Főoldal

















Animáció

„Csacsi öreg medvém!” – hangzott el kismillió alkalommal, mikor kölyökkoromban betettem egyik kedvenc Disney-mesém a VHS lejátszóba. Igen, azok voltak ám a boldog szép idők. A klasszikus Micimackó mind a mai napig az egyik legnagyobb kedvenc mesém és hősei mind a mai napig életem részei. És hiába nyugtatott meg Zséda gyönyörű dala az új meséhez, egyszerűen nem éreztem ugyanazt, mint régen. Valami megváltozott és nem az, azóta felnőttünk.


Az Őrzők legendája.
(Legend of the Guardians: The Owls of Ga'Hoole, 96', 2010)

Tavaly ősszel úgy vártam, mint a messiást. Ebben láttam az új... nos, ha nem is az új Táncoló talpakat, de valami olyan nagyszabású franchise első darabját, amin igazán jól szórakozhatunk. De mikor elhasalt a pénztáraknál és sorra jötte ki a negatív nézői vélemények alaposan lekerült a radaromról. Most viszont húsvét közeledtével úgy döntöttem eleget pihent, ideje átesnem az első baglyos kalandomon az új Superman rendezőjétől. Bárki mástól maximum egy közepes animáció film lett volna, de Snydertől figyelemreméltóan pozitív.


(Toy Story, 90', 1995)

Ha a számítógép animációs alkotásoknál beszélhetünk klasszikusról, akkor mindenféleképpen az 1995-ös Pixar produkciót -melyet a Disney forgalmazott-, A játékháborút nevezhetjük annak, minden kétséget kizáróan. Roppant izgalmas közel 80 percen át élvezhetjük a seriffek ura Woody és a csillagharcos Buzz Lightyer kalandját.

Toy Story 2
(Toy Story 2, 88', 1999)

1999-et irunk, mikor megjelenik a A játékháború folytatása a Toy story 2. Visszatérnek benne Andy kedvenc játékai, hogy kiszabadítsák Woody-t a slamasztikából, amibe véletlenül keveredett. Ám ezúttal már nyoma sincs rivalizálásnak, csupán érzelmeknek és összetartásnak. Még játékosabb kaland, mely simán felér az előd színvonalához.

TOY STORY 3 - Minden idők legjobb animációs filmje. Egyszerűen megérte azt a 11 évet. A felépítettsége, és az érzelmek, amiket kivált a nézőből... felbecsülhetetlen értékűek.
DAY AND NIGHT - Ismeritek a Pixart, nem igaz? Az animációs műfaj egyik legötletesebb kisfilmje megy le a film előtt. Önmagában is félelmetesen szórakoztató élmény!

(Finding Nemo, 97', 2003)

Emlékszem, mikor a bemutató idején láttam. Lenyűgöző történetnek tartottam, és mind a mai napig állítom, hogy ott van az 5 legjobb Pixar-film között. Egyszerűen lenyűgöző mind az animáció, mind maga a sztori, ahogy másfél órányi folyamatos kalandot, törődést és szeretet nyújt. Lehetetlen ezt a filmet nem imádni. De komolyan. A legfurcsább az egészben az, hogy hiába van ott az All time top listámon is ez a mozi, azóta nem láttam. Pedig ritka fantasztikus a szinkronja, és mondom a története az egyik legjobb, ami animációsként meghódította a nagyvásznat. Persze mindig akad akik szerint a Némó nyomában-t túlértékelik, de szerintem ők nem értik meg a filmet. Vagy csak szimplán nincsenek oda az animációért.


(The Simpsons - The movie, 87', 2007)


Több, mint 18 éve vártuk már, hogy bekövetkezzen. És most végre itt van. A kisképernyőről a tévébe. És ezzel a mérettel nem csak a karakterek nagysága, hanem a poénok is óriásokra dagadtak. Amikor azt mondom, hogy animációs film, erre gondolok. Sokkoló volt és ennyi időt egy huzamba már nagyon régen röhögtem. Alázza kérem szépen a Harmadik Shrek-et és az összes többi animációs filmet, amit láttunk. Hogy miért? Mert ők négyen (plusz egy fél) vannak és nem kímélnek senkit és semmit -legfőképp a rekeszizmokat.


(Wall-E, 97', 2008)



Egy hónap. Ennyivel kellett majdnem kereken többet várnunk az évtized Oroszlánkirályára, mint az amerikaiaknak. A kritikák mesések voltak és a közönség is ódákat zengett a dialóg mentes robot történetéről, melynek marketing kampányából egyszerűen bűn lett volna kimaradni. A bájos szemeiből jobban áradtak az érzelmek, mint Csizmás Kandúr klasszikus jelenetében a Shrek második részében. A Wall-E-ról csakis szuperrelatívuszokban szabad beszélni, mert egyszerűen nem csak az év második legjobban várt filmje -minden nem csak animációs film szerelmes életében-, hanem torony magasan az idei év legjobb filmje közvetlenül A sötét lovag után.


(Up, 94', 2009)


Dráma. Méghozzá a legkeményebb és legmeghatóbb fajtából. Annyira szomorú, hogy időnként az embernek már-már sírni támadna kedve, viszont pontosan ettől olyan felemelő. A legszomorúbb történet, amit valaha animációban készítettek. Semmi túlzás sincs benne, hiszen ez a film érzelmileg viseli meg a nézőt, éppen ezért szeretném már most letisztázni, hogy ez NEM gyerekfilm. Ez egy megható történet, amit a felnőtteknek meséltek el csodaszép animációba csomagolva. Gyerekek is élvezhetik, csak ők közel sem fogják ennyire megérteni és átérezni, hogy miről is szól ez a film.


(Happy feet, 108', 2006)

Ezek a talpak mindenkit táncra perdítenek! Hogy miért? Mert táncolni jó, és a pingvinek még énekelve is szolgálják fel a jó hangulatot. Fantörpikusan tökéletes animációs film, megérte a Warnernek annyit várnia az első számítógép animációs filmjére!


(Bolt, 90', 2008)


2008-ban két kiemelkedő animációs mozival szembesülhettek a nézők. Az egyik Oscar-t nyert, a másik pedig frenetikus humorával hódította meg a nézőket. Utóbbi eme cikk tárgyát is képezi. 2008. 22-ik legsikeresebb filmje pedig jön, lát és győz. Csalódásra okunk nincs, egy abszolút imádnivaló másfél órás filmet kapunk, ahol a főszereplő sem kutya -csak eb-, de a mellékszereplők dominálhatnak.


(Shrek, 94', 2001)


(Shrek 2, 105', 2004)


(Shrek, the Third, 93', 2007)


SHREK a vége, fuss el véle!
(Shrek Forever After, 90', 2010)


Örülök, hogy vége. És még jobban, hogy ezt kimondhatom. a Shrek modern napjaink legjobb meséje lehetett volna, ha nem kap folytatásokat. Oké, a második rész még belefért, de már a harmadiktól kezdve a felesleges, pénzhajhász szagot árasztották magukból. Semmi egyediség, semmi kreativoskodás, mintha a mese és az élet különös keveréke kifogyott volna. Mintha a "Boldogan míg meg nem..." tényleg igaz volna. És most túl az utolsó fejezeten már kimondhatjuk: Shrek olyan szörnyen 1999-es. Vérciki. Mint ez a rész. Kár érte, sokáig hittem a zöld ogréban. De hát ez van.


(Shrek the Halls, 20', 2007)

Az idei karácsony nem mulhat el Shrek nélkül. És ami azt illeti, mi jobban jártunk, mint az Amerikaiak, mert náluk még novemberben volt látható az ABC csatornáján a karácsonyi eposz. Mi pedig pont szenteste élvezhettük a hagymaogre és Szamár el nem állós szófosását, természetesen Gesztesi Karcsival, Kerekes Józseffel, Für Anikóval no meg Selmeczi Roland macska hangjával.


(Megamind, 95', 2010)


Minden évnek megvan a maga trendje - csak úgy, mint a tévékben. Napjainkban mondjuk általánosságban ez a szuperhősös filmek. Ám idén mind a Universal, mind a DreamWorks nekiment ennek a trendnek. Előrukkoltak a világ legveszedelmesebb gonosztevőivel, akik úgy hálálták meg a beléjük fektetett bizalmat, hogy visszatermelték a költségvetésükre szánt összeget. Persze mind ahogy azt jó előre sejteni lehetett, két hasonló témájú film közül az egyiknek buknia kell. A Gru szépen teljesített a kasszáknál (75M-ból csinált 250M-t), míg a Megaagy sokkal drágább volt, ott csak éppenhogy sikerült egy hónap alatt visszahoznia a pénz. Persze az már más kérdés, hogy a Gru sokkal viccesebb volt, nekem mégis a Megaagy jött be. Sokkal jobb volt a történet, és ebből is látszik, hogy a DreamWorksnél kicsit jobban értenek az animációs filmekhez mint a nagy golyóbiséknál.



Lássuk be, ez nem egy Pixar film, de még csak nem is egy Disney. De mégis, ha azt nézzük, hogy Universal szinten milyen, akkor úgy tűnik a Gru okkal lett 2010 hatodik legsikeresebb filmje Amerikában, de abban már őszintén kételkedek, hogy ezt a főszereplőjének köszönheti. És ezalatt még véletlenül sem az eredeti hangokat értem, akik simán képesek lennének becsábítani egy élőszereplősfilmre, amiben övék a főszerep. A Gru egy nagyon jópofa, kissé talán bugyuta ökörködés is, rengeteg cuki bájjal, amit a mellékszereplői emelnek fel az egekig - hogy aztán onnan zuhanjon szabadon. Szellemes és bizony a humorfronton sem kell szégyenkeznie. Olyan sokat.


(Adam Sandler's Eight Crazy Nights, 73', 2002) 


Nem is tudom mikor láttam először, de jó néhány éve megvan már az biztos. Emlékszem, hogy elkönyveltem egy szeretnivaló kis filmnek, amit láttam talán kétszer még annak idején, de azóta nem. Most megnéztem és megint azt éreztem, hogy ez egy fantasztikus történet. Igen, van benne egy kis tündérpor, és igen klisé tengerben úszik, de mégis valahogy más, mint a legtöbb rajzfilm. Mai viszonylatban meg talán egy kicsivel a "kora előtt" járt. Ráadásul még a zenei betétei is bejöttek. Ez se mindennapi.



Zack Snyder animációs istensége október 7-től a magyar mozik műsorán. Tutira megnézős alkotás.

Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék