Antal Olga - Agócs Judit

A Helyszínelők két női főszereplője, egymás mellett ülve beszélget, amikor találkozunk. Első pillanatra feltűnik, hogy milyen jól megértik egymást. Agócs Judit ráadásul egy kicsit hasonlít is az amerikai kolléganőjére, így a beszélgetés még érdekesebbnek ígérkezik. Emellett azt sem tartom elhanyagolandónak, hogy egyszerre két igen csinos színésznővel ülhetek szemben.
Az első dolog, amit mind a ketten kiemelnek, hogy az érdekes cselekményszövés mellett, tanulni is lehet a sorozatból.

- Igaz nem mindent használnék fel otthon – mondja Antal Olga – de azért jó, hogy a tudomány egy szeletét, ilyen formában megimerhetjük.

- Nekem ez volt az első nagy szinkronszerepem – folytatja Agócs Judit – így nagyon hálás vagyok a jó munkáért.

- Mind a kettőnknek jó a karaktere - veszi vissza a szót kolléganője. Szerencsére nem nyavalygós nőcik, hanem kemény és vagány csajok, akik sok mindenen átmentek az életben, és ezért nehéz őket meglepni.

Így látja Judit is, akitől megtudom, hogy Robert Rodrigez Sin City-jében is egy olyan lánynak adta a hangját, akit nem sok férfi tudott felülmúlni. Az is kiderül, hogy ő volt Xena, a harcos hercegnő hangja is jónéhány részen keresztül.

- Kicsit hasonlítanak is ránk a Helyszínelős lányok, ami nem is baj, mert így könnyebb a figurákkal azonosulni – mondja.

- Jó ötletnek tartom a forgatókönyvírók részéről, hogy egyszerre két szálon futnak a cselekmények, mert így izgalmasabb az eredmény végigkövetése. Sajnos szomorú, hogy mennyi furcsa és őrült ember mászkál a világban. Gondolom ezek a bűncselekmények nem mind az írók agyszüleményei. A különböző hírmédiumokban is annyiféle szörnyűséget lehet látni, olvasni, hogy nem csoda ha egy ilyen sorozatban újra felbukkannak hasonló dolgok.

- A történet alakulásának nem mindig örültem – meséli Olga – mert néhány rész kifejezetten félelmetesre sikeredett. Például a legutolsó kettő, amelyet Quentin Tarantino rendezett, néhol olyan feszültté vált, hogy nem is mertem a képernyőre nézni. Egy-egy pilanatban a szemem elé emeltem a szöveget tartalmazó papírt, és oda sem nézve dolgoztam tovább.

- Van időtök a tévében nyomon követni a történéseket?

- Nem nagyon – mondják, mert mind a ketten sokat dolgoznak, így csak egyszer-egyszer tudnak belekukkantani, a történetbe. Ilyenkor ha lehet arra is figyelnek, hogy milyen volt a saját szinkronjuk, és hogy a későbbiekben kell-e valamin még javítani.

- Szerencsére számos munkától eltérően, itt jól megírt magyarszöveggel dolgozunk, amely nagyban megkönnyíti a munkánkat – folytatjuk Olgával a beszélgetést. Hasonlóan, mint mondjuk a Vészhelyzetben, ahol szintén egy vagány csajt szinkronizálok. Lewis doktornő, egy csomó problémán átment, mind a magánéletében, mind a szakmájában. Mégsem adta fel, és most is töretlenül dolgozik tovább. Ez a fajta hozzáállás – számomra - nagyon szimpatikus volt és lesz is a jövőben.

Mind a ketten örülnek a külföldi és a hazai sikernek is, mert úgy gondolják, hogy egy igényesen elkészített sorozat szereplőjének lenni, mégha csak hangként is, mindig jó dolog a színész számára