Az idilli kertvárosi miliőben, a fehér léckerítéses, rózsabokrokkal szegélyezett otthonok között áll egy fekete ház kiszáradt kerttel. A szomszédoknak sejtelmük sincs arról, hogy a ház alatt hatalmas, titkos búvóhely terül el. Fáradhatatlan, apró szolgáinak hadától körülvéve itt tervezi Gru a világtörténelem legnagyobb rablását. El fogja lopni a Holdat. (Igen, a Holdat!)
Gru örömét leli mindenben, ami gonosz. Arzenáljában van zsugorsugár, fagyasztósugár, valamint földi és légi harci járművek, és leigáz mindenkit, aki az útjába áll. Mígnem egy nap szembe találja magát három árva kislány elképesztő akaraterejével, akik olyasmit látnak benne, amit eddig senki más: a potenciális apukát.
A világ egyik legnagyobb gonosztevője most összeakad élete legnagyobb kihívásával: három kislánnyal, akiknek neve Margo, Edith és Agnes.

Szerintem nincs olyan ember a Földön, akit ne érdekelne milyen is egy igazi szupergonosz. Nos, most egy ilyenbe kukkanthatunk be, de sajnos még akkoris elmarad Lex Luthor ábrázolásától a Smallville-ben, ha úgy nézzük, hogy ez egy családi film. Vannak pillanatai a főszereplőnek, de mint ahogy ez minden filmnél lenni szokott a legkevésbé neki köszönhetően működik a történet. Ő csak az a szereplő, akivel megtörténnek dolgok és a szemünk láttára válik "szülővé". A film ezzel szemben rengeteget köszönhet a három cserfes kislánynak, akiket mind másért szeretünk - a közös nevező, hogy mindhárman cukkerbogyók. Agnes a tekintetével lopja be magát a szívünkbe, Edith a keménységével, Margo csupán azzal, hogy igyekszik reálisan hozzáállni mindenhez és a helyes úton tartani "testvérkéit". Viszont mindhárman jó humorforrás, ami főleg a korukból adódik. Vektor. Mit is mondhatnék Vektorról? Ő is leginkább az az alkat, akinek pillanatai voltak, de egészében bőven a gyerekek mögött kullog - vagy inkább a furcsa kutyaszerzet mögött? És ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a legjobb indokot fogom elmondani, hogy miért KELL látni ezt a filmet:  A minyonok. Esküszöm ezek a furcsa sárga haláli szerzetek minden egyes képen töltött másodpercükkel az elejétől fogva a vége főcím utolsó képkockájáig elszórakoztatják az embert. Olyan alakok ezek, mint a Toy Story-ban a három "ufó szerzet".

3D-s vetítésen láttam de igazából nem is értettem miért kell ezt a filmet a 3D-ben vetíteni. Teljesen feleslegesnek tűnt, hiszen ez 2D-ben talán még nagyobb élményt képes nyújtani és annyira mély térábrázolás sem volt benne, hogy ilyesmivel indokolhassam a dolgot. Szót se róla nem volt vészes, de azért nem egy Disney Digitális 3D-t kapunk a pénzünkért. Ellenben az animáció igényes volt, még akkoris ha minden figura ugyanabból az alapformákból épült is fel. Ami pedig a történetet illeti tele volt kellemes és őrült pillanatokkal, amikkel sikerült végig felráznia a helyenként leülő sztorit. De ha nem egy Toy Story-szintet várunk el tőle, akkor igazán kellemes csalódás is kisülhet belőle.

Speier Dávid szövegével sosincs nehéz dolguk a rendezőknek. Ezesetben meg a hangválasztásért jár a sok milliomodik pacsink Báthory Orsinak. Scherer Péterrel nagyon sikerült belenyúlnia a tutiba még úgyis, hogy én egy kicsit a Cleveland Show-s hangját éreztem a játékában. Ez van mikor egy filmhang sorozatba fog - és ez nem sértés! Először Senkiházy-nak furcsának éreztem Király Attilát - túl idős hozzá a figura ránézésre-, de mivel fel sem lehetett ismerni, hogy Attila beszélteti így több, mint pazar lett a végeredmény. Szabó Mátét egyre elcsépeltebbnek érzem, de az kétségtelen, hogy Vectort neki találták ki. És ezzel elérkeztünk a fordulóponthoz. Csifó Dorina jó, és Margoként abszolút pazar. Részemről Károlyi Lilinek is jár a piros pont, mert remekül hozta a vagány kiscsajt. De a legfontosabb a gyerekek közül az volt, hogy Agnes-szel hogyan birkózik meg a szerencsés leányzó. Nos, örömmel jelentem be, hogy Koller Virág parádézott a szerepben. Ezek alapján nem árt mégegyszer leszögezni, hogy Báthory Orsi még mindig a legjobb szinkronokat hozza össze.

Az elénk táruló GRUisztikus világra (ala. Addams Family-koppintás) egy szavunk sem lehet, mint ahogy a figurákra sem és végeredményben ez a film is csak annyira őrült, mint a legmerészebb terv, amit Gru valaha kiötlött. A főcímzenei motívum egyszerűen mesés, mint ahogy a film egész zenei világa megérne egy külön misét. A tanulság is tiszta, átjön minden mondanivaló, mégsem nevelő szándékú, csupán szórakoztatva mutatja be egy ember változását. Persze ahány ember, annyi különbözőlátásmód és értelmezés vár a nézőkre. Mégis a minyonok a legszórakoztatóbbak az egészben. Ha tetszett a Horton, akkor... nos ezt is jó eséllyel csípni fogod! A Universaltól szép próbálkozás. 70%