Főoldal

















Rémálom az Elm utcában 2010

Van valami félelmetes a klasszikusokban. Persze csakis a szó legjobb értelmében. És van félelmetes abban is, ha remakelni támad kedve hálivúdnak egyet belőlük. Ám ez már korántsem olyan pozitív. Kevés az igazán jól sikerült remake, és bármennyire is furcsa a mai filmesek közül csak nagyon kevesen értenek az igazán jó horrorfilmek készítéséhez. Hogy ez miért meglepő? Mert szeretném hinni, hogy az aki ma ebben a műfajban mer alkotni az legalább egy kicsit azokon nőtt fel, mint mi. Ezzel szemben egyik pocsékabb, mint a másik. Ez meg valami felturbózott határeset egy kissé még érthetetlen, de kötelező folytatást sejtető végpillanattal. Kérem szépen ettől még az Elm utcában sem támadna senkinek rémálma.


Rémálom az Elm utcában
(A Nightmare on Elm Street, 92', 2010)

Freddy Krueger csíkos pulóvere, négykarmú kesztyűje, dermesztő mosolya a műfaj elsőszámú klasszikusává tette az Elm utcát. Freddy most a modern kor filmes technikájának köszönhetően még ijesztőbben tér vissza egy békés kertváros tinédzsereinek életébe. Amíg ébren maradnak, nem eshet bántódásuk, de aki elalszik, nem menekülhet.


Tavaly láttam az eredetit. Na az odabaszott rendesen. Ahhoz képest ez nem több, mint egyszerű tábortüzes mese fényes nappal. Érdekes volt a sztori megközelítése, ugyanakkor nekem cseppett sem tetszett. Nem azt mondom, hogy nem jó film, mert úgy magában semmi bajom nem volt vele - pláne nem ilyen álomszerű szereposztással-, csak azt, hogy semmi újszerű vagy félelmetes nem volt benne. Pedig Freddy Krueger alakjának ez a lényege, és mivelhogy ez az érzés kiváltatlan maradt következik, hogy maga a karakter is kissé súlytalanná vált. Na igaz, magam sem tudnám mit lehetne elmesélni Freddy-ről. Ő csak van és önmagában félelmetes.

A legnagyobb baj ezzel a verzióval, hogy ugyan nem volt túl rossz a története, de igazából a legkevésbé sem tudta lekötni az embert. Ráadásul nálam erre még Freddy "maszkja" is rátett néhány lapáttal ugyanis nagyon nem tetszett. Nem tudom miért, de egyszerűen nem, hiába kapott egy fenomenális színészt. Lehet az is benne van a pakliban, hogy kölyökként láttam anno az eredetit és az tényleg üt, és lehet hogyha ezt látnám 8-10 éves fejjel (maximum), akkor meg pont fordítva pontoznám. Így "öregen" nem tudott lekötni és mintha hiányzott volna belőle az eredetiség szikrája. Ott csúszott ki.

Majoros Eszter szinkronja nekem bejött. Epres Attila úgyis az egyik legnagyobb kedvenc hangom, Haley-nek meg kívánni sem lehetne nála jobbat. Bánfalvy Eszter a főszerepben jól elvolt, mint ahogy Polgár Péter is. Tetszett, hogy igyekeztek a fiatalabb és kevésbé ismert hangokat hozni az elcsépelt, milliószor használtak helyett. Ez mindenképpen nagy erőssége. Pálmai is különösképp tetszett. Hogy milyen volt Connie Britton-nak Román Judit? Nem olyan vészes.

Az a baj, hogy ez a film nem kimondottan rossz, de nem is túl félelmetes. Kiszámítható, időnként a gagyi és érdektelen határait feszegető sztori kapott teljesen korrekt -mínusz maszk- megvalósítást. Egyszer mindenképp meglehet nézni, és a sötétben a gyengébb idegzetűeket biztosan megtudja rémíteni. Pasiknak randikra ajánlom, valamint kisgyerekeknek, akik nem szeretik a régi horrorkat. De mondom, mindenki tegyen egy próbát vele. 70%

Magyarhangok
: Epres Attila, Polgár Péter
További magyarhangok: Bánfalvi Eszter (Rooney Mara), Pálmai Anna (Katie Cassidy), Hamvas Dani (Thomas Dekker), Szabó Máté, Román Judit (Connie Britton) és Barbinek Péter
Msz: Németh Attila és Tóth Tamás
Sz.R.: Majoros Eszter
ProVideo-Mafilm Audio Kft


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék