1989-ben hat évesen állt először mikrofon elé. Azóta felnőtt, apuka lett, de a benne lakozó „lázadó ifjú” úgy tűnik még sokáig élni fog. A sorozat egyetlen igazi ellenzékije, a főúri környezetbe bekerült szocialista gondolkodó sofőrként sok gondot okoz a ház urának.
Tom Branson-Lady Sybil férje; volt sofőr (Allen Leech)
Ismét izgalmas karaktert kaptam, ennek örülök. Úgy érzem, hogy lakik benne lehetőség, barátkozom vele. Utánanéztem a neten, hogy felkészüljek az első felvételek előtt. Úgy érzem a története még alakulni fog. Ami megfogott ebben a sorozatban, az a zenéje volt. Nagyon jó, amikor otthon vagyok a gyerekkel, és beteszem a háttérben, tud rajta mosolyogni. De persze ő az AC/DC-t is szereti. A lényeg, hogy nagyon jól van megírva, ráadásul ma már ritka a kosztümös film
Az amerikai dömpinghez szokott szemünk ritka lát angol színészi iskolából kikerült művészeket. Megfordulnak itt-ott, de itt hatványozottan sok van. Nagyon szépek a kosztümök, jó a zene, ahogy látom a történelmi vonal is izgalmas, jól vannak keverve a szálak, lehet a karakterekért izgulni! Nem tudhatjuk, hogy kivel mi lesz velük.
Tévét egyáltalán nem nézünk. Inkább moziba megyünk. Volt, hogy úgy mentünk el a párommal, hogy nézzük meg ezt a Beautiful Creators-t, mert szétpofáztam azt a filmet. Ezt meg egész egyszerűen azért nem fogom a tévében nézni, mert soha nem érek rá. Maximum éjszaka tudok filmet nézni.
A környezet nagyon bejött, de egyáltalán nem élnék ott szívesen. Én teljes mértékben ódzkodom a háborúzástól, és hát ebben az időben Magyarországon is bőven háborús időszak volt. Amúgy nem szeretem ezt a fajta társadalmi szétszakadást. Az már más kérdés, hogy ma is nagyjából ezt láthatjuk, hiszen vannak a gazdagok, és vannak a cselédjeik. Én korban kicsit hátrébb helyezném magam.
