(Despicable Me, 95', 2010)
Az idilli kertvárosi miliőben, a fehér léckerítéses,
rózsabokrokkal szegélyezett otthonok között áll egy fekete ház kiszáradt
kerttel. A szomszédoknak sejtelmük sincs arról, hogy a ház alatt hatalmas,
titkos búvóhely terül el. Fáradhatatlan, apró szolgáinak hadától körülvéve itt
tervezi Gru a világtörténelem legnagyobb rablását. El fogja lopni a Holdat.
(Igen, a Holdat!)
Gru örömét leli mindenben, ami gonosz. Arzenáljában van
zsugorsugár, fagyasztósugár, valamint földi és légi harci járművek, és leigáz
mindenkit, aki az útjába áll. Mígnem egy nap szembe találja magát három árva
kislány elképesztő akaraterejével, akik olyasmit látnak benne, amit eddig senki
más: a potenciális apukát.
A világ egyik legnagyobb gonosztevője most összeakad élete
legnagyobb kihívásával: három kislánnyal, akiknek neve Margo, Edith és Agnes.
Szerintem nincs olyan ember a Földön, akit ne érdekelne milyen is egy igazi
szupergonosz. Nos, most egy ilyenbe kukkanthatunk be, de sajnos még akkoris
elmarad Lex Luthor ábrázolásától a Smallville-ben, ha úgy nézzük, hogy ez egy
családi film. Vannak pillanatai a főszereplőnek, de mint ahogy ez minden
filmnél lenni szokott a legkevésbé neki köszönhetően működik a történet. Ő csak
az a szereplő, akivel megtörténnek dolgok és a szemünk láttára válik
"szülővé". A film ezzel szemben rengeteget köszönhet a három cserfes
kislánynak, akiket mind másért szeretünk - a közös nevező, hogy mindhárman cukkerbogyók. Agnes a tekintetével lopja be magát a
szívünkbe, Edith a keménységével, Margo csupán azzal, hogy igyekszik reálisan
hozzáállni mindenhez és a helyes úton tartani "testvérkéit". Viszont
mindhárman jó humorforrás, ami főleg a korukból adódik. Vektor. Mit is
mondhatnék Vektorról? Ő is leginkább az az alkat, akinek pillanatai voltak, de
egészében bőven a gyerekek mögött kullog - vagy inkább a furcsa kutyaszerzet
mögött? És ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a legjobb indokot fogom
elmondani, hogy miért KELL látni ezt a filmet: A minyonok.
Esküszöm ezek a furcsa sárga haláli szerzetek minden egyes képen töltött
másodpercükkel az elejétől fogva a vége főcím utolsó képkockájáig
elszórakoztatják az embert. Olyan alakok ezek, mint a Toy Story-ban a három
"ufó szerzet".
3D-s vetítésen láttam de igazából nem is értettem miért kell ezt a filmet a
3D-ben vetíteni. Teljesen feleslegesnek tűnt, hiszen ez 2D-ben talán még
nagyobb élményt képes nyújtani és annyira mély térábrázolás sem volt benne,
hogy ilyesmivel indokolhassam a dolgot. Szót se róla nem volt vészes, de azért
nem egy Disney Digitális 3D-t kapunk a pénzünkért. Ellenben az animáció igényes
volt, még akkoris ha minden figura ugyanabból az alapformákból épült is fel. Ami
pedig a történetet illeti tele volt kellemes és őrült pillanatokkal, amikkel
sikerült végig felráznia a helyenként leülő sztorit. De ha nem egy Toy
Story-szintet várunk el tőle, akkor igazán kellemes csalódás is kisülhet
belőle.
Speier Dávid szövegével sosincs nehéz dolguk a rendezőknek. Ezesetben meg a
hangválasztásért jár a sok milliomodik pacsink Báthory Orsinak. Scherer
Péterrel nagyon sikerült belenyúlnia a tutiba még úgyis, hogy én egy kicsit a
Cleveland Show-s hangját éreztem a játékában. Ez van mikor egy filmhang
sorozatba fog - és ez nem sértés! Először Senkiházy-nak furcsának éreztem
Király Attilát - túl idős hozzá a figura ránézésre-, de mivel fel sem lehetett
ismerni, hogy Attila beszélteti így több, mint pazar lett a végeredmény. Szabó
Mátét egyre elcsépeltebbnek érzem, de az kétségtelen, hogy Vectort neki
találták ki. És ezzel elérkeztünk a fordulóponthoz. Csifó Dorina jó, és
Margoként abszolút pazar. Részemről Károlyi Lilinek is jár a piros pont, mert
remekül hozta a vagány kiscsajt. De a legfontosabb a gyerekek közül az volt,
hogy Agnes-szel hogyan birkózik meg a szerencsés leányzó. Nos, örömmel jelentem
be, hogy Koller Virág parádézott a szerepben. Ezek alapján nem árt mégegyszer
leszögezni, hogy Báthory Orsi még mindig a legjobb szinkronokat hozza össze.
Az elénk táruló GRUisztikus világra (ala. Addams Family-koppintás) egy szavunk sem lehet, mint ahogy a
figurákra sem és végeredményben ez a film is csak annyira őrült, mint a
legmerészebb terv, amit Gru valaha kiötlött.
A főcímzenei motívum
egyszerűen mesés, mint ahogy a film egész zenei világa megérne egy
külön misét.
A tanulság is tiszta, átjön minden mondanivaló, mégsem nevelő szándékú,
csupán
szórakoztatva mutatja be egy ember változását. Persze ahány ember,
annyi különbözőlátásmód és értelmezés vár a nézőkre. Mégis a minyonok a
legszórakoztatóbbak az egészben. Ha tetszett a Horton, akkor... nos ezt
is jó eséllyel csípni fogod! A Universaltól szép próbálkozás. 70%
Magyarhangok: Scherer Péter
További magyarhangok: Koller Virág, Csifó Dorina, Károyli Lili, Király Attila, Szabó Máté, Dörner György
Msz: Speier Dávid
Sz.R.: Báthory Orsi
UIP-Mafilm Audio Kft.