Főoldal

















Halloween II. (2009)


Halloween II.
(Halloween, 105', 2009)

Ritka, hogy egy film már az első jeleneténél megbukjon. Pedig itt ez történt. Már ott érezni lehet, hogy ebből semmi jó sem sülhet ki, pedig Rob Zombie ahogy kell folytatta is a Halloween filmjét - és bár ne tette volna. Függetlenül ettől szerintem jó, hogy manapság is mozgásban tartják a nagy "Halloween-franchise"-t, az már más kérdés, hogy mennyire metálisztikus az egész. Erről jut eszembe, hogy valaki már igazán steampunkosíthatná ezt a sztorit is. Legalábbis ezt a valamit sokkal jobbá tehette volna az a stílus. Így kaptunk egy közepesnél jóval gyengébb, kissé izzadságszagú folytatást, amire igazából semmi szükség sincs. Ilyenkor jó, hogy megannyi klasszikus történet van a Halloween-franchise-ban...

A Rob Zombie-féle Halloween második része ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Laurie kórházba kerül, miután feltehetően megölte azt az embert, aki sokak haláláért felelős Haddonfieldben. A vizit azonban igen rövidre sikerül, mivel a nagyon is élő Michael újra felbukkan, hogy megtalálja húgát, és brutálisan meggyilkol mindenkit a kórházban. Laurie túléli a borzalmas Halloween-mészárlást, Michael pedig eltűnik. A lányt a tragédia még sokáig kísérti, de igyekszik túltenni magát a sötét eseményeken, próbál felejteni. Ám a halottnak hitt, de nagyon is élő Michael Myers más terveket forgat fejében, ahogy közeledik a vérengzés évfordulója. Még egyszer, utoljára visszatér Haddonfieldbe olyan családegyesítő tervvel, amit Laurie soha nem fog elfelejteni.

Sok sebből vérzik ez a történet kezdve a fehér ruhás nőtől egészen addig, ami a történet legnagyobb előnye és amit a világért sem aknáznának ki. Ez pedig az, hogy a Halloween-filmek mindigis mentálisan ütöttek nagyot. És pontosan azokat a részeket nem fejtik ki, amik engem a leginkább érdekelnek. Ezalatt azt értem, hogy kíváncsi lennék az események milyen hatással bírnak a szereplők lelkivilágára, hogy miképp változtatnak rajtuk, satöbbi. Ebből csak egy bolhafasznyit kapunk, ami nekem túl kevés. A két film együttesen viszont kitesz egy nem mindennapi utat, ami egy "őrületesen nagy csattanóhoz" vezet. Persze ez az irány már közel sem olyan csodás, hisz kiírtottak mindent a történetből, ami miatt okom lenne visszatérni a folytatásra. Ez öreg hiba, de úgy nézett ki, hogy szükséges. Sajnos.

Bár azt mondom, hogy nincs igazi karakterábrázolás, meg lelkimélység, ahogy azt elvárhatnánk azért azt nem állíthatjuk, hogy ez teljesen így van. Jelek utalnak rá, hogy milyen változásokon mentek keresztül a szereplők. Például a csajból hogyan vált őrült - két filmet is rászenteltek-, meg aztán az öreg agyturkász miképp vált kibírhatatlan köcsöggé, akit mindenki utál. De mégis leginkább azt mondhatjuk, hogy láttunk pillanatokat az oda vezető útból, meg azok hatásából, de túl keveset. Legalábbis utóbbiból. De ez egy horror az isten szerelmére! Ezt úgy kell csinálni, ahogy Mike csinálta. Aki szembe jön lemészárolni, kutyák húsát zabálni, mert valami isten verte elbaszott ötlet hazavágta az egész szkriptet! Legalábbis ennél szebb szavakkal nem tudnám jellemezni a "fehér ruhás nőt és a belül lakó kisgyerek" állandó felbukkanását, amik miatt többször járt a kezem az x-felé, mint ahány cicikót látott egész életében Hugh Hefner. Hihetetlen, hogy ez az ötlet mennyire nem passzol ebbe a világba.

Gellén Attila könnyű helyzetben volt, hiszen öt hangot is visszahozott az első részből, a többi viszonylag fontosabb új mellékalaknak pedig ugyanúgy a kézenfekvő választásokat adta. Nincs ezzel semmi gond. Akik jók voltak az első részben itt is beváltak, a többiek meg igazából nem zavartak annyi vizet, hogy különösebben is érdekeljen a dolguk. De jól sikerült a szinkron mielőtt még bárki is megijedne, hogy nem.

Az első remake tetszett, mert igyekezett rétegessé vállni. Ez a film leginkább az őrületről szólt és megpróbált lelki dolgokat ábrázolni, amik egyfelől nem horrorba, másfelől pedig nem a Halloween-filmek világába valók. De még ha ez nem is így lenne akkoris kismillió gond lenne. Felesleges szálak, közepes megvalósítás és teljesen érdektelen események láncolata alkotja ezt a több, mint másfél órás borzadályt. Az ilyenekért fejeknek kellene hullaniuk, de most tényleg, nem?. 20%

Magyarhangok
:Vadász Bea, Szersén Gyula
További magyarhangok Nemes Takách Kata, Németh Kriszta, Juhász György, Sörös Miklós, Imre István
Csondor Kata, Morvai Bence, Bogdán Gergő
Msz: Fux Dániel
Sz.R.: Gellén Attila


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék