Hangsegítséggel szolgálók, beszélgetés Zsigmond Tamarával

– Kérem, pár mondatban meséljen magáról olvasóinknak! Mi az, amit szívesen megosztana velünk?!

– Ha megkérdezik, mivel foglalkozom, azt válaszolom, magyar hang vagyok, szinkronizálok. Bár több mint harminc éve vagyok a pályán, de nem mindig mondom ki hogy színész vagyok, mert nem végeztem Színművészeti Főiskolát, és a színészi pálya kis szeletét művelem csak. Gyerekként játszottam színházban, majd felnőttként tagja voltam évekig a Nevesincs Gyerekszínháznak, a Színész Kamarától kaptam színész minősítést, de a szó klasszikus értelmében mégsem vagyok színész. Annak például kifejezetten örülök, hogy arcról nem ismernek meg, de még a hangom sem tűnik fel sokszor senkinek, a nevem alapján szoktak rákérdezni, hogy esetleg én vagyok e az a Zsigmond Tamara, akit nap mint nap lehet a tévében hallani. Persze nagyon jólesik az érdeklődés és a dicséret, sőt az emberek szeretete. Ki is vagyok valójában? Egy három gyerekes anyuka, aki minden nap, valamikor egy napon belül többször is belebújik más emberek bőrébe és a hangjával próbálja visszaadni egy külföldi film érzelmeit, humorát, hangulatát. Nagyon sokat köszönhetek Földessy Margitnak, ő vitt el egyszer a Pannónia Filmstúdióba egy meghallgatásra, a szerepet megkaptam és itt ragadtam. Fantasztikus volt Tolnay Klári néni mellett állni a mikrofon mögött, és rengeteget tanultam a régi nagy öregektől. Minden film, vagy sorozat kihívás, és a maximumot kell nyújtani. Nem is gondolná senki, mekkora a felelősségünk a magyar nyelv ápolásában és helyességében. Persze ez csapat munka, mert a dramaturg által megírt szöveget mondjuk el, de a szinkronrendezőnek és a színésznek nagyon oda kell figyelni, hogy ne legyen magyartalan vagy értelmetlen a film.

– Rengeteg sorozatban is szinkronizál. Doktor House, Egy rém rendes család, Bűvölet, Tiltott szerelem, Titkok és szerelmek, hogy csak néhányat említsünk, sokunk nagy kedvencei. Nehéz elbúcsúzni a szereplőktől a sorozatok végén?

– Vannak filmek amik megérintik az embert, és mikor megcsinálom kivesz belőlem egy darabot. A sorozatok beépülnek a minden napjainkba, összekovácsolódik egy stáb, dolgozunk fél évig vagy akár több évados sorozat esetén évekig  és egyszer csak vége, nem kell menni jövő héttől. Akkor összeszorul az ember szíve, de el kell engedni és csapunk egy nagy záró bulit. Nagyon örülök, amikor egy színészt többször is szinkronizálhatok. Natalie Portmannel már kicsit össze is nőttem, de a Doktor Houseból ismert Jennifer Morrisont is magyaríthattam más sorozatában.

– A személyiségéhez illő szerepeket kap?

– Általában hozzám közelálló karaktereket kapok, bár már sokszor játszhattam gonoszt- ami nagy kihívás, viszont nagyon jó csinálni és kipróbálni nem csak a jó kislányokat. De az a feladatom, hogy amit rám osztanak megcsináljam, a hangomat minél színesebben, akár szélsőségesen használjam. Van olyan szinkronrendező aki a külső hasonlóság alapján dönti el, hogy kivel dolgozik.

– Vannak olyan pillanatok, amikor nehéz azonosulni egy-egy szereppel, a szereplő érzelmi világával?

– A nehézség inkább az, hogy pillanatok alatt kell azonosulni egy figurával, szituációba kell hozni magunkat. Míg a színházban vagy filmnél van egy próbafolyamat, addig a szinkronban egy próba után felvételt készítünk, vagy az is előfordul hogy rögtön felvételbe megyünk. A felgyorsult világ és a hihetetlen technika miatt egy film egy nap alatt elkészül. Akkor nehéz azonosulni egy szereppel, ha nem érzem megfelelőnek a hangomat hozzá ( például nincs telt hangom hogy egy kövérebb nőt szinkronizáljak).

– Hogyan került kapcsolatba a Vakok Szövetségével?

– Egy interjú kapcsán megismerkedtem Pillével- Pál Zsolttal ( aki szintén vak) és ő vitt el egyszer a  Hermina útra, de ennek már 10-15 éve.

– Az MVGYOSZ Hangoskönyvtárának állományában is hallhatjuk Önt, legnagyobb örömünkre.

Hosszú Álom, Egy gésa emlékiratai, Egymás szemében- közel álltak Önhöz ezek a könyvek?

– Én választhattam ki hogy mit szeretnék olvasni. Akkor ezek a könyvek voltak a kedvenceim, megérintettek, úgy gondoltam mondandóm van velük.

– Ön szerint milyen a jó felolvasó?

– Hú ez nagyon nehéz kérdés. A szinkronban azt kell visszaadnom amit a vásznon látok. Nem lehetek több vagy kevesebb, mert akkor lejövök a figuráról, nem lesz hiteles. A jó szinkron szerintem az amikor nem érzem rajta hogy a szereplőtől idegen hang szólal meg, hang és ember összesimul. A felolvasásnak visszafogottabbnak kell lennie, kicsit tárgyilagosnak, hogy hagyjam a hallgatót , hogy ő maga teremtse meg a képzeletében a hallottakat, nem szabad túljátszani. Tagoltabban is kell beszélni, nem szabad ledarálni a szöveget, hogy érthető és felfogható legyen. De az érzelmek itt is fontosak.

–  Hogyan boldogult a nehéz idegen nevek kiejtésével? Kell alapfokú nyelvtudás?

– Egy kis nyelvismeret mindenképpen kell, de a hangmérnökök is a segítségemre voltak. Aztán nem  biztos, hogy mindent helyesen mondtunk. Egyébként az orvosi kifejezések sokkal nehezebbek!

– Elképzelhető, hogy a jövőben hallhatunk Öntől hangoskönyveket?

– Nem mondom, hogy nem, de azért is hagytam abba, mert nem volt rá időm. Ide nem lehet csak úgy beesni, vagy hogy maradok egy órácskát és majd folytatom. A munka és a család mellett sajnos ez  most nem fér bele.

Névjegy

Születésnap: 1977. április 26.

Hobbi: szeretek hímezni- főleg keresztszemes hímzést, varrogatni , ez kapcsol ki a leginkább
de a legtöbb időmet a fiaimmal töltöm ( van egy 22 éves, egy 6 éves és friss 3 hónapos fiam).
Kedvenc zeném , énekesem nincs, nem vagyok egy rajongó típus, a komoly zenétől a Quimby zenekarig mindent szívesen meghallgatok.
Kedvenc étel: anyukám főztje- és az lehet bármi , bár én is nagyon jól főzök ( és szinte minden nap főzök a családomnak) de anya töltött káposztája felülmúlhatatlan.
Szeretnék többet  utazni, más kultúrákat megismerni, de néha jó csak úgy semmit tenni, vagy egy jó könyvvel elbújni.
Szeretek Budapesten élni, nem is vágyódom máshová, de Stockholm nagyon megfogott, mikor pár éve ott jártam és kedvenc városom még Amszterdam.
Nem vagyok sorozat néző ,de a Grand Hotel című spanyol sorozatot nem csak csináltam de meg is néztem a tv-ben ,szeretem az 1900-as éveket , a kosztümös filmeket.
Könyv: sajnos kevés időm van olvasni, amit legutóbb olvastam az Berg Judit : Rumini könyvei -a kisfiam nagy kedvence és ez az esti mese nálunk, amit pedig magam szórakoztatására olvastam legutóbb Anna Gavalda könyvei ( Szerettem őt, Kis kiruccanás).
Szeretek színházba járni májusban az Őrült nők ketrecét láttam az Átriumban

Beszélgetésünk végére megérlelődött bennem egy gondolat. Amikor leülök filmet nézni, mindig kíváncsian várom, kik lesznek a magyarhangok.

Zsigmond Tamara nevét meghallva már tudom, érdemes a képernyő előtt maradni!

Árvay Mária