Ám Kate Manfredi-ként egy teljesen más karakter megformálásán dolgozik.
– Mivel Kate a negyedik sorozat vége felé bukkan csak fel, így egyelőre nem volt sok időm, hogy megszokjuk egymást – meséli.
– Az ausztrál színésznő által megformált figura nagyon határozott, céltudatos lány. Mennyire hasonlít rád?
– Én is szeretek a magam ura lenni. Van egy 12 éves fiam, akit mindennél jobban szeretek, és életem nagyrészét az ő nevelése tölti ki.
– Gondolom, akkor szimpatikus az a hozzáállás, ahogy Kate kezeli az életében felmerülő problémákat?
– Igen, bár színészként én nem kategorizálom be a feladataimat ilyen pontosan, mint ahogy ő teszi.
– Az utolsó epizódok egyikében Kate komoly elhatározásra jut, amikor hajlandó sztriptízt bemutatni, csakhogy elnyerje imádottja kegyeit.
– Emlékszem, az egy nagyon jó hangulatú jelenet volt. Én is hajlandó lennék sok mindenre a nagy ő kegyeinek elnyerésért, bár talán ennyire messzire azért nem mennék el. Egyébként nekem is tetszik a környezet, amelyben a sorozat játszódik. Sajnos szőrallergiám miatt – amit a fiam is örökölt – nem tarthatunk állatokat. Bár így is van két teknősbékánk, akik életét rendszeresen nyomon szoktuk követni.
– Van-e olyan munkád, amire szívesen emlékszel vissza?
– Igen a már említett Kelly Bundy figurája nagy élmény volt, de nemrég készültünk el a Star Wars sorozat legújabb epizódjának szinkronjával, amelyben én a királynő hangját adom. Mivel nagy rajongója vagyok az eposznak ezért megtiszteltetés volt három részben is munkát vállalni.
– Lehet-e tudni valamit a történetről?
– Persze, én már tudom, hogy záródik a saga, de nem árulhatom el, így legyen ez mindenkinek meglepetés.
Emellett persze nagyon szerettem a Dawson és a haverok szinkronizálását is. Hosszú és jó hangulatú munka volt, aminek a végén mindenki sajnálta, hogy nem lesz többet ebben a sorozatban feladatunk.
– Láthatunk a Nevesincs színház tagjaként az ország különböző pontjain fellépni.
– Igen, de mostanra befejeztem ezt a fajta színjátszást. Jó volt szinte lelkesedésből terjeszteni a kultúrát, de egy idő után már nem tudtam összeegyeztetni a szinkronmunkáimmal, így kénytelen voltam azt feladni.
Úgy érzem ma sokkal fontosabb, hogy a fiam boldogan nőjön fel, minthogy színpadon szerepeljek.
– Színészként nem lesz-e probléma, hogy csak a szinkronban mutathatod meg, hogy mit tudsz?
– Nem mert a szakma ezen része is sok örömet ad nekem, és a családomnak is. Például anyukám a kezdetek óta gyűjti a filmjeimet, így van már egy tisztességes „enciklopédiája” arról, hogy az elmúlt évtizedekben mennyi mindenben vettem részt. A fiam is örül, ha hallja a hangomat, és „szigorú” kritikusként meg is mondja a véleményét. Ami persze többnyire pozitív, és ez nekem mindennél többet jelent.
