Egy kedves barátnőm felvilágosított, hogy a sorozat alapjául szolgáló könyv már 1991-ben megjelent, tehát mindenképpen korábbi az Alkonyat-szériánál. Az első néhány rész még nem kötött le igazán, de az 5. rész tájékán már érdekelni kezdett, a 10. rész után pedig igazi rajongó lettem, és alig vártam hétről hétre az újabb epizódokat, akkor még természetesen felirattal.
Bár a történet már nem okozott meglepetést, a magyar hangokra mégis nagyon kíváncsi voltam. Stefan magyar hangja Varga Gábor. Paul Wesley kellemes, megnyugtató hangja után nem ez volt, amit vártam, de néhány rész után felfedeztem, hogy az ő hangja is tud lágy és puha lenni. Szabó Máté Damonként telitalálat. Nagyon jól játszik az orgánumával, számomra tökéletesen hozza a figurát. Telt, mély megszólalás, ha kell, csábosan búgó, ha kell vagány és gonosz. Németh Borbála Elenája teljesen más, mint Nina Dobrev rekedtessége, de ezzel sincs semmi gond, ha valaki nem előítélettel közelít hozzá. Seszták Szabolcs az új töritanárhoz, Alaric Saltzmanhez képest szerintem kicsit fiatal, de idővel biztosan ő sem lesz furcsább, mint a többiek.
Manapság divat a szinkront szidni. A Vámpírnaplók sorozat magyarváltozatát is megelőzte némi várakozás, sőt egyesek részéről masszív előítélet is. Van, aki felvágná az ereit, mikor meghallja a magyar hangokat. Nekem azért ehhez több kéne, bár Bella nyafogása az Eclipse könyvváltozatában majdnem elég volt. Van, aki öt perc szinkronos verzió megtekintése után döntötte el, hogy neki ez nem tetszik, és így nem is hajlandó a sorozatot nézni. Ő tudja mit veszit!
Az Alkonyat magyar hangjait is sok kritika éri. Volt olyan vélemény, amely szerint Ash magyar hangja a Pokémon-ból nem lehet az „isteni” Robert Pattinson megformálója. Érdekes szemlélet. Akkor Mikó István többé nem lehetne más, mint Micimackó, Dörner György meg Buzz Lightyear. És tessék csak meghallgatni „Rob gyönyörű hangját” a DVD-n a rendezői változatban, kiábrándító.
Szvetlov Balázs egyébként közös pont a két alkotásban. Az Alkonyatban Edward, a Vámpírnaplókban Jeremy, Elena öccse. Utoljára valamikor – a gyerekeim révén – én is Ashként hallottam, de úgy vélem, Edwardként még mélyít és lassít is, hogy megfeleljen a mindig szomorú, rezignált vámpír figurájának.
Hogy mi is fogott meg végül is a Vámpírnaplók-ban? A szereplők egy részének legnagyobb gondja már nem az iskolai bál vagy a másnapi dolgozat, esetleg a füves cigi beszerzése, hanem hogy hogyan birkózzanak meg olyan történésekkel, amik félelmetesek, vagy amikről korábban azt sem tudták, hogy léteznek. Elenának el kell fogadnia a vámpírok létét, megemészteni, hogy a szerelme is az, sőt fel is kell vennie velük a harcot, de Bonnie-nak mindezek mellett még a saját boszorkánnyá válásával, ébredező, és ijesztő erejével is meg kell küzdenie.
Ahogy mondani szokták, hűséget fogadtam, nem vakságot, persze, hogy én is megnézem a férfi főszereplőket, bár a kamaszkorúak már nem hoznak lázba. A hozzászólók egyik kedvenc témája a „kit választanál: Damont vagy Stefant?” Többen szavaznak Damonre, ami szerintem nem kis részben Ian Somerhalden sármjának köszönhető. Koromnál és tapasztalataimnál fogva az én választásom azonban a megbízható, jófiú Stefan lenne, Varga Gábor magyarhangjával.
Egy 43 éves családanya is igyekszik haladni a korral, internetezik, fórumokat olvas, és hozzászólásokat ír. Ennél a sorozatnál megfelelően sok a tini rajongó, de szép számmal vannak harmincasok, aki még bevallják a korukat, meg negyvenesek is, akik igyekeznek ezt a témát kerülni. Részben mert az ember lánya nem akarja elhinni, hogy így elszaladt volna az idő, részben meg, hogy hülyének ne tartsák, amiért tini sorozatot néz. Idővel aztán szépen kiderül, hogy az egyik hozzászóló 45 éves apukája együtt nézi a sorozatot a 20 éves lányával, sőt a nagymama a kamasz unokájával, és így már nem olyan ciki bevallani, hogy én is ezt teszem. Úgy fest a dolog, hogy 16 és 99 között mindenki megtalálhatja, ami neki tetszik benne.
Anya
