Főoldal

















Sin city


Sin city
(Sin city, 2005)

Egy korszakalkotó film, mely stílusával mindenkit lenyűgöz. Egy film, mely a legvalósághűbb képregény adaptáció. Egy film, mely forradalmasította a látvány fogalmát, egy film, ami egy műfajt támasztott fel és a film, mely sztárparádéval és három történettel több, mint két órára a fotelba szegezi a nézőt. A film Robert Rodriguez és a képregény nagymestere, Frank Miller rendezésében 2005-ben készült és aratott osztatlan sikert mind a kritikusok, mind a képregény/film rajongók körében.

Sin city – A bűn városa. Ez a város csak úgy vonzza a makacs, kellemetlen alakokat, a korrupt jellemeket és az összetört szívűeket. Itt mindenkinek van titka, és minden karakternek van célja. Mely lehet nemes és ördögi is. Ez a város leginkább viharedzett lelkeknek való, kemény, sötét hely. Éjszaka kilépni az utcára nagy bátorságra vall. Van, akiknek ez a város az otthona. Tisztességtelen zsaruk, prostik, mindenre elszánt önkéntes polgárőrök, a rend kiállhatatlan őrei. Van, aki bosszúra szomjazik. Van, aki mások megváltásáért sóvárog. De vannak olyanok is, akik mindkettőben reménykednek, legalább egy kicsit. Alig hihető, nehezen kezelhető hősök univerzuma, akik nem adják fel. Az utolsó percig küzdenek, megpróbálnak helyesen cselekedni, de ez a sok bűn mellett nem egyszerű feladat.

A film háttértörténete több szempontból is érdekes. Először is Rodriguezről tudni kell, hogy szereti felrúgni a szabályokat és nagy képregény fanatikus hírében áll. Mikor kezébe akadt a Sin city egyből tudta, hogy ezt filmre kell vinnie. Fel is hívta a képregény rajzolóját, a méltán híres Frank Millert, aki először kiröhögte Rodriguezt, mondván, hogy ő az a fickó, aki a Kémkölyköket is elkövette. Aztán Rodriguez kitartásának köszönhetően ez hónapig ment így, majd megelégelte, hogy az író nem hajlandó komolyan venni, ezért hát elhatározta, hogy küld neki egy első osztályú repülőjegyet Texasba, ahol Miller megérkezéséig elkészítette Josh Hartnett segítségével a nyitó jelenetet, hogy megmutathassa az írónak, hogy ő nem olyan, aki valami silány adaptációt szeretne készíteni, hanem egy igazán izgalmas és képregényhű feldolgozást. Ez volt az ami meggyőzte Millert, hogy ezt így kell megcsinálni és egyből rábólintott az ötletre. Rodrigueznek ennyi még volt elég és felkérte rendezőnek a produkcióhoz. Ám ez nem tetszett az Amerikai Filmes Szövetségnek, mire Rodriguez kilépett, mikor 1 héttel a forgatás előtt akarták leállítani a projectet. A kiadó sem akarta leállítani, gondolták majd a nevekkel eladják a produkciót. Sőt, még ez sem volt elég Rodrigueznek. A film egyik legfontosabb jelenetét átengedte legjobb barátjának Quentin Tarantino-nak, csak azért, hogy a nevét ráírhassák. Ám ez sem tetszett a szövetségnek, így egy jelképes összeget –vagyis 1 dollárt- fizettek Tarantinonak a közreműködésért.

Szintén az érdekességek között tartható számon az is, hogy a filmnek nem volt storyboardja. Hiszen a képregény hűség jegyében az abban látható beállításokat egy az egyben alkalmazták a filmben is. Sőt, a film is 99%-ban azonos, ami nem mindenkinek tetszett, de a képregény rajongói nagyon elégedettek voltak vele. 

Korunkról is árulkodik a film. Az utóbbi közel egy évtizedben már szinte elképzelhetetlenné vált egy film digitális technikák nélkül. A számítógép animált filmek a legnépszerűbbek és a legprofitálóbbak között találhatóak, minden évben a toplisták élén tanyázik legalább egy, de általában azért több film is. Voltak már próbálkozások a számítógép animáció és élőszereplőket felvonultatására (Scooby doo 1-2), de Rodriguez esetében azt hiszem ennek a filmnek méltó elődjének tekinthetjük -az egyébként minőségileg kívánni valót maga után hagyó- Kémkölykök-trilógiát. Ha nem lettek volna azok a filmek, akkor valószínűleg a Sin city sem olyan lenne, mint amilyen. Ha Rodriguez nem kalandozik és próbálja ki a családi filmek keretében a digitális technika nyújtott lehetőségeket, akkor valószínűleg a Sin city is egy lenne a napjainkban tucat számra készülő képregény-adaptációk közül. Ez a film volt az első, mely először sikerrel, koherensen illesztette össze végleges egésszé. Célkitűzésében is ennek a technikának a használata szerepel, melyet Rodriguez az alkotói folyamat részeként –a koncepció szerves részeként-, nem valami pótlékként használ.

A képregény először fekete-fehér köntösben jelent meg az újságok hasábjain –először mindössze azért, hogy kitöltsenek vele 8 oldalt, már azonban már több, mint 800 oldalnál járnak-, majd Miller felesége hatására becsempészett egy-két színt is. Előszeretettel használja a sárga és vörös színeket (a filmben még a kék –Alexis Bledel szeme- és a zöld szinek is megjelennek). Ehhez igazodik a film is. A film rögtön a nyitó jelenetében is átvált negatívba -mikor Josh Hartnett és a piros ruház és rúzsos nő állnak a zuhogó esőben-, ez szintén előfordul a képregényben.

Fekete-fehér filmekkel az utóbbi néhány évtizedben nem túl sűrűn találkozhatunk, és azok közül is az egyik legemlékezetesebb a szintén képregény rajongó Kevin Smith-féle Shop stop, melynek tavaly készült el színes folytatása. Ami pedig a fekete-fehér filmeket illeti. Steven Spielberg próbálkozott először azzal, hogy egy kis színt csempésszen bele. Ez ráadásul pont a Schindler listája című négy Oscar-díjas filmjében tette. Ott egy kis lány kapott piros ruhát, sőt még a gyertya lángja is színes volt. A kislány azonban meghal a film végén, és azóta emlékeztet minket a fekete-fehér filmekben ha meglátunk egy piros ruhás lányt, akkor az egészen biztosan előbb-utóbb meghal. Pont, mint a Sin city nyitójelenetében.

Hogy a képregény író-rajzolójánál maradjunk meg kell említeni azokat az elemeket, melyek rá hatottak. Első sorban a film noir műfaja hatott rá leginkább, és ez abszolút érződik a filmben is. A film noir egy olyan műfaj a filmtörténetben, melyek a nézőt egy sötét, korrupciókkal teli világba vezetik, és olyan hősökkel ismertetik meg, akik cinikusan, illúzióktól mentesen szemlélik a körülöttük zajló eseményeket. Fojtogató hangulat, erkölcsi züllöttség, perifériára sodródott életek jelennek meg a vásznon. A film noir egyik tipikus szereplője a magányosan élő, magának való detektív, aki leleplezi a látszólagos jólét kulisszái mögött található korrupciót és egoizmust. Kemény férfiak, végzetes asszonyok. Fénnyel és árnyékkal hasogatott terek, lappangó titkok, véletlen események. Karcos cigaretták füstje az arcon, szembe húzott kalapok, igéző tekintetek. Gengszterek, bűnözők, magándetektívek, okos, ám védtelen nők. Valamint erőszak és bűn, mindent átható melankólia és kétértelműség - ezek a film noir, a „fekete filmek" iskolateremtő stíluselemei.

A film képei hasonlítanak A máltai sólyom című Humprey Bogart-filmre. Az emblematikus film noirnak nevezhető, abban is a szereplők olyan dolgokat csinálnak, amit nem értünk, hogy miért csinálnak és a film végéig nem derül ki. A ki-mit-miért csinál, de ezek igazából annyira nem is fontosak, hogy meg legyen indokolva. Ez a műfaj sajátossága. A noiron kívül hatott még rá Raymond Chandler, aki leginkább egy intellektuális, mélységi noir szerzőként ismert. Szintén képregény rajzoló és ő főleg a barna szinekkel szeret játszani képregényeiben.

Miller nevéhez olyan nagysikerű alkotások és karakterek kötődnek, mint az idei tavasz legnagyobb „slágere” a 300, az X-men legismertebb figurája, a napjainkban Farkas (saját filmje 2008-ban kerül a vásznakra Hugh Jackman főszereplésével) néven futó –eredetileg Rozsomák a néven futó Wolverine, merthogy neve ezt jelenti-, a fenegyerek, vagyis Dare Devil (a film adaptáció néhány éve készült és abban is feltűnik néhány percig az író), Elektra. Valamint ő lehelt új életet a DC Comics egy legismertebb figurájába, Batman-be is –ő tette még sötétebbé Gotham városát és egy kicsit árnyaltabbá Batman figuráját is. Miller nagyon élvezi, ha megölik a filmekben. A Sin city-ben ő pedofil pap, akit alig egy perc után Marv megöl, hasonló történt vele a Fenegyerekben, melyben Célpont tollat repít a fejébe.

Még néhány sor erejéig a képregényeknél maradva a Marvel, alapelve az volt a 60-as évek elején, hogy defektes figurákat kell létrehozni (Stan Lee ezen a téren a leghíresebb -ő alkotta meg Hulkot is többek között-, vannak nekik is hibáik, így közelebb hozható az olvasóhoz). Sin city hősei mind ilyenek. Hiába győztesek a saját szintjeiken, mindegyiknek vannak problémái az életükben. Zűrős karakterek.

A film egyik legkedveltebb karaktere Marv, aki először a „Sin city” című képregényben jelent meg, majd egy később újra kiadtrák egy kisebb képregény formátumban is, The hard goodbye címen –mely 2005-ben a film után nálunk is megjelent Nehéz búcsú címmel. Marv egyébként a film legeltökéltebb figurája Hartigan mellett. Ő csak meg szeretné találni Goldie gyilkosát és ezért bármire képes. Még akár saját életét is feláldozná a célért. A filmben Marvot Mickey Rourke alakítja, akinek Rutger Hauer mellett ez a film jelenthette a nagy visszatérést. Marv Conanról lett mintázva, mint kiderült az író egyik nyilatkozatából. Öregemberként bekerül egy városba és ballonkabátot adnak rá. A régi értékeket képviseli és nagy harcos, a végsőkig küzd, nem riad vissza semmitől.

Hartigan bőrébe az akciósztár Bruce Willis bújik, aki lenyűgöző alakítást nyújt. Őt a film elején társa, a tipikus noir karakter Bob (Michael Madsen) lelövi, majd 8 év börtön után mikor szabadul első dolga lesz megkeresni a kis Nancy Callaham-et, akit 8 éve mentett meg. A film egyik legszebb jelenete is az ő börtönből való kijövéséhez tartozik. A kamera felülnézetből mutatja a rácsok tükröződnek a hóban, miközben hó esik és Hartigan még fel sem fogta, hogy szabad.
A harmadik legkedveltebb karakter Jackie fiú, a zsaru, akihez a Tarantino által rendezett jelent is kötődik. Őt megölik a prostik, mikor fegyvert fog az egyikükre, majd Dwight (Clive Owen) elviszi őt a negyedből. Az úton beszélgetnek. Ez elég groteszk, és Tarantinohoz való jelenet. A film leghosszabb és legmélyebb beszélgetése zajlik le kettejük között, melyben Tarantino remekül vezeti színészeit.


A film látvány világát a már említett képregény hűségnek köszönhetően a legnagyobb részében ugyanazokkal a beállításokkal, ugyanazokkal a szavakkal, ugyanolyan durván és ugyanazokkal a színekkel mutatják be a történetet, mint a képregényben. Sokak szerinte ebben rejlik a film sikere is. A következő két folytatás a tervek szerint jövőre kerül bemutatásra, és az év legjobban várt filmjei között tartják számon.

Korrupt rendőrök, harcos prostik, elvetemült gyilkosok, és még sokan mások. Az ő életükből, Basic város szívének legsötétebb zugaiban játszódó három sokkoló, feszültséggel teli, izzó történetből épül fel a kultikus hagyományú eredeti Frank Miller képregény feldolgozó Robert Rodriguez mozi, melyben jelképes 1 dolláros összegért Quentin Tarantino is rendezett egy keveset.

Az európai képregény és a film noir legnagyobbjai előtt tisztelgő fény-árnyék játékkal egyedi és eredeti stílust teremtett, amelyet a 2005-ben készült adaptációnak köszönhetően a filmtörténetben is új fejezetként jegyeznek.


Hozzászólások:
Oldalanként
Nincs ilyen mappa: truemovies
Csiripel a csiripke

Tartalomjegyzék