Főoldal

















300


300
(2007)


Mondjatok akármit, a 300 bizony ott van az idei legjobb 5 film között az tuti. Eddig igazából nem túl sokat gondolkodtam a sikerén, mert pont olyan filmet kaptam, amilyenre számítottam, tehát tök érthető a siker. Ja, hogy mik voltak az elvárásaim: látványorgia. Igazából ennyi, mivel nem ismerem a képregényt ezért nekem nem voltak ilyen hatalmas vágyaim, minthogy hű legyen a képregényhez vagy legalább a történelemhez. Csak egy jó akartam szórakozni és azt kaptam a pénzemért.

Sokan keverik, pontosabban feltételezik rosszul, hogy a 300 egy újabb történelmi jellegű film. Nos, azokat ki kell ábrándítanom -ha eddig még nem tették meg mások-, mivel a 300 egy roppant látványos képregényadaptáció -és mint ilyen, a legesélyesebb a Legjobb képregényadaptáció kategóriában a jövő évi Halhatatlanok gálán. Tehát ennek igazából maximum annyi köze lehet a valósághoz, hogy volt egy csata a filmben szereplő két résztvevő között. Ebben ki is merül a dolog. Képregényadaptáció -emlegettem az előbb. Annak viszont abszolút kiváló. Én nem is értem, hogy miért van az, hogy csak Frank Miller (Sin city) képregényeiből képesek ilyen bombajó filmeket csinálni. Nekem a Sin city a kedvenc filmem, kétszer láttam moziban és már tűkön ülve várom a következő két részt a jó öreg Rodriguez bácsitól. De ne térjünk el a tárgytól. A Sin city látványilag -és sztoriilag is- roppant emlékezetes movi, és ez a film sem akar elmaradni attól. Beülsz és tátva marad a szád. Sőt, én láttam ebben legalább egy 10-12 hónapon át nyúló képregény sztorit, amit epizódonként akár 40-50 oldalban le lehetett rajzolni.

Ez nem egy dögunalmas Trója -amit én kikapcsoltam az első óra után még két éve és még a mai napig sem folytattam-, vagy egy buzis Nagy Sándor -amibe már bele se mertem kezdeni, hiába Anjelina Jolie szépsége-, ez egy vérbeli 300. Nem is annyira hű a történelemhez és nincs is benne annyi szex meg káromkodás, mint az HBO Rómájában, de a harc látványos, és észre sem veszed, hogy telik az idő. Ott ülsz a székedet fogod és szurkolsz a piros köpönyeges tagoknak, hogy meg ne halljanak, mert még messze a vége. Nem unalmas -ezzel csak ezt akartam mondani. De teljesen természet szerűen ennek a filmnek is vannak dögunalmas részei, amiket feldob Lena Headey. Pontosabban az ő idomai, de az már mellékes. Apropó idomok. Hozzá fűzödik, ha jól számoltam a film egyetlen szex jelenete is, ami bizonyhogy nagyon ott volt, annak ellenére, hogy rövid volt -jó, tudom, ez nem pornó film.

Mielőtt még túl áradoznék a filmről, gyorsan leírom a sztoriját. Mire képes 300 katona? Bármire. Leonidasz, spártai király (Gerard Butler) háromszáz harcosával bebizonyítja, hogy nincs az a túlerő, ami biztos győzelmet jelent. Hiába özönli el a hatalmas perzsa sereg Görögországot, ő és emberei szembe mernek szállni velük. Kevesen vannak, de bátrak, mindenre elszántak és még többre képesek. Nem akarnak életbe maradni: ha annyi időre sikerül feltartaniuk a hódítókat, míg a görögök sereget gyűjtenek, máris győztesnek érezhetik magukat. Öngyilkosságra készülnek, de az ellenség emberi közül nagyon sokat magukkal visznek a túlvilágra.

Szóval ami engem illet, csodáltam Leonidasz királyt. Azaz erő és kitartás, tervezés minden ami benne volt, az káprázatos. Hasonló dolgok elmondhatók a feleségéről is, Gorgo királynőről, aki képes volt megdugatni magát a tanács legköcsögebb faszával, csakhogy megmenthesse a férjét. Persze a hapsi jól átbaszta a palánkon, és ennek meg is lett a jutalma. Aztán itt volt még a kis Quasimodo, aki csak harcolni akart valamelyik oldalon, és mivel Leonidasz elküldte a bús picsába, ő átált az ellenséghez és jól bekerítette őket. A rúsnya pofájával csoda, hogy nem nyírták egyből. Ha már rúsnya pofák, azok tényleg nagyon csúfak voltak és elsősorban azok a mágusok vagy mik a film elején, ahova Leonidasz ment el, na azok aztán csúfak voltak, még Bettynél is csúnyábbak. Aztán voltak itt Halhatatlanok vagy mik, na azok sem mondják magukról ez a film után, hogy azok. Elég könnyen kinyírták az összeset. Meg még sok ellenség. Viszont az egyik piros köpenyes halálát a néző is megsiratja, mivel szerintem szomorú volt.

A látványról még annyit, hogy a harcokban nekem nagyon bejött az, hogy néha hagyják a képeket normál tempóban rohanni, néha pedig belasítanak nekik. Ez rohadt szimpi volt, hiszen így még hősiesebbnek tűnik a katona, a néző pedig még jobban el tud szórakozni ezeken a néha már Mátrixhoz hasonlító effekteken. A díszleten nem nagyon volt mit építeni, ordított róla a számítógépes technika, és ebből kifolyólag nagyon gyönyőrűen volt fényképezve. Rengeteg csoda szép kép volt, és most nem kifejezetten csak a háborúra, vagy az erotikusabb töltető női ruhákra gondolok -bár elsősorban nyilván azokra.

Részemről ott hagytam volna abba a filmet, hogy nyílzápor zúdul a kamerára. A többi, vagyis az utolsó jelenet tök felesleges volt, azt max csak a stáblista -ami gyönyörű volt és vérfoltos- után raktam volna be, hiszen valamivel a stáblista miatt bent kéne már tartani a nézőket azon a rohadt utolsó négy-öt percen. Szerintem simán jobbá tette volna a dolgokat, mert bár nincs bajom a testblendés fináléval, de azért a nyilzápor mégicsak jobban adta magát.
Két óra tömör gyönyör. Látványorgia, ami a szemen kifér. Remek képregényadaptáció hősökkel, katonákkal, rengeteg hullával és Tarantinot is megszégyenítő vér mennyiséggel. 300.


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék