Főoldal

















A Karate kölyök (2010)


A Karate kölyök
(The Karate Kid, 75', 1959)

Azt mondom Hollywoodban mindent lehet, meg mindennek az ellenkezőjét is. Nem is csodálkoztam különösebben ezen a feldolgozáson, hiszen egy olyan évezredben élünk, ahol Kojak is fekete lett. Mondhatnám frappánsan, hogy ez a "modern Kojak"-féle remake, de igazából nem is az, hiszen itt már nem is karate van, hanem kung-fu. Mert az sokkal menőbb. Gondolom én. Bárhogyis legyen A karate kölyök minden nem létező várakozásomat felülmúlta, überszórakoztató és abszolút megnyerő film. Minden rétege működik és a legkevésbé sem könnyed. Vérbeli drámák és akciók orgiája több, mint két órába csomagolva. Kihagyhatatlan.

A 12 éves Dre Parker (Jaden Smith) Detroitban a legnépszerűbb fiú, aki egyszer csak Kínában találja magát, ahol édesanyja (Taraji P. Henson) új állást kap.
Dre számára az egyetlen pozitív élmény, amit az új környezetben talál, bájos osztálytársa, Mei Ying, akibe azonnal beleszeret - és bár az érzés kölcsönös -, a kulturális különbségek nem könnyítik meg a barátságot. Dre emiatt egyből szembe találja magát Chenggel, a környék kung fu sztárjával, aki elsőre csúnyán elbánik vele.
Drenek nincs kihez fordulnia, teljesen magára van utalva az idegen országban. Egyedül Han úr (Jackie Chan), a karbantartó áll ki mellette, aki titkon kung fu mester, és aki vállalja, hogy felkészíti a fiút a közelgő kung fu bajnokságra. Itt Dre megmutathatja mire is képes valójában, s rájön, hogy akit le kell győznie az nem más, mint önmaga, és a félelmei.


Meglepetés! A film működik. Na várjunk csak. Komolyan van itt olyan, akit mindez meglep? Reméltem is. Nekem két dolog tetszett benne pokolian. Az egyik, hogy réteges volt. Mindkét szereplőnek megvolt a maga "drámája", megvolt a maga története, a maga oka az eseményekláncolatára. És hogy még érdekesebb legyen egy nem mindennapi kapocs tartotta egyben a párost, amitől aztán még inkább működőképes lett az egész. A másik - és ez lesz az egyszerűbb magyarázat arra miért is lett "legendás" annak idején is az eredeti-, hogy átadja a kínai mitológia, vallás és minden velejárója sajátosságait érthető tálalásban. Megindokolja és bebizonyítja mindazt, ami kell ahhoz, hogy a nézőt tudatalatt is lekösse és lenyűgözze az a világ, amit elé tárnak. Szerintem ez nagyszerűen ment a film készítőinek. Egyik kedvenc jelenetem, mikor a kis Dre hazamegy és kérdezi az anyja, hogy mi volt ma. A srác felakasztja a kabátocskáját és azt feleli semmi. A néző pedig elmosolyodik. Csodaszépen felépített poén volt. Majd kicsivel később még tovább bontják ezt a nevelő szándékot, mikor Han úr elmondja neki, hogy a Kung-fu ott van minden mozdulatunkban. Érzitek az ok-okozati összefüggéseket, amelyekre a film épít?

Közben pedig emelem kalapom, mert bevallom én ennél egy szórakoztatóbb, humorosabb filmre számítottam. És bumm, szívtál! Ez egy kemény feldolgozás, amely képes lemászni a lélek legmélyebb bugyraiba is, hogy onnan hozza felszínre mindazt, ami ott lakozik. Ugyanakkor van annyi lélekjelenléte, hogy ezeket a mély pillanatokat feloldja egy kis ifjúkori románccal, amitől kedvessé válik az egész. Nem kell félreérteni, nem esik szét a romantikus száltól a mozi, hanem inkább hozzáad valamicske plusszocskát. Van valami ellenállhatatlan bájosság azokban a jelenetekbe. Mondhatnám, hogy olyan tűz, mint amit akkor érzett mikor a kórházi ágyon feküdt és arról beszélt, hogy miért nem adhatja fel ezen a ponton, de igazából nem éreztem azt. Tetszett az is, amit tanítani akart a film. Apropó, miről is szól egy "oktató film"? Szól hűségről, kitartásról, szenvedélyről, akaraterőről, küzdelemről, célokról, na meg persze a barátság-szerelem és család szentháromságáról is.

Csörögi István zsákolja be ezért a szinkronért a pontokat. Nekem abszolút bejött Ducsai Ábel Jadenként, eltudnám viselni, ha a kis Jaden apja nyomdokaiba lépne. De ha nem, akkor is szívesen hallanám ezt a hangot máskor is. Chan és Háda János álltak össze erre a tanfolyamra és szerintem sokkal jobb páros is, hiszen Chan sem fiatal már és Háda hangja jobban illik az "öreg" Jackihez. Peller Marianntól továbbra is sikítófrászt tudok kapni, az agyamra is ment itt is rendesen, míg Hermann Lilla abszolút az ellenkezője volt - nagyon jó gyerekhang.

Az az igazság, hogy nagyon meglettem lepve, és végig lekötött. Tetszettek a mélységei, illetve a tanításai. Szerintem nem is szükséges összehasonlítani az "eredetivel", mert ez is van legalább ugyanolyan jó, ha nem jobb is. Vannak olyan pillanatok, amelyek felemelőek, míg mások olyan akadályokat görgetnek hősünk elé, amivel mi is nap, mint nap szembe találjuk magunkat. A film nem fél kiállni magáért és küzdeni. Talán ettől érzem én is olyan hatalmasnak. Elvégezte a dolgát, csak egy kérdésem maradt. Mikor jön már a folytatás?
90%


Magyarhangok
: Ducsai Ábel és Háda János
További magyarhangok: Hermann Lilla, Peller Mariann, Hujber Ferenc, Rosta Sándor, Glósz András, Czető Ádám,
Msz: Heltai Olga
Sz.R.: Csörögi István
IC - Mafilm Audio


Hozzászólások:
Oldalanként
jankovics zsolt Dominik 2012.12.22 15:07:17
mikor lesz már kész a fojtatása a filmnek ert ez a kedvenc filmem és holtudom majd meg nézni csinálátok a karate kid folytatását kösz

norbi 2010.12.12 17:31:01
pjan jo ez a fil hogy csak ja anyit bunyoznak bar en lenek a fiu hejebe

Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék