Koroknay Géza - Jim Brass

A hangja már szinte „beleívódott” a köztudatba. Volt jó ember, gonosz ember, vallással, bűnözéssel foglalkozó figurának a hangja. Kolléganőjével – Andresz Katival - váltva, az ő megszólalásai határozzák meg egy filmcsatorna, és néhány tudományos csatorna arculatát is. A szinkront készítő stúdióban, a Masterfilm Kft egyik műtermében találkozunk.
Éppen egy dokumentumfilm hangalámondását fejezte be, és innen egy sorozatba megy tovább dolgozni.

- Rengeteg helyen és formában lehet hallani a hangodat. Hogyan lehet ennyiféle feladatot kiváló minőségben megszólaltatni?

- Színészként, több évtizedes tapasztalatom van a szinkronizálásban, így ma már bátran elmondhatom, hogy a rám bízott szinkronokat sikerült egyenletes minőségben megcsinálnom. Persze munka és munka között is van különbség. Van amit jobban szeretek és van amit kevésbé, de persze ez nem befolyásolhat a minőség biztosításában.

- Milyen szerepet töltenek be a Helyszínelők a szakmai életedben?

- Kíváló sorozatról van szó, amelyet élvezetes szinkronizálni. Jó a magyarszöveg, a stáb is, így nem okoz nagy gondot jó minőségű szinkront gyártani. Ráadásul egy olyan formabontó történetről van szó, amelynek egészen ennek a sorozatnak a megjelenéséig nem voltak részesei a nézők.

- Az általad megszólaltatott figura, Jim Brass képviseli a törvényt a sorozatban.

- Igen, ő képviseli a rendet, az ő feladata a többiek által meghatározott gyanusított kihallgatása, a beismerésre kényszerítése. Bírom a fickót, mert egy igazi rezignált figura, aki egyszerre tud humoros és kökemény is lenni, attól függően, hogy az adott pillanat mit vár el tőle.

- Van-e lehetőséged a teljes film nyomonkövetésére?

- Sajnos nincs, mivel rengeteget dolgozom, így ritkán jutok tévéhez. Így főleg azokat a jeleneteket látom, amelyekben Jim szerepel. Viszont azokban is történik egy csomó dolog, és ha jól odafigyelek, néha még egy-két hasznos dolgot is felfedezhetek.

- Amennyiben színészként kapnál hasonló felkérsét, elfogadnád?

- Mndenféleképpen. Ez egy olyan karakter ami elüt a megszokottól, és ilyet nemcsak szinkronizálni, de játszani is nagy élvezet lehet. Szerencsére az elmúlt évtizedekben számtalan figura bőrébe „bebújhattam”. Évekig „álltam” támadások keresztüzében, amikor az első hazánkban vetített szappanoperában, az Isaura-ban, a főgonosz szerepét szólaltattam meg. Előfordult, hogy az utcán megismertek, és jelezték, hogy nem szép dolog, amit a szegény rabszolgalánnyal „tettem”. Szinkronizáltam Clint Eastwoodot, amely már a színész hírneve miatt is izgalmas feladat volt. Szívesen emlékszem Robert de Niro egyik filmjére, Az éjszakai rohanásra, ahol a Beethoven filmek sztárjának, Charles Grodinnak kölcsönöztem a hangom. Jó figurák, jó filmben, jót játszodtak, így szinkronizálni is jó volt őket.

- Mi a véleményed a Helyszínelők fan clubról?

- Örülök, hogy létrejött, és annak is, hogy a sorozaton túl, a magyarhangokra is odafigyelnek. Remélem a későbbiekben is nyomon követik nemcsak az új részeket, de a mi munkánkat is.