Hirdetések

Az ünnepséget követő fogadáson néhány szó erejéig sikerült szóra bírnunk.
– Harminc éve vagyok a szakmában – mesél a kezdetekről Aprics László szinkronrendező. A szinkront mindig művészetnek tekintettem, és ennek figyelembe vételével igyekeztem a rám bízott filmek magyar változatát elkészíteni.
– Ezt talán könnyebben lehetett betartani a rendszerváltás előtt, amikor még nem volt ennyi munka, és nem volt ilyen gyors a tempó.

– Híres arról a rendíthetetlenségről, és békéről amely a forgatások során jellemzi. Kollégái ritkán hallhatják kiabálni.
– Igyekszem mindig az adott feladatra koncentrálni, és azt a lehető legjobban elvégezni. Ehhez nem biztos, hogy az emelt hangerő a legjobb megoldás, bár néha azért nálam is "elszakad a cérna".
– Azon kevés szinkronrendező közé tartozik, aki folyamatosan jár színházba, és figyeli az ott játszó tehetségeket.
– A munkától függetlenül is szeretek színházba járni, de fontosnak tartom, hogy folyamatosan bővítsem az általam megismert hangok listáját. kedvenc művészeim mellett szivesen foglalkozom olyanokkal is, akik akkor kerülnek a "látókörömbe."
A Magyarszinkron.hu olvasói nevében mi is gratulálunk a kitüntetéshez, amelyhez tavaly már megelőlegeztük a saját elismerésünket.
