Főoldal

















Véresen az Igazi - 1. rész

Szeretjük az HBO-t. Egyrészt, mert ők nem TV. Másrészt pedig olyan jófejek, mint senki más a hazai palettán. Megengedték nekünk, hogy ellátogassunk abba a műhelybe, ahol a csodakoktélt keverik, azaz magyarosítják számunkra az egyik legnépszerűbb sorozatukat.

Arról, hogy mi történt abban a másfél napban, a következő pár hétben fogunk beszámolni, minden alkalommal, kedden, és délután 4 óra magasságában várhatjátok az újabb részleteket. Ígérjük, minden igényt kielégítünk, és nem cenzúrázzuk a véres részeket sem. Készen álltok hát, hogy belépjetek, a True Blood véresen izgalmas világának színfalai mögé?

Előre szólunk, kizárólag 16 éven felülieknek! VIGYÁZZ! SPOILER-VESZÉLYES ÖVEZET KÖVETKEZIK!




Hangolni és Élni hagyni  


Van valami gyönyörű a szinkron stúdiók világában. Amikor ezen falak között sétál az ember átjárja a nyugalom. Aztán ahogy egyre közelebb ér a „célterülete” felé, sikításokat hall. Némi fantáziával még akár azt is képzelheti, hogy vér folyik a stúdió bejárati ajtaja előtt. Ettől megrémül. De tegyük fel, hogy mindez csak feltételezés. A bentről kiszűrődő zajok pedig nem másnak az eredményei, mint az HBO saját gyártású sorozatának, a TRUE BLOOD – INNI ÉS ÉLNI HAGYNI második évadának szinkronmunkálatai. Mikor ezzel szembesülünk, megnyugszunk, és belépünk az ajtón.

Amikor ezt megtettem, a stúdióban már ott volt a szinkronrendező, aki a legtapasztaltabbak közül való. Orosz Ildikó örökölte meg Pócsik Ildikótól a szinkront, és mindenkit, akit az elődje válogatott ki megtartott. Ennek az örömhírnek a kijelentésekor magam előtt látom az összes hazai vámpír-rajongót, akik tömegesen nyugodnak meg. Az már kevésbé annyira pozitív élmény, hogy a sorozatot két nap alatt rögzítik, szinte mindenkit külön vettek fel, és emiatt kicsit lassabban haladtak a munkálatok. Ezt viszont úgy kell érteni, hogy nem nézett be minden szereplő, ellenben nagyon sok ismert és kevésbé ismert hang jött, hogy megszólaltassa figuráját az első nap is. Ráadásul így a színészeknek arra is volt idejük, hogy elpróbálják a jelenetüket. Valóban kevésbé annyira pozitív lenne?

Reggel 8-kor Czvetkó Sándor nyögdécselt a mikrofon előtt. A helyszín egy emberáldozatot bemutatni kívánó orgia-féleségen játszódott. Itt elég szorult helyzetben találjuk a Merlotte tulaját, akinek pár kockával később egy bika maszkkal a fején lévő nő elől kell menekülnie, és alakot váltania. Régi ismerősök között ez már csak így szokás. Czvetkó szólaltja meg a bártulajt, az alakváltó Sam-et. A figura érdekes, és Czvetkó játékán érezni lehetett, hogy élvezi az egészet. Bár nyilatkozni nem kívánt, abban ő is egyet értett, hogy rengeteg különbség van az első és a második évad között.

A stúdióba egyébként Mezei Kitty színésznővel érkeztünk meg, szinte egyszerre. Előtte még Markovics Tomival beszélgetett, akikhez Solecki Janka is csatlakozott, pont mikor szólították a stúdióba. Ő Sam Merlotte-tal került közelebbi kapcsolatba, majd vízben fürdött, és megakarta ismételni az előző estét. Ám történt valami a figurájával, amit nem szeretnénk most még elárulni, de a nap további részének fontos elemét szállította. Főleg ily korai órán elénk tárni a véres előzményeket. Pár perc alatt letudta a flörtölésre csábító, szexi mondatait, majd ment is tovább.

Miután ő végzett jött Pálfi Katalin, aki –nem túl meglepő mód- Jasonnel keveredett közelebbi kapcsolatba. A karaktere férjnél van, ráadásul nem is akárki az ura. Ám erről majd csak a nap vége felé rántjuk le a leplet. A karakter miután túl volt a „nagy jelenetén” átment hisztisbe, és olyanokat mondott, amin a stáb sokat nevetett, de még többet szentségelt a magyar szöveg miatt. Ugyanis az vagy túl hosszú volt, vagy túl rövid, ami nem annyira kellemes. Néha átkellett költeni a magyar verziót, ugyanis az nem hangzott túl „megfelelően” az adott szituációban. A későbbiekben még arról is beszélgettünk, hogy a káromkodás mennyire megengedett egy ilyen sorozat esetében, ahol a vizuális tartalom több esetben is sokkolóan mellbevágó. Arra jutottunk, hogy egy kis káromkodás csak színesítheti a történetet, és szerencsére megengedtek Jasonnek egy csúnya szót. Pont, mint az eredetiben.

Őt váltotta a mikrofon előtt Katona Zoltán, akit mi a Dexter-ből ismerhetünk leginkább, mint Masuka. Ő itt visszatérő figura, mégpedig a seriff magyarhangja, akinek hamar felvették két résznyi nyúlfarknyi szerepét. Kiegészítve ezzel a már korábban felvett Sammel való beszélgetést, mikor letartoztatták a bárjában – természetesen ártatlanul. Noha innen még hiányzik két emberke és a mondatai. De ami késik…

Kerekes József művészúr a szomszéd szobában épp a Csillagkapu: Atlantisz záró évadához adta orgánumát, majd egy pihenő alatt benézett Orosz Ildikó szinkronrendezőhöz. Mikor felismerte az éppen hangolás alatt lévő darabot, azonnal kilobbizta magának, hogy az ő holnapi jeleneteit ma vegyék fel. Majd még kicsit visszament játszani Dr. McKay-t, de mikor ott végzett, bejött és hozta a leváltott seriff figuráját, aki az italok rabjává vált, és megrökönyödve ugyan, de szintén felbukkant az orgián. Igaz, ő nem az élvezethajhászat miatt.

Az első évad utolsó részében Szabó Zselyke helyére érkezett Kokas Piroska, ám a szinkron utódlásnak köszönhetően előbbi visszatérhetett a folytatásra. Ilyet ritkán látni, de azt kell mondanom, ezúttal szerencsénkre. Rögtön meg is kérdeztük a színésznőt, hogy ő milyennek látja a figuráját. „Én vagyok Tara. Ez egy nagyon bátor lány, kicsit rossz sorssal a háta mögött, úgyhogy talán ezért kicsit könnyű belevinni a rosszba.” – nyilatkozta a színésznő, majd folytatta - „Túl sokat nem változott, a hozzáállása megmaradt, csak most nem az anyjával szemben, hanem kifelé másokkal.”

Aztán betopogott a stúdióba a barátnőjével az oldalán Haumann Máté, akit én leginkább az Isteni sugallat-ból ismerek. Ő formálja meg Tara afro amerikai, kissé furcsa barátját, akinek van egy titokfélesége, bár inkább „black out”-nak, azaz ájulásnak nevezik a „jelenséget”. Párban is felvettek néhány jelenetet együtt, amiben Tara kicsit veszekedett, kicsit pedig mind a ketten bevoltak állva néhány jointtól. A reggel legkellemesebb meglepetésére sem kellett sokat várni.

A reggel álmosan indított… volna, ha nem jött volna meg Bertalan Ágnes (Dr. Temperance Brennan - doktor Csont), akinek „gonosz” karaktere nem kívánt volna szívpörköltet főzni. Ami a reggel oly korai -9 órai- magasságában elég kellemesen megalapozta a napi hangulatot. Az iménti három emberkének volt néhány közös jelenetük, azokat rögzítették. Jó sokat sikerült nevetniük a magyarosítóknak, ám ne felejtsük el, hogy kiről is van szó. Bertalan Ági alakítása a nap egyik fénypontja volt. Méghozzá azért, mert ennyire lágyan, kedvesen, és érdekesen alakítani azt a figurát nem semmi. Pedig az ő esetében még a színésznőjének az alakítása sem átlagos. Nagy szerencsénk, hogy van egy ekkora kaliberű színésznőnk, aki csak csipetnyi egyediséggel ad többet a figuráihoz, és emeli egekbe azok sátáni tervét. Ő a szerethető gonosz. Az azért látszik, hogy mennyire terelem el a szót a szívpörkölt közbeni dúdolásáról, ami elsőre is frenetikusan sikeredett.

„William Compton.” – az egyik színész megesküdött rá, hogy így kell mondani, és már részek óta Comptonnak mondják az első évadban még William Camptonként futó vámpírt. Mikor a rendezőnő rájött, hogy ez így mégsem annyira helyes, megegyezett abban a színészekkel, hogy ne használják túl sűrűn a Compton nevet. Erről diskurált Kisfalvi Krisztina és Lux Ádám is. Ez pedig egy amolyan éles váltás az első évadhoz képest. Talán a legnagyobb. Mármint a magyarváltozatban. Kisfalvi figurája tette „jégre” William Comptont, aki azóta vámpírként tengeti életét. Itt volt egy fordítási baki, mely szerint nem kórustagot hozott ajándékba Kriszta karaktere, hanem egy táncoskarból kiragadott leányzót. Ezekben a második évad közepén lévő epizódokban kapunk néhány flashbacket is, melyek a ’30-as évekbe repítenek vissza minket. Majd eljött a nap egyik fénypontja. Mikor Bill egy nagy képernyős plazma tévével lecsapja az őt vámpírrá tevő nőt, miután az nem engedte ki. Ennél a jelenetnél mindenki szeme könnybe lábadt.

Ez a vámpírlét tőlem nagyon messze áll, de hát William egy érdekes figura. Az, hogy halálosan szereti Sookie-t, és ezért ő minden áldozatra képes, még a vámpír szabályokat is felrúgja, ez nagyon szimpatikus. Minden tiszteletet megérdemel a kitartása.” – mondta Lux Ádám a karakteréről. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy ő miben látja a sorozat hihetetlen sikerét. - „Rómeó és Júlia gyakorlatilag, két család, akik utálják egymást, na most itt gyakorlatilag két vámpírfaj vetekszik. Szóval általánosságban rálehet húzni ugyanezt a szisztémát bármire. Gondolom ebben is rejlik a sikere.”


Kisfalvi Krisztinát is megkérdeztük a True Blood-beli szerepéről. „Ez egy izgalmas dolog. Én is azok közé tartozok, akik szeretik a vámpíros történeteket. Az elején ugyancsak kicsit voltam benne, amikor vámpírrá tettem a főszereplőt, tehát nélkülem nem jöhetett volna létre a sorozat.” – nevetett a népszerű művésznő. - „Nagyon tetszik a színésznő, hogy nem egy tipikus szépség, de mégis egy borzasztóan nőies valaki. A vámpíros történetek pedig mindig tele vannak erotikával, és szenvedéllyel, és ezt ő így elég jól tudta hozni. Most sajnos elküldték, de azért nyitva hagyták a végén, hogy hátha… Sose lehet tudni.

Majd Krisztinának rohannia kellett, mi pedig tovább faggattuk Ádámot arról, hogy őt, mint magánembert mennyire tudna érdekelni egy efféle sorozat. „Előítéleteim vannak azzal, hogy vámpíros. De ezt az előítéletem meg kellett változtatnom, mert hogy az első évad tényleg inkább a magánéletről és a krimi vonaláról szólt. Azt meg szeretem.” – ebből adódik a következő kérdés, hogy vajon egyszerű kapcsolgató mezei nézőként meg tudná-e őt fogni a széria. - „Ha leülnék, biztos ott maradnék.”

Miután ők végeztek, volt egy fél pillanatnyi lélegzetvételnyi szünet. Majd belibbent egy olyan színész, akinek a hangját ezrek szeretik. Dolmány Attilának hívják a művészt. Berohant a mikrofon elé, nyögött egyet kettőt, bevetette az ádáz gonosz nevetését, a fekete szemű, első évadban is jelen lévő figurájának bőrében. Aztán rohant is tovább. Ha egy percet bent volt a stúdióban már sokat mondtam. Ezt hívják úgy, hogy pótot vett.

A nap első felének zárásaként érkezett Tóth G. Zoltán is, hogy felmondja a főcímet. Szintén egy nagyon kellemes meglepetés volt. Ő már 15 éve csinálja, és még mindig nem unja. Élvezettel mondja be a True Blood címet. Mikor ő végzett, jöhetett a háromnegyed órás ebédszünet.



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék