– Melyek azok a fontos állomások az életében, melyeket olvasóinkkal szívesen megosztana?
– A Színművészeti Főiskolát 1985-ben végeztem, színészként nagyon sok színházban dolgozhattam, a fővárosban és vidéken, határon innen és határon túl, most pedig negyedik éve vezetem a debreceni Csokonai Színházat. Két gyermekem van, Julianna és Milán.
– Milyen örömök teszik színessé mindennapjait?
– Szerencsés vagyok, mert örömmel végezhetem a munkámat, hiszen azt csinálom, amit szeretek, színházon kívül pedig öröm minden perc, amit a családommal tölthetek.
– Rengeteg karakternek kölcsönzi már a hangját az évek során. Mióta foglalkozik szinkronizálással?
– Szinkron gyakorlatunk már a főiskolán is volt, és azóta rendszeresen kapok ilyen fajta feladatokat.
– Szinkronizáláskor fülhallgatón hallgatják a szöveget, eredeti nyelven. Ha túl gyors a tempó, hogyan lehet magyarul felzárkózni úgy, hogy a beszéd ne legyen túl gyors és az időből se fusson ki a magyarhang?
– Ha jó a szinkrondramaturg, aki igazítja a magyar szöveget az eredetihez, akkor nincs probléma. Ha ezt a munkát nem végezték el, akkor helyben kell rögtönözni időben és tartalomban megfelelő szöveget.
– Megtörtént már, hogy felismerték a hangja alapján?
– Igen, gyakran előfordul, hogy felkapják a hangomra az emberek a fejüket, és gyorsan megpróbálják kitalálni, hogy vajon honnan ismerhetnek….
– A szinkronban milyen munkái vannak mostanában, és mi volt eddig a legkedvesebb?
– Meryl Streep az, akinek legtöbbször én kölcsönzöm a hangomat, és igazán örömteli őt szinkronizálni, annyira sokrétűek és változatosak a munkái.
– Hogyan került kapcsolatba hangoskönyvek felolvasásával?
– Úgy emlékszem, pontosan a Vakok Szövetségének hangoskönyvtára számára olvastam fel először, az utóbbi időkben pedig a TITIS kiadó hangoskönyveinek elkészítésében vettem részt.
– Érdeklődési körének megfelelően kapott könyveket felolvasásra? Vagy már adottak voltak a címek?
– A Vakok Szövetségében volt olyan könyv, amit én ajánlottam, és volt, amit ők kértek, a kiadónál természetesen a már kiválasztott könyvet kell felolvasni.
– Mi a nagyobb kihívás: felolvasni, vagy szinkronizálni?
– Mindkét munka nagy koncentrációt, pontosságot igénylő feladat, de szerencsére mindkét munkafolyamatban bőven van lehetőség a javításra.
– Tévedés, bakik esetén hogy történik a korrigálás szinkron és felolvasás közben?
– Megállunk, visszamegyünk, megállunk, visszamegyünk, stb.stb. a végtelenségig, vagyis amíg elégedett nem lesz mindenki a rögzített anyaggal.
– A felolvasott könyvek között van olyan, amely valamiért közel áll Önhöz?
– Szabó Magda Régimódi történetét nagyon szeretem, azért is, mert “személyes ismerősömmé” tette Debrecent, és azért is, mert csodálatos előadást rendezett belőle Csíkos Sándor, Kubik Anna főszereplésével.
– A stúdió munkatársaival szoros az együttműködés? Jól együtt tudnak dolgozni?
– A szakmájukat értő munkatársakkal mindig kiegyensúlyozott, gördülékeny a munka.
– Hogyan sikerül leplezni az esetleges meghatottságot felolvasás közben?
– Egy színész egész életében azt gyakorolja, hogy megfelelő időben, megfelelő érzelmi állapotban, megfelelő módon használja a hangját, a testét. Ez a munkánk, hiba, ha nem uraljuk önmagunkat, és a helyzetet.
– A közeljövőben olvas még fel könyveket?
– Ha felkérést kapok, tetszik a feladat, és időben is egyeztetni lehet, örömmel!
A felolvasott könyvekért a „Köszönöm” nem elegendő, azonban sok olvasóhoz eljutnak így
a művek, lelkükben tovább élnek, s aki a könyvekhez a hangját adja, a legnagyobb jót cselekszi!
Köszönöm az interjút!
Árvay Mária
A cikk megjelent aVakok Világa2017. augusztusi számában.
