Főoldal

















Az utolsó dal

Hatalmas rajongója vagyok Nicholas Sparks regényeinek. Persze nem kell megijedni, egyiket sem olvastam, csupán a belőlük készült filmek vannak a "Kedvenc romantikus filmjeim" ranglistáján előkelő helyen. Valami olyasmit vártam ezúttal is, de persze nem áltattam magam, a szereposztásnál nálam elbukott a történet. És utána végig csalódás volt. Nyugalom, még mindig megvan benne az a Sparks-báj, de valahogy már nem ugyanaz, mint régen. Vagy csak a feldolgozás nem sikerült olyan jóra?


Az utolsó dal
(The Last Song, 105', 2010)

Az utolsó dal egy kicsiny amerikai tengerparti városban játszódik, és a középpontjában egy családjától elidegenedett apa áll, aki esélyt kap arra, hogy együtt töltse a nyarat lázadó tinédzser lányával, akit hosszú évek óta nem látott. Az újbóli kapcsolatfelvétel igen nehezen indul, ám szerencsére van egy közös érdeklődési pontjuk: a zene. És a zenén keresztül megismerhetjük a család történetét: barátságokat, titkokat és árulásokat, az első szerelmet és a második esélyt.

Annyira imádom és utálom Nic Spark műveit. Írt egy zseniális láv sztorit még jó néhány évvel ezelőtt, aztán minden művét azóta ugyanazokra az alapokra építi, csak a szereplői és talán a hátterük más egy kicsit. Ugyanúgy egy vízparti kisvároskában játszódik, az egyik szereplő el van veszve, a fiú megpillantja a lányt majd minden tőle telhetőt megtesz, hogy meghódítsa és nem tágít amíg célját el nem éri, és ott van még az az undok halál dolog, ami minden művében jelen van és óriási könnyzuhatagot vált ki a nézőből. Mégis amikor megnézed egy feldolgozását azt mondogatod, hogy ez a fickó valamihez nagyon ért. És ez a valami a szívbemarkoló szerelmes történet. És szerencsére valahogy mindig sikerül úgy tálalniuk, hogy a történet ne szenvedjen csorbát, még a béna színészi alakítások ellenére sem.

A film megtekintése után még jó ideig nem találtam a helyem a világban. Csak ültem és gondolkoztam ennek a történetnek mi a tanulsága. Hogy az idő múlandó, és a szerelem túl könnyen félre állhat az útból? Vagy hogy a makacsság és a lázadásnak véget vethet egy mindent elsöprő szerelem? Netalántán a család fontosságára, a hagyományok tiszteletére akarja felhívni a figyelmet úgy, hogy közben a legkülönbözőbb karakterek találják meg a közöns nevezőjüket? Aztán végül arra jutottam, hogy mit számít mindez, mikor eléri a célját. Az üzenet átjön, a történet pedig kiváltja magának a könnyeket. Igaz ezúttal nem úgy, mint annak idején mondjuk a Szerelmünk lapjai-nál. Számomra azért volt valahol sokkoló, mert az apa-fia páros volt a film legüdébb színfoltja, akik együtt sziporkáztak és sokáig még a lamour is sinen volt, aztán kiborult a bili és bekövetkezett a csúfos vég és valahogy az ember már nem a szerelemre figyel. És most nem azt mondom, hogy túl kiszámítható, mert egyértelmű mi lesz a vége, de valahogy a halál mégis nagyon meghatározó eleme Sparks történeteinek.

Gaál Erikának kellett kezdenie valamit a szinkronnal. Ami Kinneart illeti jó döntést hozott, hiszen Csankó Zoltán szerintem a pazar kategória határait súrolja az ilyen szerepekben (is). Viszont ugyanez már nem jött össze Kelly Prestonnál, akinek már nem először volt Orosz Anna a hangja - de szerintem Kisfalvy vagy Kökényessy lett volna a legjobb. Miley Cirus-szal úgy vagyok, hogy őt inkább énekesnőként jegyzem, mert színésznőként nem valami meggyőző ellenben mondjuk Csifó Dorina, aki a tavalyi Hannah Montana után ismét beszéltethette a "színésznőt". Hozzáhasonlóan éreztem jónak Czető Rolit is a film férfi főszerepében, de nálam a csúcs Penke Soma volt, aki végig "moderncsaládos" hangon beszélt. Röviden a szinkronja ezúttal is csak hozzátett a film nagyszerű élményéhez.

Kétségtelen, hogy nem ez a valaha volt legjobb feldolgozása az író regényeinek. Kétségtelen, hogy rosszabb is lehetett volna. És az is vitathatatlan, hogy a film többé-kevésbé életszerű, és hitelesen ragadja meg történetét. Ám ígyis megvoltak a film csúcspontjai, örömkönnyei és sírásai, szerelmei és kudarcai és láthattunk néhány sorsot, amihez Greg Kinnear ésKelly Preston asszisztáltak . Kicsit elfogult vagyok, mert imádom Sparks műveit, ez a film is végig lekötött és bizony a vége megérintett. Sok-sok szenvedés vezetett viszont oda, aminek sokszor sikerült elnyomnia a romantikát. A magam részéről elégedett vagyok és abban biztos vagyok, hogy egyszer (sokszor) még újra fogom nézni. Megható történet egy apáról és lázadó kamasz lányáról, no meg az első szerelemről, mely nem röppen el egyetlen nyár után. 80%


Magyarhangok
: Csifó Dorina és Czető Roland
További magyarhangok: Csankó Zoltán, Orosz Anna, Penke Soma, Molnár Ilona, Joó Gábor, Előd Botond, Hirtling Judit,
Msz: Sipos Láncz Brigitta
Sz.R.:  Gaál Erika
Intercom-Laborfilm


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék