Szeretet. Lelkesedés. Kitartás. Úgy érzem, ezek azok a szavak, amelyek legelőször eszembe jutnak, ha erre a szinkronra gondolok. Bevallom, nem mindennapi élmény volt rajongóként ott lenni. Mert ugye elsősorban ide csak úgy lehet menni. Én az ajtó fölé képzeltem egy olyan táblát, amin ez a felirat állt: „Ki itt belépsz, ajánlom, hogy rajongó légy, különben dühbe jövünk”. El sem akartam jönni a Balog Mixből, annyira belopta magát a szívembe az a hely. Ráadásul olyan jól éreztem magam, mint még szinkronon soha! Azt hiszem, ennél szebb karácsonyi ajándékról sem én, sem pedig Nyájas Olvasóim nem álmodozhatnak. De azért ott lenni mégiscsak jobb volt.

A Filmmúzeum szilveszterkor valódi gyöngyszemmel kedveskedik hűséges nézőinek. Ez a különleges csemege kimeríti a „muzeális” érték fogalmát, hiszen hozzánk ugyanabban az évben érkezett, mint maga a sorozat, amelynek egész estés verziója ez a darab. Bizony, már tíz éve látható Magyarországon Amerika egyik legbotrányosabb rajzfilmsorozata, és annak mozi változata. Gerappa!

A javaslatom a szinkronnappal kapcsolatban: lehetne március 21-én a tavaszi napforduló napján. Azért gondolom, mert 15-én van nemzeti ünnep ill. márc. 27-én pedig a színházi világnap. Ezért gondolom a tavaszi napforduló napja egyben lehetne a magyar szinkron ünnepe is.

Különös hétvége, különös érzelmek, különös szakma! Sajnos vagy szerencsére az egész olyan irreális, nem sok köze van a valósághoz. Csak a gyomorgörcsnek, ami végig kísért a vizsgadrukk miatt. Hiába magyarázgattam magamnak, hogy ezen már semmi, de semmi nem múlik. Bódulatban telt a vasárnap és ezen az sem változtatott, amikor Fortuna istenasszony végre kihúzta a nevem, és bemehettem a stúdióba dolgozni.