őt könyörgöm, hogy cseréljék le a háromra, mert még mindig idegesít és nem illik Duhamelhez) és a többiek. Új hangként bejött Simonyi Balázs, valamint a telitalálat ikrek, Józsa Imre és Kerekes József. Úgyhogy különösebb okunk nem lehet a panaszra, a magyarszöveget ráadásul Speier Dávid készítette, így az is rendben volt.

A legnehezebb pont jön, az ítélethozatal. Nem ájultam el tőle, ellenben itt-ott sikerült kicsit elbóbiskolnom a film alatt. Nem kötött le túlzottan, és a legkevésbé szórakoztatott, ami elég nagy hiba. Viszont a mérleg másik oldalán ott van, hogy látványfilm, popcorn mozi, szép effektek, Megan Fox és kábé itt ki is merül a tarsoly ezen fele. Biztos, hogy majd egy nem túl távoli napon még egyszer megnézem (értsd. a kövi évtized végéig), de egyenlőre nem jött be annyira, mint az első rész. 80%


„Egész felnőtt életemben földönkívülieket kerestem. Te meg a táskádban hordasz egyet, mint valami kis chivuavat.” (Kálid Artúr)


Magyarhangok: Markovics Tamás, Zsigmond Tamara, Kálid Artúr, Simonyi Balázs
További magyarhangok: Hujber Ferenc, Bede-Fazekas Szabolcs, Csuja Imre, Kovács Nóra, Szélyes Imre, Kerekes József, Józsa Imre, Kossuth Gábor, Juhász György, Ruttkai Laura, Mihályi Győző, Koroknay Géza, Láng Balázs, Faragó András, Előd Botond, Seszták Szabolcs, Antal Olga, Újlaki Dénes, Sörös Sándor, Forgács Péter, Zöld Csaba, Halász Aranka, Dézsy-Szabó Gábor, Várkonyi András, Borbiczky Ferenc,
Magyarszöveg: Speier Dávid
Szinkronrendező: Csörögi István
UIP-Duna - Mafilm Audio Kft.


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék