” Az audiovizuális alkotásokra sajátos felhasználási szabályok vonatkoznak, elsősorban azért, mert a filmek elkészítése nagyon komoly anyagi befektetést igényel az előállítóktól. Az anyagi kockázatot az előállítók akkor vállalják, ha a jogszabályok széles körben biztosítják számukra a megtérülés lehetőségét, amelyet a széleskörű felhasználási jogok garantálnak a szerzői jogi környezetben.
Az Szjt. a fenti logikát követve mind a szerzők13 (dramaturgok és szinkronrendezők), mind
pedig az előadóművészek14 esetén jogátruházási vélelmet tartalmaz. E szerint, ha a szerzővel, illetve előadóművésszel kötött felhasználási szerződés másként nem rendelkezik, úgy a szerző, illetve előadóművész az adott alkotással, illetve előadóművészi teljesítménnyel
összefüggő vagyoni jogait átruházza a film-előállítójára.
A jogátruházás valamennyi olyan engedélyezési jogra kiterjed, amely a szinkronizált film későbbi felhasználásához szükséges. A jogátruházás ezzel együtt sem nem kötelező jellegű, vagyis a felek akár úgy is rendelkezhetnek, hogy a szerző, illetve előadóművész egyáltalán nem, vagy csak korlátozott terjedelemben ruházza át jogait az előállítóra. A piaci gyakorlat az, hogy a megrendelők ragaszkodnak a teljes jogátruházáshoz, a szerzők és előadók pedig nincsenek is tudatában annak, hogy a jogátruházás nem kötelező.
A jogátruházás kizárólag a vagyoni jogokat érinti, a szerző, illetve előadóművész továbbra is
maga gyakorolhatja személyhez fűződő jogait. A személyhez fűződő jogok körébe a szerzők esetében a nyilvánosságra hozatal, a név feltüntetése és a mű integritásához fűződő jog, előadóművész esetén pedig a név feltüntetés és az előadás integritásához fűződő jog tartozik. Ennek azért van jelentősége, mert bizonyos esetben a film bevételei között komoly részesedést hasít ki magának a merchandise termékek árusítása, amelyek egy sor esetben a fordításból vett részletek, illetve a(z eredeti) színészek képmását is tartalmazzák, ekként
pedig személyhez fűződő jogot is érint.
Az Szjt. szabályai szerint a szerző (dramaturg, szinkronrendező) és az előadóművész csak felhasználási szerződésben adhat engedélyt a felhasználásra, illetve ilyen szerződés képes a jogok átruházást is kimondani. A felhasználási szerződést írásban kell rögzíteni, abban meg kell határozni legalább a szerződő feleket, a felhasznált művet (előadóművész esetén a teljesítményt, tehát legalább a szerepet), a felhasználási jogok terjedelmét és az engedély fejében fizetendő díj mértékét. Mivel a rögzítés maga is felhasználásnak minősül, ezért a felhasználási szerződést minden esetben a tényleges munka megkezdését megelőzően kell megkötni. A felhasználási szerződésben a személyes munkavégzés díjazását (tehát például előadóművészek esetén azt, hogy a színész a stúdióban konkrétan munkát végzett) és a felhasználási jogok ellenértékétegymástól elkülönítve szükséges megállapítani.”
