Főoldal

















Komédia Stúdió - A legviccesebb brittek a színfalak mögött

Egy dolog biztos: Nem mindennap jutunk el díjátadóra. Pláne nem élőben, ahol a helyszínről izgulhatjuk végig az egész eseményt. Kár, hogy több volt az ismeretlen ebben az egyenletben, mint az ismerős. Ez a millióból az egy alkalom jött nekem össze 2011. december 17-én péntek este (mit este, éjszaka!). azt előre sejtettem, hogy nem semmi éjszakának nézünk elébe, de ami utána következett, az minden elvárásom felülmúlta. Exkluzív beszámoló következik a színfalak mögül!




Tőlem alig néhány utcányira, egy sarokkal a Wembley Stadion felett, és eggyel a Wembley Park Station alatt található a legendás Fountain Studios. 1985-ben nyitotta meg kapuit és 1993-ban költözött ma ismert helyére Wembley-ben. 1999-ben megnyerte a legjobban felszerelt stúdió címét a Broadcast Awardson, ami szerintem mind a mai napig igaz lehet rájuk, hiszen a plafonon található több, mint 180 lámpa, 5.1-es tökéletes hangzás és több száz négyzetméternyi hely mellett a legmodernebb, HD technológiájú kamerákkal és eszközökkel van felszerelve a drága. Olyan legendás műsorok készültek itt az elmúlt években, mint a 'Who Wants To Be A Millionaire', 'Pop Idol', 'The Kumar's at Number 42', 'Test The Nation', a 'Britain's Got Talent' 'The Cube és a legfrissebb finalistaként az "X-faktor". Igen, innen az a sok tinicsaj, akikről már megannyi legendás sztorit tweeteltem az elmúlt hónapokban.

Fél 6 után érkeztem meg az eseményre, ahol a dolgozó emberek sorát erősítettem - hála az égnek. De ezektől a "semmit se csináltunk, csak álltunk és vigyorogtunk"-sztoriktól most mindenkit megkímélek, hiszen karácsony van és nem akarom az időtök rabolni. Na szóval miután elmondták a feladatunk, beléphettünk a stúdióba. Én szokás szerint előre szaladtam, és egy hihetetlen életenergiával feltöltött kiskamasz - pedig ekkor már túl voltam 7 óra melón, és az egy óra "pihenésem" a két esemény között az odaút volt - elsőként vágtattam be a stúdióba. Ott már mindent előkészített az előttünk kezdett műszak. Az asztalok szépen feldíszítve, a közönség helye a stúdióban szintén kialakítva, az óriási színpad pedig egyszerűen ledöbbentett.

Igazából az egész hely maga volt a "Csokigyár", hogy maradjak ennél a klasszikus, és mindenki által szeretett hasonlatnál. Hirtelen azt se tudtam hova nézzek, úgyhogy csak tátott szájjal bejártam a helyet. Szememmel szeretkeztem a kamerákkal - meglepő mód itt két női operatőrt is láttam, ami kábé több, mint az otthon megtalálhatóak összesen az országban-, majd alaposan végig mértem a gyönyörűségeket. Ezután végig néztem a plafont is, ahol mindenhol lámpák álltak. Ha hinni lehet a rájuk írt számoknak, akkor legalább 180 volt belőlük, amivel bevilágították a teret. Meg még néhány reflektor oldalt is, amiket már azért emberek mozgattak. Legalább egy tucat kamera volt a helyszínen, amelyekből 2-3 a közönség soraiban mászkált (értsd. vendégek), egynek volt daruja is - és milyen gyönyörűen mozgott!-, a többi pedig csak állt. A háttérben, a közönség előtt volt egy óriási képernyő. Az volt a súgó. Igen, a műsorvezetőnek a terem egyik végéből a másikba kell ellátnia ilyenkor, ahol óriási betűkkel van felírva a szöveg. Épp próbáltak, mikor beléptünk.

A próba folyamata is vicces. Felolvassa a műsorvezető a szövegét, majd behívja az adott konferenciét. És tetszik tudni a próbán a sztár sosem jelenik meg, csupán random emberek érkeznek ilyenkor a színpadra, megilletődötten és blablablaznak egy sort, majd távoznak. A maga nemében azért ez a folyamat is eszméletlenül vicces tud lenni. Ezután alig akartam kimenni az érkezők számára italokat felszolgálni. Jut eszembe, amikor megérkeztünk a stúdióba, Helen Mirren és Kylie Minogue öltözője előtt mentem el. A kopasz fickó, Jay, akivel együtt nyomtuk az ajtóban piát osztást párszor majdnem kinyírt, mert azt akarta, hogy Kylie Minogue őt lássa meg először. Persze, hogy nem jött be az ajtón, mikor még volt piánk... Ellenben nagy meglepetésemre Jeff Goldblum megérkezett. És ivott. Hozta a tipikus unott fazonját, amiért olyan nagy színésznek tartjuk őt. Hihetetlen volt, ahogy elment előttem én meg "Wáú! Jeff Goldblum!"

Mielőtt rátérnék egy bekezdéses "Ilyen volt a show" című jegyzetemre, gyorsan pár szót szólnék még a színpadról is. Megpróbálok többet mondani róla, mint hogy hatalmas volt. Egy óriási bohóc szájból jöttek ki az emberek, a színpad szélén neonnal kivilágítva a "Comedy Awards" felirat, de sajnos a középen lévő kivetítőn csak az est logóját láthattuk. Ez nekem nagy szívfájdalmam volt, de addig jó, amíg ez a legnagyobb baj, nem igaz?

Azért volt bennem bőven félelem, hogy mennyit fogok megérteni az angol emberek beszédéből, poénjaiból. Végül nagyon meglepődtem, mert néhányszor nagyokat nevettem -bár arról fogalmam sincs, hogy nekem szabadott-e, vagy... végülis "enjoy the show"-t mondtak előtte-, ami jó jel volt, hiszen azt jelentette, hogy még az én amerikai beállítottságú humorom is talált kedvére való poént az est folyamán, ami több volt egyszerű fizikális humornál. Óriási élmény volt tőlem alig pár méternyire, végre színpadon látni az eddig felsorolt nagy neveket. Fantasztikus egyéniségükkel beragyogták a teret, és bármennyire is viccesnek tartják az angolok Mirandát, a dodzsemes bénázásuk csak feleannyira volt vicces, mint amilyennek szánták. Érdekesség egyébként, hogy nekem úgy jött le, nem sikerült befejezni időben az adást és az utolsó pár díjat már élő adáson kívül osztották ki, persze még ugyanígy betartva a kötelező köröket.

És akkor gyorsan zárjuk is rövidre eme értelmesnek indított, végül totális kimerültség áldozatává vált cikket azzal, hogy Stephen Mangan az est végén már nem kért több sütit, de ellenben nagyon kedvesen elmondta, hogy a mögötte található fickó megveszik értük. Fantasztikus volt néhány röpke szót váltani vele. Majd Tamsin Greig-et is megkértem, hogy hadd készíthessek már róla és Stephenről egy közös képet - igen, ez lett végül a kommunikációs zűrökből és a nagy hangzavarokból. Egyszerűen eszméletlenek voltak mindketten! Halál jó fejek, és effektíve az első sztárok, akikkel itt találkoztam.

Nem tudom akad-e köztetek olyan, akinek feltűnt-e valami közös pont. Most így belegondolva és a leplet lerántva az estéről három közös pontot vélhettek felfedezni ebben a cikkben. Vajon megtaláltátok őket, vagy ideje lerántanom a leplet? Azt hiszem időszerű, hiszen tényleg karácsony van. Azt el is felejtettem mondani, hogy ebben a stúdióban forgott a legendás negyedik évados finálé is, amelyben "Ross azt mondta, Rachel". Igen, a Jóbarátok dupla részes szezonfináléja, amikor a banda Londonba jött Ross és Emily esküvőjére és... Nos, remélem nem olvas minket senki olyan, aki ne ismerné ezeket a fantörpikus epizódokat.

Az este végén hajnal 1 felé szépen lassan, fokozatosan kezdték kidobálni a híres sztárokat. Enyje-benyje, na de ilyet! Mi pedig villámtempóban elpakoltunk mindent, hiszen hajnal 2-kor már a mi műszakunk is lejárt, és nem fizettek többet. De akárhogy is ezzel a fantörpikus, "cinderella"-sztorival szeretnék mindenkinek boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni. Találkozzunk jövőre is, itt a Joey News Ajánló-ban, és ne feledjétek, hamarosan bemutatok nektek néhány nagy sikerű angol sorozatot is!



Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék