Hangsegítséggel szolgálók, beszélgetés Ráckevei Annával

Kedves Olvasók!

Cikksorozatunk következő részeiben olyan hírességekkel beszélgetek, akik komoly elfoglaltságuk mellett hangoskönyveket is felolvasnak.

Fogadják szeretettel Ráckevei Anna bemutatkozását!

– Melyek azok a fontos állomások az életében, melyeket olvasóinkkal szívesen megosztana?

– A Színművészeti Főiskolát 1985-ben végeztem, színészként nagyon sok színházban dolgozhattam, a fővárosban és vidéken, határon innen és határon túl, most pedig negyedik éve vezetem a debreceni Csokonai Színházat. Két gyermekem van, Julianna és Milán.

 

– Milyen örömök teszik színessé mindennapjait?

– Szerencsés vagyok, mert örömmel végezhetem a munkámat, hiszen azt csinálom, amit szeretek, színházon kívül pedig öröm minden perc, amit a családommal tölthetek.

 

– Rengeteg karakternek kölcsönzi már a hangját az évek során. Mióta foglalkozik szinkronizálással?

– Szinkron gyakorlatunk már a főiskolán is volt, és azóta rendszeresen kapok ilyen fajta feladatokat.

 

– Szinkronizáláskor fülhallgatón hallgatják a szöveget, eredeti nyelven. Ha túl gyors a tempó, hogyan lehet magyarul felzárkózni úgy, hogy a beszéd ne legyen túl gyors és az időből se fusson ki a magyarhang?

– Ha jó a szinkrondramaturg, aki igazítja a magyar szöveget az eredetihez, akkor nincs probléma. Ha ezt a munkát nem végezték el, akkor helyben kell rögtönözni időben és tartalomban megfelelő szöveget.

 

– Megtörtént már, hogy felismerték a hangja alapján?

– Igen, gyakran előfordul, hogy felkapják a hangomra az emberek a fejüket, és gyorsan megpróbálják kitalálni, hogy vajon honnan ismerhetnek….

 

– A szinkronban milyen munkái vannak mostanában, és mi volt eddig a legkedvesebb?

– Meryl Streep az, akinek legtöbbször én kölcsönzöm a hangomat, és igazán örömteli őt szinkronizálni, annyira sokrétűek és változatosak a munkái.

 

– Hogyan került kapcsolatba hangoskönyvek felolvasásával?

– Úgy emlékszem, pontosan a Vakok Szövetségének hangoskönyvtára számára olvastam fel először, az utóbbi időkben pedig a TITIS kiadó hangoskönyveinek elkészítésében vettem részt.

 

– Érdeklődési körének megfelelően kapott könyveket felolvasásra? Vagy már adottak voltak a címek?

– A Vakok Szövetségében volt olyan könyv, amit én ajánlottam, és volt, amit ők kértek, a kiadónál természetesen a már kiválasztott könyvet kell felolvasni.

 

– Mi a nagyobb kihívás: felolvasni, vagy szinkronizálni?

– Mindkét munka nagy koncentrációt, pontosságot igénylő feladat, de szerencsére mindkét munkafolyamatban bőven van lehetőség a javításra.

 

–  Tévedés, bakik esetén hogy történik a korrigálás szinkron és felolvasás közben?

– Megállunk, visszamegyünk, megállunk, visszamegyünk, stb.stb. a végtelenségig, vagyis amíg elégedett nem lesz mindenki a rögzített anyaggal.

 

– A felolvasott könyvek között van olyan, amely valamiért közel áll Önhöz?

– Szabó Magda Régimódi történetét nagyon szeretem, azért is, mert “személyes ismerősömmé” tette Debrecent, és azért is, mert csodálatos előadást rendezett belőle Csíkos Sándor, Kubik Anna főszereplésével.

 

– A stúdió munkatársaival szoros az együttműködés? Jól együtt tudnak dolgozni?

– A szakmájukat értő munkatársakkal mindig kiegyensúlyozott, gördülékeny a munka.

 

– Hogyan sikerül leplezni az esetleges meghatottságot felolvasás közben?

– Egy színész egész életében azt gyakorolja, hogy megfelelő időben, megfelelő érzelmi állapotban, megfelelő módon használja a hangját, a testét. Ez a munkánk, hiba, ha nem uraljuk önmagunkat, és a helyzetet.

 

– A közeljövőben olvas még fel könyveket?

– Ha felkérést kapok,  tetszik a feladat, és időben is egyeztetni lehet, örömmel!

 

A felolvasott könyvekért a „Köszönöm” nem elegendő, azonban sok olvasóhoz eljutnak így

a művek, lelkükben tovább élnek, s aki a könyvekhez a hangját adja, a legnagyobb jót cselekszi!

 

Köszönöm az interjút!

 

Árvay Mária

A cikk megjelent aVakok Világa2017. augusztusi számában.

 

Next Post

Háda János nyomában....

ked szept 12 , 2017
<p>jártunk a nyár utolsó napján. Ezúttal a Made in Hungária egyik főszereplőjeként láthattuk viszont a kiváló művészt.</p>