A sorozat vidám párosa: Zsurzs Kati-Dögei Éva

A sorozat egyik legvidámabb karaktere. Persze nehézségek őt is érik, de a benne lakozó kedves ember mindig győzedelmeskedik. Zsurzs Katinak nem ismeretlen a környezet, hiszen a Csengetett Mylord kultikus csapatának tagjaként évekig dolgozott hasonló körülmények között! Igaz, akkor, mint úri kisasszony.




Zsurzs Kati

Beryl Patmore szakács (Lesley Nicol)          


A színésznő állandóan puffog, nagyon édes. Nem nagyon beszél, ritka, hogy két-három mondatot egybe mond. Nagyon aranyos nő. Nem baj, hogy vicces is! A szinkronban nem kell annyit agyalni, egyszerűen utána kell menni. Bátor, beszólogatós, nagyszájú nő, aki azért félti az állását, szóval vannak szélsőségei.

A sorozatot imádom, szinte a betege vagyok. Hasonló munkakörben én is elbírnék főzőcskézni egy ilyen konyhában, de egy ilyen kastélyt nem vállalnék be. Ahogy ismerem magam, én lennék ott a cseléd.

Downton-ból eddig mindent láttam. Vasárnaponként ráérek, így nézem az epizódokat. Igazából én mindent nézek, amiben benne vagyok, valamiért fontos. Érdekel az egész, nem magam miatt. Egyszerűen rossz, hogy csak a saját részemet látom. Ezért szeretek például úgy szinkronizálni, hogy sokan vagyunk bent a stúdióban. Ezt a sorozatot is csak ajánlani tudom. Igényes, jó. Színészként is boldogan vennék részt benne.



Dögei Éva

Daisy Robinson, majd Daisy Mason konyhalány, később szakács asszisztens

(Sophie McShera)      


Mrs.Patmore állandó partnere. Vicces karakter, aki komoly jellemfejlődésen megy keresztül az évadok alatt. Magyarhangja Dögei Éva, hosszú évek óta sokak kedvence. Hangja egyszerre tud gyerekesen visító és felnőttesen komoly, vagy akár szexi is lenni.

Az én figurám egy rettenetesen egyszerű kis szolgálóleányka, aki próbál mindig megfelelni, de szegényt sokszor lecsapják. Talán picit szerelmes is. A színésznő is jól hozza ezt a kicsit butácska figurát. Valamilyen szempontból mindig adunk valamit a szerephez, de azért figyelni kell, hogy például ne legyen túl modoros. Sokszor egyszerűsíteni kell az egészet.

A feladat az, hogy az ember ne magát hozza. Én ugye rajzfilmeket szoktam csinálni, ahhoz képest ez egy teljesen más szinkron. Nyilván az ilyen, értelmesebb filmeket jobb csinálni, mint mondjuk egy animét.

Tetszett, hogy más stílus, én egyébként is szeretem ezt az angol hangulatú nyugodt, picit sötétebb filmeket. Hihető a történet is. Abból a szempontból picit csalódás volt, hogy mindenki agyonreklámozta, vártam a nagy robbanást, és az elmaradt. De aztán rájöttem, hogy annyi minden történt, hogy eleinte nem értettem az összefüggéseket. Ezért a második rész már sokkal jobban tetszett.