Egy merész producer, Anne Thomopoulos körülbelül egy évtizeddel ezelőtt rukkolt elő azzal az ötlettel, hogy jó lenne készíteni egy gigantikus méretű történelmi sorozatot, amely a nézők elé tárja a római történelem meghatározó eseményeit és ugyanakkor szórakoztat is. 2000-ben Bruno Heller, író hozzá is látott a forgatókönyv kidolgozásához. A produkció végül az HBO, BBC és az olasz RAI együttműködésével készült el, és nagy sikerrel debütált 2006 tavaszán.
A megbecsülést méltán kiérdemelte a gondos, minden részletre kiterjedő kivitelezés. Az epizódokat Olaszországban, hat helyszínen (2 hektárnyi díszlet között) rögzítették. A jelmezek jól példázzák az alaposságot, mert olyan anyagokat igyekeztek használni hozzájuk, amelyekből az eredetiek is készültek.
Mindennek természetesen ára van; így talán nem is olyan meglepő, hogy a koprodukciós alkotás szériánkénti költségvetése elérte a 100 millió dollárt. Éppen ezért csupán két rövidke évadot, összesen 22 részt élt meg – tartva magát a mondáshoz, hogy jóból keveset adnak.
A világ egyik leggazdagabb és legkiterjedtebb birodalmában a köztársaság szilárd tartóoszlopai között az egyszerű közemberből is vállhatott sikeres katona, megbecsült gladiátor vagy éppen államférfi, és nem utolsó sorban tehetett szert elképesztő vagyonra. Ám az elvakult hatalomvágy, a korrupció és az árulás még az ilyen hatalmasra nőtt oszlopokat is megingatja.
között zajlott le) követhetjük nyomon. Leginkább két légiós szemszögéből, miközben bepillantást nyerhetünk a római hétköznapokba, a vallási szokásokba, a kulturális életbe, az építészetbe, az emberek egymáshoz való viszonyaiba (házasság, barátság, hűség, hűtlenség, szexuális szokások…), és épp olykor-olykor elsétál a kamera előtt néhány meghatározó történelmi és irodalmi személyiség, mint Cicero, Cato vagy Ovidius.
.
Az első három epizód Michael Apted rendező nevéhez fűződik (James Bond: A világ nem elég). A további részeket a már jól bevált HBO-s direktorok jegyzik: Alan Poul (Sírhant Művek, Allen Coulter (Maffiózók), Mikael Salomon (Elit alakulat).
A színészek jók, tehetségesek és szépek. Ciarán Hinds-t, Julius Caesar megformálóját, A kárhozat útjából ismerhetjük, de feltűnt az idén két Oscar-díjjal jutalmazott Vérző olaj című filmben is. Egy igazi Caesar bontakozik ki előttünk, aki sokkal inkább ember, mint hadvezér vagy diktátor. A magyar változatban Haás Vander Péter kölcsönzi neki a hangját, aki tovább mélyíti az amúgy is hibátlanul megformált karaktert.
palettával rendelkező színművészt kapott, Viczián Ottó személyében.
A színésznők közül Polly Walker (Férfias játékok) Atia-ként olyannyira hitelesnek bizonyult, hogy Golden Globe-díjra jelölték érte. Farkasinszky Edit mindent el is követ annak érdekében, hogy a hazai nézők számára is hangsúlyos legyen ez a kegyetlenül érvényesülni akaró hölgyemény.
Caesar méltó ellenfelének, Pompeius Magnusnak a szerepében Kenneth Cranham (Gengszterek gengsztere) tűnik fel – őt a tökéletesen profi és jól ismert Kristóf Tibor hangolja.
Az egész szinkron méltó a sorozat színvonalához. A magyar szöveg Csalló Kinga és Dudik Annamária Éva munkáját dicséri, a szinkronrendező Tolnai Zoltán volt és Végh Ödön felügyelte a munkálatokat. Az összes tömegjelenet tökéletes, minden zaj és zörej a helyén van; hozzáértő és alapos hangmérnöki munka eredménye Farkas Lászlótól.
A szinkronhangok találóan lettek kiosztva: a már említettek mellett olyan neveket találhatunk, mint 
Németh Borbála, Kéri Kitty, Végh Péter vagy a fiatal Gacsal Ádám.
Az HBO már eddig is nagy elismerésre tett szert házi gyártású sorozataival – gondoljunk csak az Elit alakulat, a Szex és New York, a Maffiózók vagy a Sírhant Művek pozitív visszhangjaira. Ám eddig a legtöbb díjat a Róma zsebelte be a maga 23 különböző jelölésével, 14 elnyert szobrocskával, kiemelve a 4 Emmy-t és 2 Golden Globe nominálást.
A remekmű gyűjtők szerencséjére a teljes sorozat megjelent DVD-n.
A monumentális alkotást bátram ajánlom mindenkinek; azoknak is, akik kevésbé szerették a történelem órákat, mert a pergő események, a látványos képi megjelenítések, a színes korrajz és a magával ragadó hangulat biztosíték arra, hogy egy pillanatig sem fogunk unatkozni. A sorozat zsenialitása abban rejlik, hogy úgy emelkedik ki a szériák tengeréből a maga művészi és minőségi jellegével, hogy mégsem érezzük soknak: nem egy színes dokumentumfilmről lenne szó.
A történet végére pedig rá kell jönnünk, hogy az emberek nem változnak; azokat a hibákat, amelyeket elkövettek kétezer évvel ez előtt, épp úgy elkövetjük ma is. Vagyis, „Minden út Rómába vezet”.
